„Sváby Lajos” változatai közötti eltérés

a
(→‎További információk: Kategória hozzáadása)
 
== Életpályája ==
[[1954]] és [[1960]] között a [[Magyar Képzőművészeti Egyetem|Magyar Képzőművészeti Főiskola]] növendéke volt;, ahol [[Kmetty János]] és [[Pór Bertalan]] voltak a mesterei. [[1963]]- és [[1965]] között [[Dunaújváros]]ban dolgozott, [[1965]]-től [[Budapest]]en élélt. [[1975]]-től tanár a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanított, amelynek [[1990]]-től [[1991]] között-ig megbízott, [[1991]]- és [[1995]] között (nyugdíjba vonulásáig) pedig választott és kinevezett rektora volt. [[1995]]-ben a [[london]]i Kingston Egyetem díszdoktorává avatták.
 
==Ábrázolásmódja, festményei==
Korai művei a monokróm festészet határait súrolják. [[1967]]-es kiállításán kékes, szürkés, majdnem fekete munkákat állított ki.
 
''Változás'' ([[1969]]) című alkotása címében is megfogalmazza a festészetében lezajló folyamatokat; ez az első harsány, színes képe. Ebben a periódusban festett műveire az erőteljes színek mellett, a háttér sötét, fekete árnyalata, a meghatározhatatlan tér jellemző (''Kialakulás'', [[1970]]). Biblikus témavilágot idéz az ''Izsák feláldozása'' ([[1971]]) című mű, ahol az apa valóban feláldozza fiát. Az [[1975]]-ben készült ''[[Örkény István]] arcképe'' című munkán jelennek meg a háttéri elemek: szűk doboztérbe zárva, erőteljes rövidülésben ábrázolja az írót. Szélsőséges példát jelent az ''Alagútban'' ([[1979]]) című mű, ahol az [[önarckép]] szinte teljesen eltorzul a közeli szemből való nézet követelményeinek megfelelően.
Az [[1975]]-ben készült ''[[Örkény István]] arcképe'' című munkán jelennek meg a háttéri elemek, szűk doboztérbe zárva, erőteljes rövidülésben ábrázolja az írót. Szélsőséges példát jelent az ''Alagútban'' ([[1979]]) című mű, ahol az [[önarckép]] szinte teljesen eltorzul a közeli szemből való nézet követelményeinek megfelelően.
 
Az [[1980-as évek]]től kilép a zárt térszerkezetből, figuráit táji környezetbe helyezi. ''Zárt tér'' ([[1982]]) című képén maga a vászon síkként metszi el az elénk táruló jelenetet: egy buja nőalakot férfikezek simogatnak, de ezek a kezek csak testrészekként jelennek meg, nincs mögöttük a férfi alakja. A kéz megjelenése a teremtésre is utalhat, míg az alak elszigeteltségét a magyar kultúra sajátosságának kifejezéseként is értelmezhetjük. Korábbi munkái közül az ''Odüsszeusz távol Penelopétől'' ([[1971]]) című mű állítható ezzel párhuzamba, de ott nincs annyira egyedül a figura.