|
}}
'''Otis (Mark) Taylor''' ([[Chicago]], [[Illinois]], [[1948]]. [[július 30.]] –) [[Amerikai Egyesült Államok|amerikai]] [[blues]] zenész, zeneszerző, énekes. Jellemzően [[pengetős hangszerek]]en játszik: [[gitár]], [[bendzsó]], [[mandolin]], [[harmonika]] is megszólal a kezei alatt a koncertjein, albumain. 13 blues albumotbluesalbumot és számos felvételt adott ki. Zenéje a rideg valóságot mutatja be, különösen a színes bőrű közösség életét dolgozza fel. Témái között gyakran jelenik meg a [[rasszizmus]], a [[emberölés|gyilkosság]], a nyomor és a feloldozás iránti igény. 2014-ig tizenkét alkalommal jelölték különböző blues zeneiblueszenei díjakra.
== Pályája==
Otis (Mark) Taylor Chicagóban született, de még kis gyermekkéntkisgyermekként [[Denver (Colorado)|Denverbe]] (Colorado) költözött családjával, miután nagybátyját lelőtték. Zeneszerető családban nőtt fel: apja a vasútnál dolgozott, nagyon sok [[dzsessz]] muzsikust ismert, és hatásukra fiából is dzsessz zenésztdzsesszzenészt szeretett volna nevelni. A fiatal Otis gyakran töltötte idejét a Denver Folklore Centerben, ahol fiatalon megtanulta a bendzsó kezelését, és az első hangszerét is ekkor vásárolta. Gyakran lehetett látni, ahogy iskolába menet egykerekűjén egyensúlyozva bendzsózott. Itt, a Folkore Centerben hallotta először Mississippi John Hurt-ötHurtöt és találkozott először a country blues-zalblueszal.
Hamarosan a gitár és a harmonika felé fordult és még tizenévesként megalapította a Butterscotch Fire Department Blues Band, majd később az Otis Taylor Blues Band nevezetű zenekarait. Rövid ideig [[London]]ban próbált szerencsét, majd a '60-as évek végén visszatért az Egyesült államokbaÁllamokba. A következő projektje a T&O Short Line volt a legendás [[Deep Purple]] -énekes/gitáros [[Tommy Bolin]]nel. Magas színvonalon zenélt, különböző blues zenekarokbanblueszenekarokban (mint a 4-Nikators és a Zephyr) játszott 1977-ig. Ekkor elhagyta a zenei ipart, hogy más területeken dolgozzon; többek között sikeres karriert épített fel régiségkereskedőként és egy profi kerékpárcsapat edzőjeként is jó eredményeket ért el.
Taylor [[Kenny Passarelli]] mentor és basszusgitáros hatására 1995-ben tért vissza a zenéhez. Első fellépése Boulder (Colorado, USA) "Hill" negyedében volt, Kenny Passarelli, és a nagyszerű gitáros, [[Eddie Turner]] közreműködésével. A koncertnek olyan visszhangja volt, hogy a folytatás nem is volt kérdés ezek után. Két évvel később megjelent a "Blue Eyed Monster" (Shoelace Music) című korongja, amely még inkább megerősítette, hogy jó úton jár. Az 1998-ban kiadott "When Negroes Walked the Earth" (Shoelace) lemeze ismét növelte népszerűségét (az albumot a Playboy magazinemagazin "minimalista blues John Lee Hooker -stílusban" címkével jellemezte), a 2001-ben kiadott White African (NorthernBlues Music) pedig bensőséges üzeneteivel egyenesen lenyűgözte a rajongókat. A dalokban az [[afroamerikaiak|afroamerikai]] emberek élettapasztalatai jelentek meg. A korongot dédnagyapjának és a lelőtt nagybátyjának ajánlotta. Az [[erőszak]] témája köré építette dalait, a faji kapcsolatokat, a társadalmi igazságtalanságokat jelenítette meg. Ezzel négy W.C. Handy -jelölést szerzett és elnyerte a "Best New Artist Debut" címet is. Épp hogy a "White African" a boltokba került, Taylor elkezdte írni a 2002-es "Respect The Dead" című albumán szereplő dalokat. "Best Acoustic Artist" és "Contemporary Blues Album" jelölést hozott számára 2003-ban. Ugyanebben az évben a "Truth Is Not Fiction" lemezén már az általa "trance-blues"-ként jellemzett hangzással jelent meg. A zenei kritikusok itt sem fukarkodtak a dicséretekkel: az [[USA Today]], a [[The New York Times|New York Times]], a [[The Washington Post|Washington Post]], az [[NPR Music|NPR]] méltatta, a Downbeat zenei szakértői megszavazták számára a "Blues Album of the Year" (az év blues albumabluesalbuma) elismerést. Ezt a lemezt a "Truth with Double V" követte, ahol már producerként is megjelent és lánya, Cassie is énekel és basszusgitározik rajta. A lemezről a Rolling Stone, The New Yorker, Blender magazinok és a CNN is elismerően nyilatkoztak. A Living Blues olvasói Etta James-szelJamesszel közösen a legjobb blues előadónakblueselőadónak ("Best Blues Entertainer") választották 2004-ben.
A Telarc kiadó adta ki "Below the Fold" címmel Taylor hetedik [[CD]]-jét 2005 nyarán. Az album különböző, blues-alapúbluesalapú stílusokban megírt számok gyűjteménye, country- és rock zeneirockzenei behatásokkal. Mély tiszteletet sugároz az Amerikában élő és élt színes bőrű emberek történelme, története iránt. A Paste magazin Taylort John Lee Hooker country-folk verziójaként jellemezte. Az év végére a "Below the Fold" a Chicago Tribune Top 20 listáján a 12. helyre kúszott fel. Otis Taylor munkáiért 2005-ben és 2006-ban két Blues Music Awards jelölést szerzett bendzsó kategóriában.
A 2007-es "Definition of A Circle" albumon a zenész ismét olyan komoly problémákról énekel, mint a [[Katrina hurrikán (2005)|Katrina hurrikán]] túlélőinek küzdelmei ("They Wore Blue") és az európai [[cigányok|cigányság]] sorsa ("Black Mandolin Boogie"). 2008-ban a "Recapturing the Banjo" című albumon a bendzsót, ezt a nyugat-afrikai eredetű hangszert helyezte a középpontba, néhány közismert blues muzsikusbluesmuzsikus (Alvin Youngblood Hart, Guy Davis, Corey Harris, Don Vappie, és Keb' Mo') barát tolmácsolásában, közreműködésével. A 2009-es "Pentatonic Wars and Love Songs" stúdióalbumon a szerelem témáját dolgozta fel, de nem a hagyományos értelemben, rózsaszín szemüvegen keresztül, hanem instabil és veszélyes kapcsolatokként jellemezve. A 2010-es "Clovis People Vol 3." olyan népről kapta a nevét, amely már 13 ezer éve kihalt (a régészek nevezték el így azt a népcsoportot, akik után maradt leleteket Pueblo-nálPueblónál (Colorado) találták meg), azonban a történetek nagyon mai emberekről szólnak. A 2013-ban szintén a Telarc kiadó által megjelentetett "My World Is Gone" Taylor 13. albuma az észak-amerikai őslakos [[Indiánok|indián]] közösség életét, küzdelmeit jeleníti meg és dolgozza fel Mato Nanji indián zenész, gitáros inspirálására és közreműködésével.
Otis Taylor fellépései, lemezkiadásai mellett az utánpótlás -nevelésben is élen jár. A "Writing the Blues" néven futó "Blues az iskolákban" program mentora. Felesége hatására és támogatásával a zenész rendre megjelenik az általános iskoláktól kezdve az egyetemekig, hogy biztassa, mentorálja, tanácsokkal lássa el a fiatalokat a blues zeneiblueszenei karrierrel, próbálkozásokkal kapcsolatban.
== Magánélete ==
Házas, 1985-től felesége Carol Ellen Bjork. Két lányuk született: Cassie Taylor és Jae Taylor. Taylor idősebb lánya, Cassie több albumán is közreműködött. Édesapjához hasonlóan számtalan hangszeren játszik, többek között basszus gitáronbasszusgitáron is és emellett vokálozik. Boulderben (Colorado, USA) él.
{{oszlop-start}}
|
