„Toruń” változatai közötti eltérés

A [[17. század]] elejére a helyi hatalom a városi tanács kezeibe tevődött át. A protestáns városatyák kiközösítették és üldözték a katolikus tisztviselőket és megpróbálták megakadályozni a katolikusok beözönlését a városba. Rendszeresen zaklatták a Szent János templom jezsuita atyáit is. [[1724]]-ben a protestánsok kirabolták a jezsuita kollégiumot, amelynekaminek az lett a következménye, hogy a lengyel király a polgármestert és néhány polgárt halálra ítélt. Lengyelország második felosztásakor [[1793]]-ban a várost [[Porosz Királyság|Poroszországhoz]] csatolták. [[1807]]-ben a [[I. Napóleon francia császár|Napóleon]] által megalakított [[Varsói Hercegség]] része lett, de a franciák veresége után [[1814]]-ben újra visszakerült Poroszországhoz, a [[Poseni Nagyhercegség]] részeként. A város körüli erődrendszert az [[1870]]. évi francia-porosz háború francia hadifoglyai építették. A következő évben Thorn Poroszország részeivel együtt a [[Német Birodalom]] része lett. Az [[1919]]. évi [[Versailles-i békeszerződés]]sel a város a [[lengyel korridor]]ral együtt visszakerült Lengyelországhoz és a [[Pomerániai vajdaság]] székhelye lett. Az 1910-ben még a város 66%-át alkotó németek a második világháború előestéjére már csak 4%-ot tettek ki az erős lengyelesítés miatt. [[1939]]-ben Toruńt bekebelezte a [[Német Birodalom]] és [[Danzig-Nyugat-Poroszország]] tartomány része lett. Ebben az időszakban ismét Thorn néven szerepelt, csak [[1945]]-ben szabadította fel a [[Munkás-paraszt Vörös Hadsereg|Vörös Hadsereg]] és került vissza Lengyelországhoz, immáron véglegesen. A háború után a németeket erőszakkal kitelepítették a környékről, zömében [[Német Demokratikus Köztársaság|Kelet-Németország]] területére.