„Gliwice” változatai közötti eltérés

Nincs méretváltozás ,  6 hónappal ezelőtt
a
Ceterum censeo: a köz- és melléknevek kisbetűvel írandók
a (Lengyelország városai kategória hozzáadva (a HotCattel))
a (Ceterum censeo: a köz- és melléknevek kisbetűvel írandók)
 
|}
 
A [[Versaillesversailles-i békeszerződés]] [[1919]]-ben úgy rendelkezett, hogy a város hovátartozásáról népszavazásnak kell döntenie. Az [[1921]]. március 20-i szavazás eredményeképpen a járás Lengyelországra szavazott, azonban magában Gleiwitzben Németország került túlsúlyba. A III. sziléziai felkelés
során a várost elkerülték a harcok. Összetűzésekre a külvárosokban és a járásban került sor. 1921. júniusában angol páncélosok jöttek a városba, és a járást megszállták az antant egységei.
A szövetséges parancsnokság parancsa alapján Gleiwitzet és Zabrzét ideiglenes francia fennhatóság alá helyezték. A [[Népszövetség]] határozata alapján végül 1921. októberében határozat született, hogy Gleiwitz a weimari Németországhoz fog tartozni. A város [[Felső-Szilézia]] német részének egyik fontos központja lett, míg a hivatalos főváros [[Oppeln]] lett. Gleiwitzbe települt egy sor szervezet és intézet központja egyrészt a komoly ipari háttér, másrészt az új határ közelsége miatt. [[1924]]-ben a városhoz csatolták a Łabędyben lévő kikötőt, [[1927]]-ben pedig a környező településeket: Ligota Zabrska (Steigern), Sośnica (Oehringen), Szobiszowice (Petersdorf), Wójtowa Wieś (Richtersdorf) i Żerniki (Gröling). A lengyel szénimport visszatartása a szénellátás javulását eredményezte. A német tőke intenzív beruházásokat hajtott végre Sziléziában. Meghirdették a „Segítség a német keletnek" programot, melynek során fel akarták kelteni a Birodalom figyelmét erre a régióra, másrészt igyekeztek meggátolni a sziléziaiak nyugatra vándorlását. Ennek során sok új lakást és középületet építettek a munkás kerületekben.