„Varsói Hercegség” változatai közötti eltérés

 
[[Fájl:Russian army entering Warsaw in 1813.png|bélyegkép|jobbra|Orosz csapatok Varsóban, 1813.]]
A megvert Napóleont üldöző oroszok elözönlötték Lengyelországot. [[Varsó]] lakosságát [[I. Frigyes Ágost szász király|Frigyes Ágost]] [[1813]]. [[január 21.|január 21-én]] kiáltványban szólította fel a főváros megvédelmezésére, de ennek nem volt realitása. Február 6-án az orosz csapatok elfoglalták Varsót. A kormány [[Krakkó]]ba menekült. Poniatowski herceg itt áprilisra újabb hadsereget szervezett. 1813 júniusára az oroszok a Varsói Hercegség egész területét elfoglalták, csak [[Zamość]] és a még épülőfélben lévő [[Modlin]] erődítményei tartották magukat (A [[Nyugati-Bug|Bug]] és a [[Visztula]] összefolyásánál álló Modlint francia és lengyel védői csak 1813 decemberében adták fel). Poniatowski alig {{szám|18000|főnyi}} hadseregével még néhány hónapon át fenntartott egyfajta átmeneti ''[[status quo|status quót]],'' amely a Varsói Hercegséget még létező politikai entitásnak mutatta.
 
A bizonytalanság hónapjaiban a kis lengyel hadsereget mind Ausztria, mind Oroszország, mind Napóleon igyekezett a maga oldalán tartani. A kibontakozó [[hatodik koalíciós háború]]ban Poniatowski hadserege elvileg fékezhette volna a szövetségesek vonulását, de lökést adhatott volna Napóleon bukásának is. A befolyásos lengyel főnemesi családok már ekkor tárgyalni kezdtek Oroszországgal a jövendő lengyel állam sorsáról. Az orosz cárt elismerték volna Lengyelország királyának, cserébe viszonylagos állami önállóságot kértek. Az „igazságos Napóleon” nimbusza már elenyészett. Ebben a helyzetben a lengyel politikai elit, a lakosság támogatásával már az orosz cártól remélte a lengyel kérdés méltányos megoldását. Frigyes Ágost szász király rosszul mérte fel az esélyeket és a végső bukásig kitartott Napóleon mellett.