„Manie Maritz” változatai közötti eltérés

[[1914]]. [[szeptember 23.|szeptember 23]]-án Maritz parancsot kapott, hogy egységével induljon el Sandfonteinbe, ahol a németek erősen szorongatták a dél-afrikai csapatokat. Maritz ekkor megtagadta azt, hogy a németek ellen harcoljon, mire felettesei megpróbálták felmenteni tisztségéből és [[Pretoria|Pretoriába]] visszarendelni. Maritz ennek a parancsnak sem akart eleget tenni és [[október 9.|október 9]]-én a felkelés kirobbantása mellett döntött. Másnap embereivel elfoglalta [[Keimoes]] városát. Ugyanakkor de Wet, Kemp és egy másik parancsnok [[Christian Frederick Beyers|Christian Beyers]] vezette búr katonák is fellázadtak, s több helyi fegyveres ellenállás is kibontakozott Dél-Afrikában, de a négy vezér és az elszórt fegyveres csoportok nem tudtatudták összehangolni a hadműveleteket. A rövidesen megérkező dél-afrikai csapatokkal szemben Maritz alulmaradt a harcban, ráadásul ő maga is megsebesült és [[október 22.|október 22]]-én német területre vonult vissza.

A felkelést februárig az ország teljes területén elfojtották, Kemp és de Wet is megadták magukat, Beyers pedig egy balesetben meghalt. A kormány azonban nem alkalmazott megtorlásokat a németekkel való háború miatt, helyette csak kisebb büntetéseket róttak ki. Maritz egy ideig külföldön bujdokolt: előbb Namíbiában volt, de [[1916]]-ben el kellett hagynia az országot, mert teljesen megszállták a dél-afrikai és angol csapatok. Ezután az [[angola]]i [[Luanda|Luandában]], majd pedig [[Portugália|Portugáliában]] élt (annak ellenére, hogy ekkorra már Portugália ésis háborúbahadban keveredettállt a németekkel). [[1923]]-ban [[Mozambik]]ban letartóztatták és visszavitték Dél-Afrikába, ahol árulásért 3 év börtönre ítélték. [[1924]]-ben, amikor a választásokon búr nacionalista győzelem született három hónapra feltételesen szabadlábra került.