„Léo Taxil” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Élete: Diana Vaughan link felesleges |
|||
10. sor:
Jezsuita neveltetést kapott, de hamar megundorodott az egyháztól, és nemsokára éles hangvételű katolicizmus-ellenes írásaival vált ismertté. Több pénzbüntetés után 1879-ben bíróság elé állították ''A Bas la Calotte!'' című írásáért, melyben a vád szerint egy, az állam által elismert egyházat gyalázott. 8 évre ítélték, ezért Svájcba menekült, de rövidesen amnesztiát kapott. Ekkor visszatért Franciaországba, és Párizsban egyházellenes könyvtárat nyitott. 1881-ben belépett az egyik francia [[szabadkőművesség|szabadkőműves]] páholyba, de néhány hónappal később becstelen viselkedés miatt kizárták.
1884-ben, [[XIII. Leó pápa]] ''[[Humanum genus]]'' nevű, a szabadkőműveseket támadó [[enciklika|enciklikájának]] megjelenése után azt állította, megbánta korábbi viselkedését, nyilvános bűnbocsánatot tartott, és színleg visszatért a katolikus egyházba. Ezután kampányba kezdett a szabadkőművesek ellen, a páholyaikat sátánimádattal vádolva, és azt állítva, hogy bizonyos
Ekkorra azonban már túl sok kétség gyűlt fel az egyházon kívül és belül is Vaughan vallomásainak igaz voltát illetően, sőt már a létezését is kezdték megkérdőjelezni. Taxil végül megígérte, hogy magával hozza egy általa, [[1897]]. [[április 19.|április 19-én]] tartott előadásra. A hallgatóságot (akik közt rengeteg pap is volt) azonban ezen az előadáson kellemetlen meglepetés érte: Taxil bejelentette, hogy Diana csupán egy, az ő alkalmazásában álló titkárnő volt, aki megengedte neki, hogy a nevét az átveréseihez kölcsönözze. Emellett bejelentett másfajta átveréseket is, például hogy rávette a marseille-i kikötő parancsnokát, hogy nem létező cápákat irtson ki a kikötőből, és turistákat, archeológusokat vonzott a [[Genfi-tó]] nem létező vízalatti városához.
| |||