Los Alfaques-i katasztrófa

A Los Alfaques-i katasztrófa egy közúti baleset és tartálykocsi-robbanás volt, amely 1978. július 11-én történt a spanyolországi Tarragona közelében, Alcanarban. A tartálykocsiba 23 tonna nagyon gyúlékony cseppfolyósított propilént töltöttek. 217 ember (a sofőrrel együtt) életét vesztette, 200-an pedig súlyos égési sérüléseket szenvedtek. Az áldozatok többsége turista (mind spanyol, mind külföldi turisták) voltak a Los Alfaques tengerparti kempingjében. A kemping a 159. km-nél található az N-340 országúton, 2 km-re délre Sant Carles de la Ràpita városától. A kempinget azóta felújították és ma is létezik.

Los Alfaques-i katasztrófa
Emlékmű a katasztrófa helyén
Részletek
Dátum	1978. július 11.
Ország	Spanyolország
Helyszín	Alcanar, Tarragona, Spanyolország
Baleset típusa	közúti baleset
Adatok
Áldozatok	217
Sérültek	200+
A baleset helyszíne Pozíció Spanyolország térképén
é. sz. 40° 35′ 43″, k. h. 0° 34′ 14″40.595278, 0.570556

Los Alfaques

A Los Alfaques elhelyezkedése

Körülmények

A Pegaso vontatójárműből és a Fruehauf tartálykocsiból álló teherautó a Cisternas Reunidas SA tulajdonában volt. Ezen a napon 10:15-kor a Az 50 éves Francisco Imbernón Villena megérkezett az állami tulajdonban lévő Enpetrol finomítóba, amely La Pobla de Mafumetnél található, Tarragonától 9 km-re északra, hogy egy másik állami tulajdonú társaság, a Paular (ma Repsol) számára propilént szállítson Puertollanoba.

12:05-kor a teherautó elhagyta a finomítót 23 470 kg propilént szállítva, majdnem 4 tonna többlettel, a maximális tervezett 19,35 tonna terhelésnél. A tartálykocsik vezetői utasítást kaptak arra, hogy az autópályadíjak elkerülése érdekében a nagyobb A-7-es autópálya helyett a kisebb N-340-es országúton menjenek, hogy az autópályadíjat elkerüljék. Az N-340 kanyargósabb, mint az A-7, és sofőröknek több sűrűn lakott területen kellett áthaladniuk. Egy 20–35 °C hőmérsékletű nyári napon a tartályban a nyomás 1200–1700 kPa (170–250 psi) lett volna.

A baleset

A katasztrófa kb. 14:35-kor történt, miközben a teherautó 102 km megtétele után elhaladt a Los Alfaques kemping mellett. A sofőr órája, amely a vezető csuklójára égett, 14:36-kor állt le, a robbanás idején. Számos különféle tanújelentés található a közvetlenül a robbantást megelőző eseményekről, amelyek mindegyike többé-kevésbé valószínű. Egyesek szerint a tartály már szivárgott, amikor megközelítette a helyszínt, vagy hangos robbantás hallatszott és ekkor kezdett szivárogni az anyag amikor a tartálykocsi a kempinghez közelített, majd a sofőr megállította a járművet. Mások arról számoltak be, hogy a robbantást egy kigyulladt gumiabroncs okozta, amelynek eredményeként a teherautó sofőrje elveszítette az uralmát a jármű felett, és ekkor ütközött a kempinget az úttól elválasztó falhoz, és esetleg felborulhatott ennek következményeképp. Mindkét esetben a szivárgó tartályból gáz halmazállapotú propilén szabadult fel, amelyet részben a kempingbe, és az északkeletre található diszkó felé sodort a szél. A fehér felhőszerű képződmény felkeltette a kemping gondnokainak figyelmét, akik kíváncsian közelítették meg a felhőt, miközben az tovább terjedt. Ahogy a felhő elárasztotta a zsúfolt területet, elért egy gyújtóforrást, és ezzel tüzet okozott, amely szinte azonnal felrepesztette a meggyengült tartályt és meggyújtotta a teljes tartalmát. Abban az időben a mediterrán kemping zsúfolt volt és közel 1000 nyaraló töltötte itt a szabadidejét, elsősorban német és más külföldi turisták, sűrűn, pótkocsikba és sátrakban egyaránt. A robbanás és a tűzgolyó (amely becslések szerint 1000° C is lehetett) egy 20 x 1,5 méteres krátert hagytak maguk után és mindent elpusztítottak - autók, lakókocsik és épületek - 90 méteres sugarú körben. És mindent szénné égetett egy 300 m sugarú körzetben, ami a kemping területének több mint 90%-a volt. Az északkeletre fekvő 400 m2-es diszkóban -amelyet később a gylladás valószínű forrásaként határoztak meg- szintén meghalt az összes alkalmazott. Ezenkívül 34 jármű és 21 sátor szénné égett, egy étterem részben összeomlott, és a tartálykocsi három darabra szakadt.

Áldozatok és katasztrófaelhárítás

A robbanás és a tűzgolyó azonnal megölte a sofőrt és a környéken tartózkodó embereket. Összesen 157 ember halt meg a helyszínen a kezdeti robbanásban, és az azt követő tűz és robbanások eredményeként a turisták által használt autók és gázpalackok detonációja miatt. Láttak áldozatokat akik égő hajjal és ruhával a tenger felé szaladtak, hogy ezzel eloltsák magukon a tüzet. A katasztrófa utáni első 45 percben a sebesülteket koordinálatlan módon távolították el más túlélők segítségével saját autójukkal és kisteherautójukkal. A helyiek is segítséget nyújtottak, és a sebesülteket a kórházakba vitték. Fokozatosan érkeztek a mentők és más sürgősségi erők. A Civil Gárda és a fegyveres erők átvizsgálták az elpusztított kempinget, túlélők után kutatva. Három óra telt el, amíg az utolsó sebesültet is eltávolították és kórházba vitték. Az égő tartálykocsi elzárta az utat, ezért a sérülteket két csoportra kellett osztani, az egyik csoportot észak felé, a másikat dél felé vitték. Az északi úton a sérültek megfelelő orvosi ellátást kaptak, miután megérkeztek az Ampostai vagy a Tortosai kórházakba. Ezen a szakaszon 58 súlyosan égett beteget a barcelonai Francisco Franco kórházba szállítottak. 82 súlyosan megégett beteget vittek délre a valenciai La Fe Kórházba. A legtöbb esetben semmilyen fontos orvosi lépést nem tettek az út során. Néhány sérült súlyos sokkot szenvedett az szállítás folyamán, és érkezéskor már nem volt mérhető vérnyomása. Sok beteg testének több mint 90% -át beborító égési sérülések voltak, és többségük a következő napokban halt meg. A magas halálozási arányhoz hozzájárult a kórházi úton nyújtott nem megfelelő orvosi ellátás is .

A katasztrófa utáni héten a Franciaországból, Németországból, Belgiumból és Hollandiából származó betegeket haza szállították saját országukba. közel 300 ember sebesült meg, néhányuk súlyosan. A katasztrófa következtében 217 ember halt meg, miközben a következő hónapokban sérüléseik miatt legalább 270 ember vesztette életét. Közülük négy spanyol volt, a többiek pedig külföldiek. Az áldozatok hivatalos száma 215.

Az áldozatok nagy része a felismerhetetlenségig égett. Legtöbben csak fürdőruhát viseltek, és az épület, ahol dokumentumaikat tárolták, a robbanás során megsemmisült. Abban az időben nem volt elterjedt/elérhető a DNS-teszt, így az azonosításuk is nehézkessé vált. A túristák hazájából érkező kriminalisztikai csapatok által végzett munka eredményeként végül az összes áldozatot azonosították. Az áldozatok közül heten egy ideig azonosítatlanok maradtak, és a tarragonai Tortosa temetőjében temették el őket. Egy francia család testét, amely egy párból és két gyermekéből állt, néhány évvel később hazajuttatták Franciaországba, miután a kártérítést rendezték. Egy másik, Kolumbiából származó háromfős család holttestét soha nem szállították haza, és ők maradnak az egyetlen külföldi család, akit a Tortosa temetőjében a helyi áldozatokkal együtt temettek el.

Vizsgálat

A baleset után a Cisternas Reunidas vállalta a felelősséget a katasztrófa miatt, de elutasította a járművezetők számára elrendelt utasításokat vagy tilalmakat, hogy az autópály helyett az országutat használják, azt állítva, hogy a sofőr választotta az utat. Később a Tarragona gyár egyes munkásai elmondták, hogy hallották, hogy Imbernón hevesen vitatkozik valakivel telefonon, és pénzt követel az autópályadíjért. Az Enpetrol kezdetben elutasította a felelősséget, azt állítva, hogy a rakomány szállítása a fuvarozó felelőssége, és nem kaptak semmilyen panaszt. A hatósági vizsgálat megállapította, hogy a teherautó súlyosan túltöltött volt, és hiányoztak a vésznyomás-kioldó szelepek is, amelyek úgy vannak kialakítva, hogy tűz esetén megakadályozzák a forrásban lévő folyadék táguló gőzrobbanását (BLEVE). Ezek a szelepek azonban 1978-ban már nem voltak kötelezőek. A teherautón 1980-ban kellett volna ellenőrzést végezni.

A tartályt 1973. december 13-án egy bilbaói műhely gyártotta , és akkoriban nem felelt meg a tűzveszélyes folyadékok szállítására vonatkozó követelményeknek, mivel hiányzott a vésznyomásmentesítő szelep. Ezért a tartályt más anyagok szállítására használták, amelyek közül néhány erősen maró hatású volt. Az acéltartály maradványain végzett vizsgálatok mikroszkopikus feszültségrepedéseket mutattak, amelyek a korrózióval összhangban állnak a korábban nem megfelelő túlnyomású vízmentes ammónia szállítása miatt.

Kombinálva azzal, hogy a tartály olyan ütést szenvedett-e, amely további szerkezeti károkat okozott, ezek a tényezők valószínűleg a tartály szinte azonnali repedéséhez vezettek, amikor a lángok visszacsaptak a tartályba. A biztonsági szelepek nélkül is egy szerkezeti szempontból megfelelő és megfelelően töltött tartálynak képesnek kell lennie arra, hogy a tűz során fenn tartsa a szerkezeti sértetlenséget ahhoz, hogy legalább a közelében artózkodó emberek el tudjanak menekülni. A vizsgálat azt is feltárta, hogy a tartályok túlterhelése gyakori volt az Enpetrol finomítóknál. A tarragonai létesítményben egy az adagolt gáz mennyiségének mérése szolgáló mérőóra hiányzott, valamint egy automatikus kikapcsoló eszköz, amely megakadályozza a túltelíést, és ennek következtében a legtöbb tartály folyamatosan túl volt töltve. A járművezetőt sem a rakományról, sem a rakomány típusáról és osztályáról nem tájékoztatták, és nem volt lehetősége arra, hogy ellenőrizze a tartály nyomásszintjét az indulás előtt, vagy akár a szállítás során. Nem vett részt a veszélyes árut szállító sofőrök számára kötelező ADR képzésén, mert a társaság elegendőnek tartotta húsz éves tapasztalatát tehergépjárművezetőként. A vizsgálat azt is megállapította, hogy abban az évben január 3. és július 7. között 32 túltöltött tartályindítottak útnak a Tarragona finomítóból, Imbernón szállítmányán kívül.

Következmény

A tragédia után Spanyolországban tilos volt a veszélyes rakományt szállító járművekkel lakott területeken áthaladni, és csak éjszaka szállíthatták azt. 1982-ben az ENPETROL négy alkalmazottját és két Cisternas Reunidas alkalmazottat gondatlanságból elkövetett emberölés miatt ítélték el, és egy és négy év közötti börtönre ítélték őket. Később mind a négyüket szabadon engedték, miután megfellebbezték a bíróság döntését, és a teljes börtönbüntetést felfüggesztették vagy enyhítették. A két társaság közel 20 millió euró összegű összeget fizetett az áldozatok családjainak kártalanításként.

A kultúrában

A balesetet a Tarragona - Ein Paradies in Flammen című 2007-es német film mutatja be, Peter Keglevic rendezésében. A film azonban valós tényeken alapszik ámbár lazán véve azokat, és bakikat valamint ténybeli hibákat tartalmaz, például autókat vagy rendszámtáblákat, amelyek csak évekkel később jelenhettek meg, vagy, hogy a sofőr otthon töltötte az előző éjszakát a ház elé parkolt a már (túl)töltött tartálykocsival.

Los Alfaques napjainkban

Hat hónappal a tragédia után a teljesen felújított kempinget újból megnyitották a turisták előtt, és a Los Alfaques folytatta működését.

2012-ben a még mindig működő Los Alfaques kemping tulajdonosai a spanyol bíróságoktól kértek segítséget az újonnan jóváhagyott "Elfelejtéshez való jog" alapján. Spanyolország elfogadta a törvényt, azzal érvelve, hogy a Google keresési eredményei méltánytalanul súlyozzák az 1978. évi katasztrófa szempontjából, és rontják a kemping üzletét. A kempingtulajdonosok tiltakoztak, hogy még 30 évvel a katasztrófa után is a "Los Alfaques" címszavakra rákeresve a [[Google_kereső | Google[[ keresőben a 12 "legjobb" eredmény továbbra is az 1978-es tragédiára összpontosít, beleértve az égett emberi maradványok sok borzalmas indexképét, a halmozott koporsókat és a halottkémi eljárásokat a kemping takarításakor. A tárgyalást elutasították, és a felpereseket tájékoztatták arról, hogy a Google ellen amerikai pert kell indítaniuk.

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Los Alfaques témájú médiaállományokat.

• Fürdő a pokolban - Ipari katasztrófák
• Los Alfaques katasztrófa - azaz a tűz birodalma

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Los Alfaques disaster című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.