„Piero de’ Medici” változatai közötti eltérés

{{Személyszemély infobox}}

[[Fájl:Giovanni di Piero de' Medici.jpg|bélyegkép|260px|jobbra|Piero de’ Medici [[Benozzo Gozzoli]] freskóján[[freskó]]ján]]

'''Piero di Cosimo de’ Medici''' vagy ''Köszvényes Piero'' ([[1416]]–[[1469]]. [[december 2.]]) [[Firenze]] uralkodója ''(signore)'' [[1464]]. [[augusztus 1.]] – [[1469]]. [[december|augusztus 2.1-jétől]] közötthaláláig.

Apjának, [[Cosimo de’ Medici]]nek halála után Piero lett a [[Medici-család]] feje. A firenzei polgárok zöme hajlandó volt neki is megadni azon előjogokat és tisztségeket, melyeket atyja élvezett. Felesége – [[Lucrezia Tornabuoni]], akit [[1444]]-ben vett nőül, kiemelkedő személyiség volt –, szellemes társalgó és jeles költő, aki átlagon felüli műveltséggel rendelkezett. GyermekeiGyermekeik:

* [[Maria di Piero de’ Medici|Maria]] ([[1445]]–[[1474]]),

* [[Bianca de’ Medici|Bianca]] ([[1445]]–[[1488]]),

* [[Nannina de’ Medici|Lucrezia]] – vagy más néven Nannina – ([[1448]]–[[1493]]),

* [[Lorenzo de’ Medici|Lorenzo]] ([[1449]]–[[1492]]) és

* [[Giuliano de’ Medici|Giuliano]] ([[1453]]–[[1478]]).

A fiúk nevelését kiemelkedőolyan neves humanisták irányították, ígymint [[Gentile de’ Becchi|Gentile Becchi]] és [[Marsilio Ficino]].

Pierót az utókor Köszvényes Pieróként (olaszul ''il Gottoso'') tartja számonismeri. A Medici-család számos férfi tagja szenvedett [[köszvény]]ben, egy örökletes ízületi gyulladás igen fájdalmas fajtájában. Hogy e melléknevet csak Piero örökölte, annak az lehet a kézenfekvő magyarázata, hogy betegsége miatt nem sok lehetősége volt egyéni hírnevet felépíteni.<ref name="c">Parks, Tim: A Mediciek aranya. Pénz, lélek és művészet a 15. századi Firenzében. Partvonal Könyvkiadó, Budapest, 2006., 15. po.</ref> [[1469]]-re már nagyon beteg volt, s élete utolsó napjai igen zaklatottak voltak. [[Firenze]] utcáin éjjel-nappal csoportok garázdálkodtak, bántalmazták és fenyegették a járókelőket, azt állították, hogy mindezt Piero megbízásából cselekszik. Megvádolták az embereket, hogy a Mediciek ellenzékéhez tartoznak és pénzt csikartak ki tőlük. Piero azzal az eréllyel cselekedett – mellyelamellyel oly gyakran meglepte azokat, akik azt hitték, hogy betegsége a szellemét is aláásta és akik félreértették, s gyengeségnek értelmezték azt a tiszteletet – amellyel az állam alkotmányával bánt. Elrendelte, hogy vezessék a szobájába az akciók vezetőit, leszidta őket és figyelmeztette a jelenlévőket, hogy megfékezésükre bármikor visszahívhat a városba néhány száműzött családot. Az erőszak nyomban alábbhagyott, vége szakadt a rendbontásnak. Az év vége előtt azonban Piero elhunyt ([[Lorenzo de’ Medici|Lorenzo]] 20 éves, [[Giuliano de’ Medici|Giuliano]] pedig 16 éves volt). Testvére, [[Giovanni de’ Medici|Giovanni]] (†&nbsp;[[1463]]) mellé temették, a San Lorenzo régi sekrestyéjébe. Fiai apjuk és nagybátyjuk sírja fölé porfírszarkofágot emeltek, amelyet akantuszlevelekkel díszítettek – amelyet [[Donatello]] (†&nbsp;[[1466]]) legkiválóbb tanítványa –, [[Andrea del Verrocchio]] ([[1434]]–[[1488]]) tervezett a Mediciek számára.<ref name="d">Hibbert, C.: i. m. 101. p.</ref>

{{forrásokjegyzetek}}