„Kisboldogasszony” változatai közötti eltérés

== Az ünnep kialakulása, története ==

 

 

Az ünnepet a keleti kereszténység az ötödik, a nyugati a [[7. század]]tól kezdve tartja, a nyugati egyházi naptárba valószínűleg [[I. Szergiusz pápa]] iktatta be. [[IV. Ince pápa]] a 13. században nyolcaddal rendelkező kiemelt ünneppé tette. [[1955]]-ben, a liturgikus naptár rendezésekor [[XII. Piusz pápa]] a hozzá kapcsolt nyolcadot eltörölte.<ref>https://www.magyarkurir.hu/hirek/kisboldogasszony</ref> Magyar ''Kisboldogasszony'' elnevezésére a 15. századtól kezdve vannak adatok. A 18.-19 századtól kezdve számos hozzá kapcsolódó népszokásról tudunk hazánkban.

Ennek a napnak a hajnalát a hívők a szabadban várták, és ''„csatlakoztak az angyalokhoz”,'' akik a mennyben örvendeztek a Szűzanya születésén. Az ünnep egyik antifonájának szövege így szól: ''„Boldog vagy szentséges Szűz Mária és minden dicséretre méltó, mert belőled támadt az igazság Napja, Krisztus, a mi Istenünk.”'' A néphit szerint aki érdemes volt rá, az megláthatta a felkelő napban Szűz Máriát.

 

 

Ha nem tudták [[Egyed (keresztnév)|Egyed]] napján elvetni az őszi [[búza|búzát]], akkor azt Kisboldogasszony napján tették meg. A szárított búzát szétterítették, hogy a [[pap (hivatás)|pap]] [[szenteltvíz]]zel meghintse, miközben a jelenlévők imádkoztak. A [[Balaton]] környékén és [[Göcsej]]ben Istent kérték, hogy szentelje meg harmattal a vetni szánt búzát, az ''„Úristen szentelje meg”'' [[ima]] kéréssel. Majd vetésnél a megüresedett zsákokat feldobálva kérlelték Istent, hogy olyan nagyra növessze a [[gabona|gabonát]]. Az ilyen gabona bőven terem, és nem üszkösödik meg.<ref name="rafia.hu"/> Ha ezen a napon esik az eső, akkor nem alkalmas az idő a vetésre.