Az [[i. e. 2. évezred]] végétől új [[etnikum|népek]] érkeztek, köztük nem-[[indoeurópaiak]] isés mások. A kora vaskori Itália nem volt egységes, és a művészet sem. Több kisebb nép egymás mellett élő [[kultúra|kultúrája]] jellemző. Az egyes [[régészet]]i anyagok együtteseit a régészek nem mindig tudják egy-egy néphez hozzárendelni, emellett a kultúrák egymás utáni sorrendje is bizonytalan.
Az új [[bevándorlás|bevándorlókat]] egységesen [[italikus népek]]nek nevezik. E népek többsége az [[indoeurópai nyelvcsaládhoznyelvcsalád]]hoz tartozó nyelveken beszélt ([[italikus nyelvek|italikus]] és valószínűleg [[illírek|illír nyelvek]] nyelveken), kivéve az [[etruszkok]]at. (Az etruszkokat sokan nem is sorolják az italikus népek közé, hanem külön tárgyalják.) Az italikus népek kultúrái az etruszk és itáliai görög (italióta) [[városállam]]ok kultúrájával egyidőben virágoztak egészen az észak-itáliai [[kelták|kelta]] hódításig, illetve a [[Róma Birodalom|római hódítás]] koráig.
A [[Villanova-kultúra]] az etruszk kultúra előzménye volt, a különféle italikus nyelvű népcsoportok hozták létre.
