„Pipin frank herceg” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Voxfax (vitalap | szerkesztései)
aNincs szerkesztési összefoglaló
Voxfax (vitalap | szerkesztései)
aNincs szerkesztési összefoglaló
2. sor:
'''Púpos Pipin''' (* [[767]]/[[769]] – [[811]]/[[813]]) [[I. Károly frank császár|Nagy Károly]] elsőszülött fia első feleségétől, [[Himiltrude|Himiltrudétól]].
 
Testét egy feltűnő születési hiba csúfította el, innen kapta melléknevét. Alkalmatlansága miatt Pipin sohasem volt versenyképes a trónért folytatott küzdelemben, de Károly jól bánt vele, és megadta neki azt az elsőbbséget öccseivel szemben, ami korából adódóan kijárt neki. Pipin szeretetre méltó személyiség volt, aki fontos tagjává vált Károly udvarának. Így a púpos hercegnek maradt némi esélye, hogy mégis követhesse apját a trónon. Emellett könnyű célpontja volt az elégedetlen nemeseknek, akik elhalmozták őt együttérzésükkel és kifejezték fájdalmukat az anyjával szembeni bánásmód miatt, amikor Károly a [[Lombardia|lombard]] herceg kegyeibe ajánlotta őt. Ezért [[780]]-ban Károly formálisan kitagadta Pipint és a pápával átkereszteltette harmadik fiát [[Pipin itáliai király|Karlmannt]] Pipinre. Az események hátterében Károly harmadik felesége, Karlmann anyja, [[Hildegard]], állt, mivel a púpos herceg fenyegette fia öröklését. Ezzel cselezve ki a szenilis Károlyt. (Az elmúlt négy generációban a frank uralkodók neve mind sorban Károly és Pipin volt, így Nagy Károly „nem vette észre” a cserét).
 
Pipinnek engedélyezték, hogy az udvarban maradjon, és Károly folytatta az előjogok adományozását a fiúnak. Pipin ezáltal az elégedetlen nemesek közkedvelt „barátja” lett, és [[792]]-ben egyesek kihasználva a fivérei által Pipin ellen tanúsított ellenszenvet, meggyőzték őt, hogy vegyen részt a lázadásukban. Az összeesküvők azt tervezték, hogy megölik Károlyt, feleségét Hildegardot és három fiukat. Így Pipin ülhetett volna a trónra. A merénylet napján Pipin betegnek tettette magát. A terv majdnem bevált, de egy lombard diakónus, Fardulf felfedte őket.