„Raitsits Emil” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Élete: link |
a AWB |
||
8. sor:
1910-től a [[Fővárosi Állat- és Növénykert]] állatorvosa is ő volt. 1914–1930 között szerkesztette az Állatkert kiadványát, ''A Természet'' című lapot. [[Lendl Adolf]]fal, az Állatkert akkori igazgatójával jó kapcsolata volt, 1912-től kezdve az intézmény a magyar pásztorkutyafajták tenyésztésének és népszerűsítésének fontos pontja lett. Az Állatkert költségvetéséből a magyar fajták legkiválóbb példányait megvásárolták, és ezekből az egyedekből jelentős tisztavérű [[kennel]]eket alakítottak ki. A kölyköket pedig az Állatkert a nagyközönségnek értékesítette.
Az [[
1923-ban ledoktorált ([[Marek József]], a Belorvostani Klinika igazgatója javaslatára) a lovak kehességének témaköréből (melyet már 1904 őszétől tanulmányozott.) Vizsgálatait Marek József és [[Hutÿra Ferenc]] is felhasználták már 1908-tól átfogó patológiai és terápiai tárgyú munkáikban.
24. sor:
Vizsgálatai alapján Raitsits elsőként be tudta bizonyítani, hogy a [[komondor]] és a [[kuvasz]] teljesen önálló fajta, de etimológiai kutatásai révén kiderítette a kuvasz szó ősi gyökereit is. Tudománytörténettel, állatfajta- és tenyésztéstörténettel is szívesen foglalkozott kutatóként, több írást megjelentetett e témában.
Fényképezni is szeretett. Az ő fotográfiái illusztrálták Hutÿra Ferenc és Marek József: Spezielle Pathologie und Therapie der Haustiere (Jena, 1905–1906) II. kötetét, mely köteteket röviden „Hutÿra—Marek”-ként emlegettek a szakmabeliek (s később számtalan újabb és átdolgozott kiadása is megjelent).<ref>Lukács Dezső: Emlékezés Raitsits Emil professzorra (1882–1934), a magyar kinológia legnagyobb alakjára. Magyar Állatorvosok Lapja 1983. 6. szám, 366. oldal</ref> A korabeli lapokban is számos fotográfiája szerepelt.
Közösen adott ki cikkeket az állatorvosi kutatás legnagyobbjaival: [[Marek József]]fel, [[Hutÿra Ferenc]]cel, [[Berrár Mihály|Berrár Mihállyal]], [[Schandl József]]fel, [[Kotlán Sándor]]ral. Viszont a kinológia irányába fordult szakirodalmi munkásságát a haszonállat-tenyésztésben érdekelt szakma egyre kevésbé ismerte el (a magára vállalt feladatok tömkelege szétforgácsolta energiáját, idejét lekötötték a szervezések, egyesületi munkák), melynek következményeként szakmailag egyre inkább mellőzöttnek érezte magát. 1932. március 23-án fivére, Raitsits Ferenc nyitrai kanonok agyvérzés következtében hirtelen meghalt. Ekkor búskomorságba esett. Elkeseredettségét fokozta Hutÿra nyugalomba vonulása (1933) után az Állatorvosi Főiskola beolvasztása a [[Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem|Magyar királyi József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem]]be. Önkezével vetett véget életének a főiskolai összevonás ellen rendezett tüntetés előestéjén, 1934. március 24-én, Budapesten.<ref>[https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/PestiNaplo_1933_08/?query=ESZO%3D(%22Raitsits%20Emil%22)&pg=54&layout=s „A Raitsits-családban aránylag rövid időn belül ez a negyedik öngyilkosság. Raitsits tanár unokatestvérei lettek öngyilkosok. Raitsits László főhadnagy főbe lőtte magát és meghalt, Raitsits Hildegard, a család egyik fiatal nőtagja a Dunába ölte magát, Raitsits Tibor kadétiskolás az emeletről ugrott le és meghalt.” Pesti Napló, 1933. augusztus 4. 175. szám.]</ref>
42. sor:
*''A kanári betegségei''. (Fodor Pállal, Budapest, 1927. 148 lap)
*''Pumitenyésztésünk'' (1928)
* A magyar ebtenyésztés, tekintettel annak gazdasági jelentőségére. [Kiad, a] Földmív. Min. Bp. 1929, Pátria ny. 8 p.
*''A kuvasz ősi jellegű kutyafajta'' (1931)
| |||