„Szociolingvisztika” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Porribot (vitalap | szerkesztései)
a Lásd még fejezetcím módosítás az ajánlás szerint AWB
nemkívánatos egybe
Címke: 2017-es forrásszöveg-szerkesztő
34. sor:
A [[Dell Hymes]] által bevezetett [[kommunikatív kompetencia]] fogalma arra utal, hogy a nyelvhasználók nemcsak nyelvtani (fonológiai, morfológiai stb.) ismeretekkel kell rendelkezzenek a siker érdekében, hanem társadalmi, kulturális tudással is arról, hogy a helyzetnek megfelelően hogyan használják a nyelvet. A [[nyelvi szocializáció]] során sajátítják el a gyermekek a kommunikatív formákat, mintákat, attitűdöket. Ez az elsődleges nyelvi szocializáció világ különböző részein eltérően mehet végbe. Lásd bővebben: Réger Zita – Utak a nyelvhez.
 
A szociolingvisztika nem a belső nyelvet vizsgálja, hanem a külsőt. A belső nyelvet a tudomány elvont, absztrakt módon vizsgálja, vagyis a fejben lezajló dolgokra kíváncsi. A külső nyelv egy szociális kontextusba helyezett nyelv, vagyis a fejen kívül van. Ez a különbségtétel igen fontos, mert az olyan belső nyelvelemzések, mint a mondattan vagy a szemantika, azon a feltevésen nyugszanak, miszerint egy nyelv anyanyelvi beszélői homogén csoportot alkotnak, mert azonos módon fogják fel és értik meg a nyelvet. A külső nyelv vizsgálata során ennek ellenkezőjét kívánják bebizonyítani. Ez a két ellentétes irányú megközelítés ugyanakkor valójában kiegészíti egymást.
 
Az, hogy értünk egy nyelvet egy társadalomban azt jelenti, hogy a '''társadalmi hálót''' is ismerjük, amibe a nyelv be van ágyazva. Ezt nézhetjük országos vagy városi szinten, de lakóközösségi vagy családi szinten is.
 
== Osztály szerinti különbség ==
A szociolingvisztika tudománya a városi területek nyelvvariációinak tanulmányozásával vált el a dialektológiától. A dialektológia a nyelvvariációkat földrajzilag osztja fel, a szociolingvisztika más egységeket szemlél, mint például a társadalmi osztályok. Ezek az osztályok és a foglalkozások bizonyultak a legfontosabb meghatározóknak.
 
Az egyik legfontosabb, és legnehezebben megcáfolható felfedezés az, hogy az osztályhovatartozás és a nyelvvariáció meghatározzák egymást. A munkásosztály kevésbé sztenderd nyelvet használ, a középosztály sokkal közelebb áll a meghatározott normához és a felsőosztály, meg a középosztály felső rétege is gyakran kevésbé sztenderd nyelvet használ, mint a középosztály. Ez azért van, mert nem csak az osztály fontos, hanem az osztály elvárásai is.
52. sor:
Basil Bernstein elmélete szerint a korlátozott kód a munkásosztály által használt beszédminta egyik példája. Azt állította, hogy ez a kód lehetővé teszi a tagok közti szoros kapcsolatot, és amely főleg nemek és korosztályok közötti különbségen nyugszik. Ez a társadalmi csoport olyan módon használja a nyelvet, hogy az összefogja őket és sokszor olyan fél mondatokból is értenek, amiket más csoportok képtelenek lennének megérteni. Ennek a társadalmi csoportnak a ''„mi”'' személyes névmás ad nyomatékot, nem pedig az ''„én”''.
 
Ami a korlátozott (közösségi) kódot jellemezi:
* rövid, grammatikailag egyszerű, gyakran befejezetlen mondatok,
* csak néhány kötőszó használata,
83. sor:
 
=== Rejtett presztízs ===
Általában azt feltételezik, hogy a nem sztenderd nyelv alacsonyabb presztízsű. Azonban, egyes csoportokban, mint a munkásnegyedek, pont a sztenderd nyelvet tekintik nem kívánatosnaknemkívánatosnak. Ez azért van, mert a munkásosztály dialektusának erőteljes csoport-egységesítő hatása van, egyéni nyelvhasználatuk büszkeséget és szolidaritást ébreszt a tagoknál.
 
== Generációs különbségek ==
89. sor:
A fiatalok által használt nyelv rendkívül jól illusztrálja a különbségeket. Ahogyan másféleképpen öltözködnek, ugyanúgy megvan a saját, nagyon gyorsan változó nyelvük is. Erre a következő a magyarázat: (1) saját kulturális identitásuk fokozása, (2) maguk között egymás beazonosítása, (3) mások kizárása, és (4) félelem vagy csodálat kiváltása a környező világból.
 
Az utcán gyakran használatos a szleng. Egypár könnyen elévülő példa:
 
(szia – találkozáskor)…..cső (eredet: csóközön / cs.ö. / cső)<br>
122. sor:
* Brown, Penelope (1980), How and why are women more polite: some evidence from a Mayan community, pp.&nbsp;111–36 in McConnell-Ginet, S. et al. [eds] Women and Language in Literature and Society. Praeger, New York.
* Brown, Penelope and Levinson, Stephen (1978), Universals in Language Usage: Politeness Phenomena, pp 56–289 in Goody, Esther [ed] Questions and Politeness. Cambridge University Press.
* Carli, L.L. (1990). Gender, language, and influence. ''Journal of Personality and Social Psychology'', 5, 941-951.
* Coates, Jennifer (1983), Language and Sexism, LAUD Paper No. 173, University of Duisburg.
* Coates, Jennifer (1987), Epistemic modality and spoken discourse, Transactions of the Philologicalociety, 110-31.
* Coates, Jennifer (1993), Women, Men and language. London: Longman
* DeFrancisco, Victoria (1991), The sound of silence: how men silence women in marital relationships, Discourse and Society 2 (4):413-24.
* Dindia, K. & Allen, M. (1992). Sex differences in disclosure: A meta-analysis. ''Psychological Bulletin'', 112, 106-124.
* Dorval, Bruce (1990), Conversational Organization and its Development, Ablex, Norwood, NJ.
* Eder, Donna (1990), Serious and Playful Disputes: variation in conflict talk among female adolescents, pp.&nbsp;67–84 in Grimshaw, Allan [ed]Conflict Talk, Cambridge University Press.
* Eysenck, H.J (1966), Check Your Own I.Q. St Ives: Penguin
* Fishman, Pamela(1980), Interactional Shiftwork, Heresies 2:99-101.
Fitzpatrick, M. A., Mulac, A., & Dindia, K. (1995). Gender-preferential language use in spouse and stranger interaction. ''Journal of Language and Social Psychology'', 14, 18-39.
* Green, J. (2003). The writing on the stall: Gender and graffiti. ''Journal of Language and Social
Psychology'', 22, 282-296.
* Holmes, Janet (1988), Paying Compliments: a sex-preferential politeness strategy, Journal of Pragmatics 12:445-65
* Labov, William (1972), Language in the Inner City. Philadelphia: University of Philadelphia Press.
* Lakoff, R. (1975). Language and Women’s Place. New York: Harper & Row.
* Leet-Pellegrini, Helena M. (1980) Conversational dominance as a function of gender and expertise, pp.&nbsp;97–104 in Giles, Howard, Robinson, W. Peters, and Smith, Philip M [eds] Language: Social Psychological Perspectives. Oxford: Pergamon Press.
* Mulac, A., Studley, L.B., & Blau, S. (1990). The gender-linked language effect in primary and secondary students’ impromptu essays. ''Sex Roles'', 23, 439-469.
* O’Barr and Atkins (1980) ‘Women’s Language’ or ‘powerless language’?, pp.&nbsp;93–110 in McConnell-Ginet et al. [eds] Women and languages in Literature and Society. New York: Praeger.
* Sacks et al (1974) A simple systematics for the organization of turn-taking for conversation, Language 50:696-735.
157. sor:
== Források ==
 
* Sándor Klára: ''Nyelv és társadalom'', Krónika Nova Kiadó, [[Budapest]], 2016. {{ISBN|978-6155205149}}
* Sándor Klára: ''Határtalan nyelv'', Szak Kiadó, [[Bicske]], 2014. {{ISBN|978-963-9863-37-8}}
* [http://mek.oszk.hu/04000/04046/04046.pdf Réger Zita: ''Utak a nyelvhez''], [[Open Society Foundations|Soros Alapítvány]] és [[Magyar Tudományos Akadémia|MTA]] Nyelvtudományi Intézet, Budapest, 2002. {{ISBN|963 9074 32 2}}