„Kalaznó” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Polgármesterei: már nem csonk |
|||
23. sor:
== Története ==
A település első említése 1313-ból származik, Kalizno formában. A helység nevének írásmódja a középkorban erősen váltakozott: a forrásokban a Kolozno (1331), Kalazna (1344, 1353), Kalaznya (1345), Kalaznio (1561), Kalaznyo (1564), Kalaszno, Kalaszna, Kaloszna (1735–1740) nevek szerepelnek. A török adóösszeírásokban e névváltozatok mellett a Felső-Kaláznyó, Alsó-Kaláznyó helynév is föltűnik. Feltehetően a Felső-Kalaznónak nevezett falurészben laktak a nemesek, míg a jobbágyok Alsó-Kalaznón éltek.
A község neve a XVIII. századi katonai térképen Kalásznó formában jelenik meg. A későbbi térképeken már a ma is élő Kalaznó név olvasható, amely a XIX. században vált hivatalossá.
Kalaznó jellegzetes Dél-dunántúli németajkú település volt a török hódoltság utáni betelepítések miatt.
Lakossága 1910-ben 903 fő volt, ebből magyarnak 61 (6,8%), németnek 838 fő (92,8%) vallotta magát. A történeti demográfiában a 90% fölötti részarányú nemzetiségű helységeket a szín- jelzővel illusztrálják, Kalaznó tehát színnémetnek mondható. A faluból 377 személy, 41,7% beszélte a magyar nyelvet, vagyis még ekkor is a falu többsége csak németül tudott. A 903 lakos jórészt evangélikus vallású volt (832 fő: 92,1%), 58 római katolikus, 7 izraelita, és 3-3 görög katolikus illetve református személy élt ezenfelül Kalaznón.
1941-re a népesség 823 főre csökkent, de a németség részaránya valamelyest még tovább nőtt létszámuk ekkor 782 fő (95%). Magyarnak 41 személy vallotta magát (5%). Az evangélikusok száma 733 fővel 89%-ra csökkent, a római katolikus hitű 80 fő volt (9,7%), az izraelita vallás pedig eltűnt a faluból.
==Közélete==
| |||