„Giulio Romano” változatai közötti eltérés

{{építés alatt}}

'''Giulio Romano''' (tkp. Pippi) (Róma, [[1499]]. - [[1546]]. [[november 1.]]) olasz manierista festő és építész.

== Életpályája ==

Rafaello tanítványa volt. Jelentékeny részt vett a Vatikán stanzáit és loggiáit díszítő festmények, valamint a római Farnesinában levő Amor és Psyehe képsorozat elkészítésében és kivált a Vatikán Constantinus-termóben levő képeket G. és Penni fejezte be Rafaello halála után. A Rafaello műhelyéből kikerült függőképek egy részén is fölismerhető G. keze nyoma, alakjainak sajátos tipusa, formáik némi durvasága, vörös hússzíne, sötét árnyékolása (pl. a vatikáni képtárban levő Transfiguratio alsó része). Önálló festményei: a római Sta Maria deli' Aninna templom főoltárát díszítő Madonna-kép ; Madonna della Gatta, a nápolyi muzeumban; A fürdőkádas (della Catina) Madonna, a drezdai képtárban ; Szt. István vértanúsága, a genovai Sto Stefano templomban, stb. Építészettel is foglalkozott és Rómában felépítette és festményeivel díszítette pl. a Villa Lantét (ma Casa Hertz). Tág tere nyílt Giulio Romano tevékenységének [[Mantova|Mantovában]], ahol 1524-től [[Federico Gonzaga]]] szolgálatában állott. A hercegi palotát pompás festményekkel díszítette, palotákat (köztük saját háza) és templomokat (S. Benedetto, a székesegyház belseje) épített, legnevezetesebb alkotása azonban a hercegi nyári lak, a Palazzo del Te (1525—35), amelynek architektúrája helyenként nehézkes, de belső térhatása néhol megkapó, dekoratív kiképzése nemes és gazdag, míg az egyes szobákat és termeket díszítő allegóriai ós mitológiai tárgyú falfestmények, köztük a Sala de' Giganti híres kifestése, Rafaello-féle, antikizáló és erősen realisztikus elemek egyesítését mutatják és szellemben már a barokk festészethez közelednek. A budapesti Szépművészeti Múzeumban Dianát és Endymiont ábrázoló kis képe látható.

 

== Források ==