„Bobánovics Jenő” változatai közötti eltérés

(1904–1983) pék, szociáldemokrata politikus, főispán
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Új oldal, tartalma: „{{Személy infobox |név=Bobánovics Jenő |kép= |képméret= |képaláírás= |születési név= |születési hely=Csáktornya |születési…”
(Nincs különbség)

A lap 2020. szeptember 13., 19:25-kori változata

Bobánovics Jenő (Csáktornya, 1904. április 7.Budapest, 1983. október 16.) kommunista politikus, Somogy, majd Baranya vármegye főispánja.

Bobánovics Jenő
Született1904. április 7.
Csáktornya
Elhunyt1983. október 16.
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaKovács Mária
Foglalkozásapolitikus főispán
Tisztsége
  • az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (1944. december 17. – 1945. november 3.)
  • Somogy vármegye főispánja (1947–1949)
  • Baranya vármegye főispánja (1949–1950)
SablonWikidataSegítség

Élete

Katolikus, hétgyermekes családba született, édesapja Bobánovics Kálmán mézesbábos, édesanyja Virág Erzsébet. A pécsi belvárosi elemi iskolába járt, majd a négy polgárit is elvégezte, péknek tanult. 1924 és 1925 között tanonc volt, majd az 1930-as években saját sütödét is nyitott. Sütő iparigazolványát 1930-ban szerezte, de már a következő évben beszüntette tevékenységét. Újabb igazolványt kapott 1932-ben, de 1933-tól előbb szüneteltette, majd 1936-ban hivatalosan is beszüntette. Ipartestületi nyilvántartás szerint 1939-is péksegéd volt.

Szakmáján felül korán bekapcsolódott a politikai életbe is a szakszervezeti mozgalmon keresztül. 1926-tól az Élelmezési Munkások Szabad Szakszervezete pécsi csoportjának tagja, majd a szakcsoport konyvtárosa, az év végétől pedig jegyzője. 1933 elejétől szakszervezetének elnöke lett, mely tisztét 7 éven keresztül látta el. 1944-ben lett a szakmaközi bizottság elnöke és a szakcsoport tiszteletbeli örökös elnöke. 1920-ban lépett be a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba, ahol 1940 végétől a végrehajtó bizottság alelnöke volt. 1944-ben beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe. Tagja volt Pécs város Intézőbizottságának, Baranya vármegye és Pécs város Nemzeti Bizottságának és a városi törvényhatósági bizottságnak is. 1947 novemberében Somogy vármegye és Kaposvár város főispánjává nevezték ki. 1948-ban belépett a [Magyar Dolgozók Pártja|Magyar Dolgozók Pártjába]] annak ellenére is, hogy a két munkáspárt egyesítésével nem értett egyet. Somogyból 1949 júliusában Baranya vármegye és Pécs város főispáni székébe került, ő töltötte be utolsóként ezt a tisztet. 1953-ban koholt vádak alapján az ÁVH letartóztatta, négy év letöltendő börtönbüntetésre ítélték. 1956-ban szabadult, ekkor raktárosként helyezkedett el, majd 1964-ben innen vonult nyugállományba.


Források

  • Nagy Imre Gábor: Baranya vármegye főispánjai (1688-1950), 97. és 106-107. old.; in: A Pécsi Székeskáptalan pecséthasználata (1700-1845) (online hozzáférés)
  • Vida István: Ideiglenes Nemzetgyűlés almanachja, Budapest, 1994., 52. old (online hozzáférés)


Elődje:
Fekete Tibor
Somogy vármegye főispánja
1947. novembere1949. júniusa
 
Utódja:
Elődje:
Bors Antal
Baranya vármegye főispánja
1949. július 1.1950. március 15.
 
Utódja:


Elődje:
Bors Antal
Pécs t.j.v. főispánja
1949. július 1.1950. március 15.
 
Utódja: