„Influenza” változatai közötti eltérés

a
A halálossága miatt hírhedt spanyolnátha 1918-ban tört ki, és 1920-ban ért véget. A halálos áldozatok száma nem ismert, a becslések 17 millió és 100 millió közé teszik.<ref name=Spreeuwenberg1/><ref name="Taubenberger" /><ref name=Knobler>{{cite book |veditors= Knobler S, Mack A, Mahmoud A, Lemon S |title= The Threat of Pandemic Influenza: Are We Ready? Workshop Summary (2005) |chapter=1: The Story of Influenza |pages= 60–61 |chapter-url= http://books.nap.edu/openbook.php?record_id=11150&page=58 |publisher= The National Academies Press |location= Washington, DC |doi= 10.17226/11150 |pmid= 20669448 |year= 2005 |isbn=978-0-309-09504-4 |author1= Institute of Medicine (US) Forum on Microbial Threats }}</ref><ref name=Patterson1>{{cite journal | vauthors = Patterson KD, Pyle GF | title = The geography and mortality of the 1918 influenza pandemic | journal = Bulletin of the History of Medicine | volume = 65 | issue = 1 | pages = 4–21 | date = Spring 1991 | pmid = 2021692 }}</ref> Halálosságát a fekete haláléhoz hasonlították.<ref name="Potter" /> A halálosság oka a könnyű terjedés volt, a fertőzés rátája elérte az 50%-ot, és tünetei is nagyon súlyosak voltak, feltehetően citokinvihar miatt.<ref name=Patterson1/> A tünetek is szokatlanok voltak az influenzánál, így eleinte Dengue-lázként, koleraként, tífuszként félrediagnosztizálták. Egy megfigyelő szerint a legsúlyosabb szövődmény a nyálkahártyák vérzése volt, különösen az orr, a gyomor és a belek vérzése. A fül és a bőr vérzése is előfordult.<ref name=Knobler/> A vezető halálozási ok a bakteriális tüdőgyulladás volt, de közvetlenül is ölt, masszív vérzésekkel és tüdőödémával.<ref name=autogenerated1>{{cite journal | vauthors = Taubenberger JK, Reid AH, Janczewski TA, Fanning TG | title = Integrating historical, clinical and molecular genetic data in order to explain the origin and virulence of the 1918 Spanish influenza virus | journal = Philosophical Transactions of the Royal Society of London. Series B, Biological Sciences | volume = 356 | issue = 1416 | pages = 1829–39 | date = December 2001 | pmid = 11779381 | pmc = 1088558 | doi = 10.1098/rstb.2001.1020 }}</ref>
 
A spanyolnátha tényleg világjárvány volt, még a Csendes-óceán szigeteire és az Északi-sark vidékére is eljutott. A fertőzöttek 2-20%-át meg is ölte, szemben az influenza szokásos 0,1%-ával.<ref name=Taubenberger/><ref name=Knobler/> Egy másik szokatlan jellemző a halottak életkora volt: 99%-ban 65 éven aluliak, és többségében 20-40 évesek haltak meg.<ref>{{cite journal | vauthors = Simonsen L, Clarke MJ, Schonberger LB, Arden NH, Cox NJ, Fukuda K | title = Pandemic versus epidemic influenza mortality: a pattern of changing age distribution | journal = The Journal of Infectious Diseases | volume = 178 | issue = 1 | pages = 53–60 | date = July 1998 | pmid = 9652423 | doi = 10.1086/515616 | doi-access = free }}</ref> Ez is szokatlan, hiszen a legtöbb halálos áldozat életkora többnyire 2 éven aluli vagy 70 éven felüli. A teljes népességre vetített halálozás nem ismert, becslésekkbecslések szerint 2,5% és 5% közötti. Az első 25 hét alatt 25 millióan vesztették életüket; ehhez a HIV vírusnak 25 év kellett.<ref name=Knobler/>
 
A további pandémiák nem voltak ilyen halálosak, azonban az 1957-es és az 1968-os pandémiák is milló halált okoztak. Később már rendelkezésre álltak antibiotikumok a másodlagos fertőzések kivédésére.<ref name=Taubenberger/>