„Cukrászdaháború” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→A háború: Yucatán és a Rio Grande a két vége. |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
27. sor:
== A háború ==
[[Mexikóváros]] [[Tacubaya]] nevezetű külvárosában levő Remontel cukrászda tulajdonosa 1838-ban élt panasszal Párizsban, hogy 1828-ban mexikói katonák és tisztek fosztogattak üzletében. Lajos Fülöp nyomban előállt azzal a követeléssel, hogy tíz évi kamatot is felszámítva Mexikó fizessen 600 ezer peso (akkori értéknek megfelelően 3 millió francia frank) kártérítést. Összehasonlítva egy akkori mexikói munkás napi keresete egy peso volt, így az összeg hatalmasnak bizonyult. Valójában a mexikói állam egy ideje nem törlesztette a franciáktól felvett milliós hiteleket, ezért lépett fel a király ennek ürügyén követeléssel. [[Antoine Louis de Deffaudis]] báró az ország elnökének, [[Antonio López de Santa Anna]] tábornoknak adott ultimátumban követelte a kártérítés megfizetését, ellenkező esetben fegyverrel lépnek fel. Ezt Santa Anna és [[Anastasio Bustamante]] elnök is visszautasította természetesen, mire Lajos Fülöp parancsot adott [[Charles Baduin]] admirálisnak, hogy
A francia flotta nem volt túlzottan kész az expedícióra, a legénység létszáma kevés volt és sokan sárgalázban szenvedtek. Szárazföldi alakulatnak is csak egy századot rendeltek ki, így a katonaság összlétszáma a legénységgel együtt 3000 ember volt, a mexikóiak a háború alatt 3239 katonát és tengerészt tartottak fegyverben.
| |||