„Nagy Vilmos (katonatiszt)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Üzleti kapcsolatai és a miniszteri kinevezése: nem az 1965-ös kormány :) |
a link javítása |
||
23. sor:
[[Vitézi rend|Vitéz]] [[lófő]] [[nagybacon]]i '''Nagy Vilmos''' (vezetékneve előfordul még '''Nagybaczoni Nagy''',<ref group="m">Műveit ezen a néven adták ki, és sírfeliratán is ez szerepel. Bölöny József archontológus a ''Magyarország kormányai 1848–1992'' című kötet ''Kormánytagok személyi adatai'' fejezetében ''Nagy Vilmos, nagybaczoni''ként, a kormányok összetételét taglaló fejezetben pedig ''Nagy Vilmos''ként említi.</ref> vagy '''Nagybaczoni-Nagy''' alakban is) ([[Parajd]], [[1884]]. [[május 30.]] – [[Piliscsaba]], [[1976]]. [[június 21.]]) [[magyarok|magyar]] katonatiszt, vezérezredes, honvédelmi miniszter, hadtudós, aki ''„ember maradt az embertelenségben”'' (idézet [[Horthy Miklós (kormányzó)|Horthy Miklóstól]]).
Bátyjával együtt (a szegény családi háttér ellenére) komoly katonai karriert futott be. Harcolt az [[első világháború]]ban és a [[Vörös Hadsereg (magyar)|Vörös Hadsereg]] katonájaként részt vett a [[Magyarországi Tanácsköztársaság]] által folytatott hadműveletekben. 1934. május 1-jén vezérőrnaggyá léptették elő. 1942. szeptember 24-től 1943. június 12-ig honvédelmi miniszter volt a [[Kállay-kormány]]ban, de a [[Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom|hungaristák]] nyomására lemondott és nyugállományba került. A [[1944-es kiugrási kísérlet|nyilas hatalomátvételt]] követően, 1944. november 16-án [[Szálasi Ferenc]] parancsára letartóztatták [[defetizmus]] és [[hazaárulás]] vádjával. Más prominens foglyokkal együtt a [[sopronkőhida]]i fegyintézetbe zárták, ahonnan a front közeledtével [[Bajorország]]ba került. Ott érte a [[második világháború]] vége és így elkerülte a neki szánt [[
1946-ban tért haza, majd rövid ideig a tábornoki nyugdíjbizottság tagja volt. A fordulat éve (1948) után több más [[Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia|ludovikás]] katonatársához hasonlóan őt is méltatlan támadások érték. Elvették a lakását és megvonták a szolgálati [[nyugdíj]]át. Ezután kétkezi munkásként egy ideig a [[Pilisi Parkerdő Zrt.|Pilisi Parkerdőgazdaságban]] dolgozott. Jó ismerőse volt [[Petru Groza]] román államelnök, akivel [[Szászváros]]ban együtt érettségiztek. Ő nem felejtette el gimnáziumi iskolatársát és az 1950-es években személyesen járt közbe az akkori magyar vezetőknél, hogy adják vissza Nagy tábornok nyugellátását. 1965 decemberében a [[Jad Vasem]] Intézet – a magyarok közül az elsők között – a „[[Világ Igaza|világ igazának]]” ismerte el.<ref name=yadvashem/> Idős korában is szellemi frissességben élt, sokat kertészkedett és írt. 1976-ban, kilencvenkét évesen hunyt el.
| |||