Wikipédia

„Lengyelország az első Piastok korában (1138-ig)” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
a →‎Államalapítás: Lengyel krónika, stilisztika
Szovákia
32. sor:
Mieszko halála után fia, '''[[I. Boleszláv lengyel király|Vitéz Boleszláv]]''' ''(Bolesław Chrobry)'' került a trónra. Őt tekinthetjük Lengyelország valódi megalapítójának. III. Ottó szövetségese volt, aki szimbolikusan királlyá koronázta őt 1000-ben és hozzájárult érsekség alapításához, Gnieznóban. Egyelőre mégsem lett Boleszláv jogailag királlyá, pedig [[II. Szilveszter pápa]] állítólag küldött neki koronát. A legenda szerint ezt végül a magyarok kapták meg, [[I. István magyar király|I. István]] számára. III. Ottó már 1002-ben meghalt, Boleszláv kihasználva a zűrzavart a császár halála után, megszerezte Lausitzot.
 
1002-ben elűzték [[III. Boleszláv cseh fejedelem|Vöröshajú Boleszláv]] cseh fejedelmet. A következő évben Vitéz Boleszláv segítségével visszatért, de kegyetlenkedései miatt újból elűzték. Ezúttal a lengyel fejedelem már nem segítette, hanem foglyul ejtette, megvakíttatta, és haláláig egy lengyel várba záratta, majd elfoglalta a cseh trónt. Így, Vitéz Boleszláv uralma alá került Csehország, Morvaország, Kis-Lengyelország és (Gallus Anonymus gesztája alapján) valószínűleg a maiMagyarország Északészak-Szlovákianyugati isrésze.
 
Németország új királya, [[II. Henrik német-római császár|II. Henrik]] (Civakodó Henrik fia), elfogadta, hogy Boleszláv elfoglalta Lausitzot, mert még a trónra kerülése kötötte le, ezért hűbéri birtokként átengedte Lausitzot Boleszlávnak. Mivel Boleszláv nem akarta letenni a hűbéri esküt Henriknek, utóbbi 1003-ban hadjáratot szervezett és megdöntötte Boleszláv hatalmát Prágában (1004). Lengyelországnál maradt Morvaország, 1005 és 1007 között meghódította Lausitzot is. A Henrik és Boleszláv közötti háborúk 1018-ig tartottak, ezek végén Henrik – már császárként – szövetséget kötött [[I. Jaroszláv kijevi nagyfejedelem|Bölcs Jaroszláv]] kijevi fejedelemmel. A bautzeni békével fejeződött a háború, amelynek értelmében Boleszláv csak Lausitzot őrizte meg, most már mint a saját tulajdonát és nem hűbéri birtokot. A háború során Boleszláv Istvánnal is összecsapott a Felvidék területén, majd a két uralkodó (az 1018-as kijevi hadjárat előtt) békét kötött.
47. sor:
[[Fájl:Mieszko II Lambert.jpg|160px|thumb|left|II. Mieszko [[Jan Matejko]] képén]]
[[Fájl:Kazimierz I Odnowiciel.jpg|160px|thumb|I. Megújító Kázmér [[Jan Matejko]] képén]]
[[I. Boleszláv lengyel király|I. Boleszláv]] halálát követően fia, '''[[II. Mieszko lengyel fejedelem|II. Mieszko]]''' került a trónra és még 1025-ben megkoronáztatta magát lengyel királlyá. Törekedett folytatni apja terjeszkedési politikáját, mégsem tudott a nyomdokaiba lépni. Elhanyagolta a kormányzást és az igazságszolgáltatást, gyakran szeszélyes volt. A maga erejében bízva, 1028-ban lerohanta és tönkretette [[Szászország]]ot. Lengyelország szomszédainak elegük lett a Vitéz Boleszlávval elindult agresszív politikából és most megbosszulták azt: elsőként [[II. Konrád német-római császár|II. Konrád]] császár megtámadta Lausitzot, azután [[Ulrik cseh fejedelem]] elfoglalta [[Morvaország]]ot, 1030-ban pedig keletről Bölcs Jaroszláv kijevi fejedelem tört az országra. A II. Mieszko által elűzött testvérei közreműködésével létrejött a német-orosz szövetség, ami a királyi hatalom bukását okozta Lengyelországban. Kezdetben Lausitz vált le az államról, azután Vörösföld. SzlovákiátA Kárpátoktól délre eső területeket [[I. István magyar király]] foglalta elvissza. II. Mieszko elmenekült az országból, a királyi hatalmat pedig átvette mostohafivére, '''[[Veszprém lengyel fejedelem|Veszprém]]''' ''(Bezprym)'', aki 1031-ben tért vissza magyarországi elűzetéséből.<ref>Veszprém anyja, [[Géza magyar fejedelem]] lánya, Judit volt. Amikor a férje, Vitéz Boleszláv, nem látta már hasznát a Gézával kötött szövetségből, elűzte a feleségét és a fiát, akik letelepültek egy várban, amely körül város nőtt ki, a fiú neve után a [[Veszprém]] nevet kapta.</ref> Mieszkót elűzték Csehországba, ahol Ulrik fejedelem kiheréltette (így állva bosszút amiatt, hogy Mieszko apja, Vitéz Boleszláv, korábban megvakíttatta Ulrik nagybátyját, Vöröshajú Boleszlávot). Veszprém pedig visszaadta a császárnak a koronázási jelvényeket és annak bábjaként fejedelem lett. Véresen üldözte az ellenségeit. Uralkodása az államszerkezet szétbomlására és a hatalom tekintélyének aláásására vezetett (akkoriban számos pogány lázadás robbant ki). Ezért már 1032 tavaszán meggyilkolták a kíséretéhez tartozó emberek.
 
Lengyelországba II. Mieszko hazatért, de már 1034-ben meghalt. Így '''[[I. Kázmér lengyel fejedelem|I. Megújító Kázmér]],''' II. Mieszko fia lett az uralkodó, aki kezdetben akadályoztatva volt a kormányzásban. Helyzete gyenge volt: állandó népi felkelések, amelyek eredményeként Kázmérnak menekülnie kellett – előbb Magyarországra,<ref>Jerzy Wyrozumski, ''Historia Polski do roku 1505'', Państwowe Wydawnictwo Naukowe, Warszawa 1986, 96. oldal</ref> majd Franciaországba,<ref>{{cite web| url = http://mek.niif.hu/00000/00060/html/056/pc005624.html#5| title = Pallas Nagy Lexikona| accessdate= 2012-05-25| format = html}}</ref> azután Németországba. Az interregnumot kihasználva, 1038-ban [[I. Břetislav cseh fejedelem]] megtámadta Lengyelországot, rengeteg kincset rabolt. Kifosztotta [[Nagy-Lengyelország]]ot, tönkretette a püspöki székhelyeket, magával vitte [[Szent Adalbert]] ereklyéit, feldúlta I. Mieszko síremlékét. Elfoglalta [[Szilézia|Sziléziát]] és [[Kis-Lengyelország]]ot is. A cseh hatalomnak ez a növekedése megrémítette a német császárt, [[III. Henrik német-római császár|III. Henriket]], akinek segítségével Kázmér kiűzte Břetiszlávot és visszaszerezte Kis-Lengyelországot. 1047-ben Bölcs Jároszláv fejedelem segített a lengyel uralkodónak visszaszerezni Mazóviát, ahol eddig egy lázadó, Masław uralkodott. Kázmér hamarosan Sziléziát is visszavette.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Lengyelország_az_első_Piastok_korában_(1138-ig)”