„Apollo–17” változatai közötti eltérés

[[Ronald Evans]] parancnsokiparancsnoki modul pilóta

|leszállás helye =Hold, Taurus-Littrow<br />20°11'26.88"É, 30°46'18.05"K

|földet érés helye =17° 53' D, 166° 7' Ny

Az '''Apollo–17''' volt az [[Apollo-program]] tizenegyedik repülése emberekkel az űrhajó fedélzetén, egyben a hatodik – és utolsó – olyan, amely leszállt a [[Hold]]on. A program átszervezése miatt – bár eredetileg még 3 további expedíció követte volna, ez lett az utolsó leszállás a Holdon, amely végül rekordokat hozott. 12 nap 13 óra 51 perc 59 másodperces teljes repülési ideje, 22 óra 3 perc 57 másodperces holdfelszínen töltött ideje, 35,7 kilométeres, holdjáróval[[holdjáró]]val megtett távolsága és 110,52 kg-nyi összegyűjtött holdkőzet mintája mind-mind rekordnak számítottszámít az összes Apollo repülés között. A repülés azonban két nagyobb újítást is hozott az utolsó repülésre. Ezek egyike az éjszakai start, a másik, hogy a legénységbelegénység jelöltegyik tudós –tagja geológus – űrhajós volt.

A leszállóhely kiválasztását is nagy várakozások előzték meg, az eredeti listáról is számos jelölt volt még hátra, majd maguk a korábbi repülések is termeltek ki további érdekes leszállóhely jelölteket, ezekből kellett választani. A NASA választása végül egy új jelöltre, a Taurus-Littrow-völgyre esett, amelyet az [[Apollo–15]] Hold körüli keringéséből végzett megfigyelések során emeltek ki, mivel a helyszínt furcsa sötét talajtakaró fedte, amelyet a tudósok esetleg [[tűzhányó|vulkáni]] tevékenység eredményének tudtak be. Emellett a helyszín az eredeti, ősi holdfelszín anyagának megtalálására és mintaként való összegyűjtésére is lehetőséget mutatott, így két célt is kiszolgálhatott volna a tudósok szerint, ezért tartották különösen megfelelőnek az utolsó repülésre.

A startra [[1972]]. [[december 7.|december 7]]-én, helyi idő szerint 00:33:00-kor (05:33:00 [[Egyezményes koordinált világidő|UTC]]) került sor, az éjszakai start rendkívüli látványosságot tartogatott a kb. 500.000 helyszíni nézőnek. A választott pálya abban is újdonságot hordozott, hogy a földi parkolópályán nem másfél, hanem két keringésnyi időt töltött az [[űrhajó]] és a Hold irányú hajtóműgyújtásra az [[Atlanti-óceán]] felett került sor. Cernanék eseménytelen út után négy nap múltán érték el a Holdat, majd az America és a Challenger szétváltakszétvált és az utóbbi rendben leszállt a [[Mare Serenitatis]] peremén fekvő – a környező Taurus hegységről és egy nagyobb [[Becsapódási kráter|kráterről]], a Littrow kráterről elnevezett Taurus-Littrow-völgyben.

A leszállást követően az űrhajósok három [[holdséta|holdsétára]] készülődhettekkészülődtek. Az első alkalommal a Roverrover és a különböző eszközök kipakolását, üzembe helyezését követően az [[ALSEP]] felállítása volt a fő feladat, majd ezt követően – némileg az ALSEP-eplpel való késlekedés miatti időhiány okánmiatt – egy nagyon rövid geológiai kutatóút következett, egyetlen felszíni formáció meglátogatásával. Ezen a holdsétán történt egy kisebb, de később szimbolikussá vált baleset, a parancsnok véletlenül letörte a [[holdjáró]] egyik sárvédőjét (amelyet aztán egy rögtönzött megoldással sikerült pótolni). Később ez az epizód vált annak a szimbólumává, hogy a világűr felfedezése közben az ember a leghatékonyabb, aki adott helyzetben rögtönözni is képes, szemben az automatákkal, űrszondákkal, amelyek ilyenkor kudarcot vallanak. A második holdséta során egy hosszabb kutatóútra indultak az űrhajósok, amelynek során 5 [[geológia]]i állomást érintettek, amelyek egyikén szenzációs felfedezést tettek, narancsszínű talajt találtak (később kiderült, hogy a vulkáni eredetűnek hitt talajréteget félreazonosították). A harmadik holdsétán az űrhajósok a völgyet övező hegyek közé mentek és ott végeztek kutatómunkát 4 geológiai állomáson.

A három holdsétát lezárva a holdkomp utasai rendben felszálltak a holdfelszínről és dokkoltak az anyaűrhajóhoz és csatlakoztak az addig a Hold körül keringő Ron Evanshez és folytatták annaka megfigyeléseitmegfigyeléseket. További másfél nap múltán a 75. keringésben jött el az ideje a hazavezető irányra állni és újabb négy nap múltán az űrhajó leszállt a [[Csendes-óceán]]on, ahol a kiemelésére érkező [[USS Ticonderoga]] [[Repülőgép-hordozó|anyahajó]] már várta. Az Apollo–17 [[1972]]. [[december 19.|december 19]]-i leszállásával véget ért az Apollo–program űrrepülési része (míg a kihelyezett műszerekkel a megfigyelések egészen 1977-ig folytatódtak) és az azóta eltelt időben nem járt ember a Holdon (így máig Gene Cernan parancsnok az utolsó ember, aki a lábnyomát a Holdon hagyta).