„Apollo–17” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
eliras jav., korr, link, átfogalmaz
a pontosit
48. sor:
Az '''Apollo–17''' volt az [[Apollo-program]] tizenegyedik repülése emberekkel az űrhajó fedélzetén, egyben a hatodik – és utolsó – olyan, amely leszállt a [[Hold]]on. A program átszervezése miatt – bár eredetileg még 3 további expedíció követte volna, ez lett az utolsó leszállás a Holdon, amely végül rekordokat hozott. 12 nap 13 óra 51 perc 59 másodperces teljes repülési ideje, 22 óra 3 perc 57 másodperces holdfelszínen töltött ideje, 35,7 kilométeres, [[holdjáró]]val megtett távolsága és 110,52 kg-nyi összegyűjtött holdkőzet mintája mind-mind rekordnak számít az összes Apollo repülés között. A repülés két nagyobb újítást is hozott az utolsó repülésre. Ezek egyike az éjszakai start, a másik, hogy a legénység egyik tagja geológus volt.
 
A repülést jóval megelőzően, még 1961-ben született a javaslat a tudományos közösség részéről, hogy ne csak berepülő pilótákat, hanem tudósokat is képezzen ki a [[NASA]] és juttasson fel [[űrhajós]]ként az [[világűr|űrbe]], vagy a Holdra. Az űrügynökség egy teljes űrhajós válogatási fordulót szentelt ennek a kezdeményezésnek, ahol kizárólag tudományosan képzett embereket kerestek és végül ki is választottak egy hat főből álló csoportot, amelynek [[orvos]], [[fizikus]], [[mérnök]] és [[geológus]] tagjai voltak. Végül különböző tagcserékkel és felsőbb politikai nyomásra a csoport geológus tagja kapott helyet az utolsó holdra szállás legénységében. Így nevezte ki [[Donald Slayton|Deke Slayton]], a NASA repülőszemélyzeteinek a főnöke az utolsó legénységet: [[Eugene Cernan|Gene Cernan]] parancsnok, [[Ronald Evans|Ron Evans]] parancsnoki modul pilóta és [[Harrison Schmitt|Jack Schmitt]] (geológus) holdkomp pilóta.
 
A leszállóhely kiválasztását nagy várakozások előzték meg, az eredeti listáról számos jelölt volt még hátra, a korábbi repülések is termeltek ki további érdekes leszállóhely jelölteket, ezekből kellett választani. A NASA választása egy új jelöltre, a Taurus-Littrow-völgyre esett, amelyet az [[Apollo–15]] Hold körüli keringéséből végzett megfigyelések során emeltek ki, mivel a helyszínt furcsa sötét talajtakaró fedte, amelyet a tudósok esetleg [[tűzhányó|vulkáni]] tevékenység eredményének tudtak be. Emellett a helyszín az eredeti, ősi holdfelszín anyagának megtalálására és mintaként való összegyűjtésére is lehetőséget mutatott, így két célt is kiszolgálhatott volna a tudósok szerint, ezért tartották különösen megfelelőnek az utolsó repülésre.