„Apollo–17” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→‎Start és odaút: átfogalmaz, form
→‎Holdi leszállás: korr, atfogalmaz, eliras jav.
203. sor:
[[File:AS17-151-23201HR.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|A Challenger holdkomp az America űrhajótól való szétválás után, a holdra szállás előtt]]
 
A repülés 88:54:22 órájánál jött el a Hold körüli pályára állás pillanata, immár az égitest háta mögött, rádiócsendben repülve,. ekkorEkkor indították be az America SPS hajtóművét, amely egy 6 perces fékezőmanőverrel 97,4x3144&nbsp;x&nbsp;314,8 kilométeres [[ellipszis (görbe)|ellipszis]] pályára állította az űrhajóegyüttest. Amint pályára állt az űrhajó, megindulhatott az a munka, amiért egy tudóst küldtek fel: Schmitt az ablakhoz ment és szakszerűen leírta lent maradt kollégái számára, amit látott a keringésből. Eközben az ütköző pályára vezényelt [[S-IVB]] becsapódott a holdfelszínbe, mindössze 155,6 kilométerre a tervezett leszállási ponttól és 339 kilométerre az Apollo–12, 157 kilométerre az Apollo–14, 1032 kilométerre aztaz Apollo–15 és 850 kilométerre az Apollo–16 műszereinek felállítási pontjától, ahol aztán mind a 4 műszercsomag érzékelte is a becsapódást. A harmadik keringésben tovább alakították a pályát, immár alkalmassá téve a leszálláshoz a holdkomp számára. A pálya holdközelpontja minden addiginál közelebb került a felszínhez (26,8 kilométer) és Schmitt-etSchmittet elrángatni sem lehetett az ablaktól.<ref name="HamLind_Ap17">{{cite web|url=https://www.honeysucklecreek.net/msfn_missions/Apollo_17_mission/hl_apollo_17.html|title=Apollo 17|author=Hamish Lindsay|publisher=NASA DSN|accessdate=2020-08-10}}</ref>
 
Az ötödik Hold körüli keringésben egy pihenési periódus kezdődött, amely a kilencedik keringésig tartott, akkor kezdődött az átköltözési és beöltözési procedúra Cernan és Schmitt számára. A leválás a tizenharmadik keringésben következett be, amikor a holdkomp kormányhajtóműveinek (RCS) 3,4 másodperces működésével a két űrhajót távolabb vezérelték egymástól. A szétválás nagyjából a leszállási térség felett ment végbe és az űrhajósok az ablakokon át megfigyelhették későbbi leszállási helyük nevezetesebb pontjait (amelyeket a korábban készült Apollo–15 fotókról már jól ismertek). Ekkor a parancsnoki egység elhátrált egy 3,8 másodperces SPS gyújtással és saját körpályára állt, hogy elnavigáljon a holdkomp útjából. Ekkor beindították a holdkomp leszálló hajtóművét, amely manőverrel a Challenger elindult a holdfelszín felé. Ekkor egy ''„üzemanyagszint alacsony”'' figyelmeztető lámpa gyulladt fel, ám ez téves riasztás volt (a leszálló radar még nem mért magasságot, így nem volt referenciaadat, hogy mennyi idő és magasság van hátra a talajttalaj érésigeléréséig, így a rendszer a távolságot tévesen, végtelennek értékelte, így a jelzést nem is vették figyelembe).<ref name="HamLind_Ap17"/>
 
Előbb a holdkomp ablakai kifelé, a világűr felé néztek, majd Cernan fordított egyet az űrhajón és az alant elterülő tájat kezdték el látni, lassan azonosítva a közelítés során az egyes nevezetes tájékozódási pontokat (amely az irányítást is informálta, hogy jó helyen vannak). 3657 méteren jártak, amikor Cernan kezdte függőlegesbe állítani a holdkompot. Közben Cernan ellenőrizte a felszínt, nagyobb sziklák, mélyedések tűntek el alattuk, de a Camelot kráter melletti folt, a leszállás kijelölt pontja tisztának tűnt. 300 méteren Cernan megerősítette, hogy a leszállóhely megfelelő lesz. Folyamatosan ereszkedve elérték a 3 méteres magasságot, amikor az egyik lábról lenyúló érzékelő jelezte, hogy elérte a talajt, amit a holdkomp pilóta ''Kontakt fény!'' kiáltással adott Cernan tudtára. A parancsnok ekkor leállította hajtóművet és a holdkomp lehuppant a holdporba. [[1972]]. [[december 11.]] 19:54:58 (UTC) volt, amikor a Challenger leszállt a Taurus-Littrow-völgyben. Schmitt így összegezte a leszállás élményét: ''...Gene úgy szállt le a holdkomppal, mintha egyez egy teljesen köznapi dolog lenne...''<ref name="HamLind_Ap17"/>
 
===Első holdséta===