„Apollo–17” változatai közötti eltérés

Az első megálló a talajelektromos mérések kezdeti helyén volt, ahol az űrhajósok megálltak aktiválni a mérőberendezést, ám az meghibásodott, és innentől kezdve a harmadik holdsétán nem tudták használni megfelelően a berendezést.<ref name="USRA_A17_SOO"/>

Az első geológiai kutatóállomás a holdséta során a North Massif hegyoldalában volt, 3,4 kilométerre a holdkomptól. Az űrhajósok előbb elhajtottak egy nagy, jellegzetes szikláig a ''Turning Point Rockig (Fordulópont Szikla)Rock''ig, amely 3 kilométerre volt, ahol egy kis mélyedésnél, a Henry kráternél megálltak egy pillanatra és a korábbi gyakorlat szerint mintát vettek a holdjárón ülve.. Közelről látták, hogy a Turning Point Rock nem egyetlen szikla, hanem több részre hasadt szét, a sziklából gyorsan egy mintát is vettek, kalapáccsal törve le darabokat róla. Ekkor felkaptattak a lejtőre és félig oldalazva ráhajtottak a hegyoldalra még 400 métert megtéve, kb. 76 méter magasba érve a hegység lábát jelző törésvonal fölé, ahol egy hatalmas, nagyjából a holdkompjuk méretét elérő, több darabra tört szikla ült. A szikla kb. 1200 méter magasból tört le és gurult le a hegyoldalban és ezen a helyen állapodott meg. Cernanéknek gondot okozott leparkolni a Rovertrovert és leszállni, mivel a hely 20°-os lejtő volt. Cernan egyszer orra is esett a munka közben.<ref name="HamLind_Ap17"/><ref name="USRA_A17_SOO"/>

A legénység elvégezte a szokásos graviméteres méréseket, mintákat vettek a szikláról és a környezetéből (normál és mélymintákat), panorámafotókat, 500 milliméteres teleobjektíves és normál látószögű fotókat készítettelkészítettek. A sziklához kötődik még egy később ismertté vált történet. Cernan megígérte még az indulás előtt az akkor 9 éves kislányának, Tracy-nek, hogy valami emléket hagy róla a Holdon. Forgatta is a fejében, hogy ennek a hatalmas sziklának a porlepte felületére a holdporba írja Tracy nevét, ám ezt elfelejtette. Később itthon űrhajóstársának [[Alan Bean]]nek mesélte el a történetet, aki űrhajós pályafutása után [[Festőművészet|festőművészi]] karrierbe kezdett. Bean örökítette meg a sziklát egy festményén, rajta a képzeletbeli ''[http://www.alanbean.com/images/gallery/5/1984-Tracys-Boulder.jpg „Tracy”'' felírattalfelirattal]. Az egyébként jelöletlen sziklát ezután kezdték el szakmai körökben is ''„Tracy sziklája”'' néven emlegetni.<ref name="HamLind_Ap17"/><ref name="USRA_A17_SOO"/>

A 7-es állomást egy nagyon rapid megállóhelynek szánta Houston, amelynek lényegét a CapCom fogalmazta meg: ''...„ez egy nagyon rövid megálló kell legyen. Valószínűleg nem több, mint 10-15 perc. Ahogy mondtam, kapjatok fel a lehető legtöbb variációt mutató kézi mintát minimális dokumentáció és minimális időfelhasználás mellett”...'' A feladatokat itt is megosztották. Schmitt volt az, aki – geológus lévén – értett a minél nagyobb variációs lehetőségek kihasználásához, ezért ő vette a mintátmintákat, míg a parancsnok – erősebb fizikumú lévén – kezelte a kalapácsot és ő törte le a darabokat a nagyobb sziklákról, legtöbbször Schmitt útmutatásai alapján. A feladatot tökéletesen sikerült teljesíteni, igaz 22 perc alatt.<ref name="HamLind_Ap17"/><ref name="USRA_A17_SOO"/>

A hegység elhagyása után annak lankásabbá váló folytatásához, a Sculptured Hillhez (Kifaragott„kifaragott Dombságdombság”) vezetett az út, az Apollo–17 és a Taurus-Littrow–völgy legkeletibb megállóhelyhezmegállóhelyéhez. Ez 2 kilométernyi utazást jelentett a holdjáróval és ezzel az űrhajósok lefedték az egész völgyet. Az űrhajósok előbb a nagyobb kövekből szerettek volna darabokat. Cernan neki is látott a kalapáccsal letörni egy-egy darabot és begyűjteni. Közben Schmitt a lábával felfordított egy sziklát, hogy alóla nyerjenek mintákat, majd játékból elkezdte lefelé görgetni a lejtőn, ám a kő elindult a Roverrover felé, de végül egy gödörben időben megállt. Kicsit később a tréfa folytatódott. A lejtőn lefelé szaladva Schmitt megpróbált egyik lábáról a másikra ugrálni, ami olyan érzetet keltett, mintha síelne. Kisvártatva a rádióból az űrhajós szájából hangzó suhogás hallatszott, amivel imitálta, mintha síelne.<ref name="HamLind_Ap17"/><ref name="USRA_A17_SOO"/>

[[File:Apollo 17 Van Serg crater Station 9 AS17-143-21857HR.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|Cernan a Roverrelroverrel a Van Serg kráternél]]

Kicsit később a parancsnok úgy látta, hogy eljött az ideje a sárvédő javítás ellenőrzésének. Megvizsgálta a korábban rögtönzött alkatrészt, meghúzgálta a rögzítőkapcsokat, de úgy találta, hogy az egész fixen tart, azt leszámítva, hogy minden alkatrészét már por borította már. A dolguk végeztével továbbindulhattak. A holdjárót a lejtős terepen parkolták le, ezért a beszállás nem volt egyszerű művelet, különösen Cernan járt pórul. A parancsnok megpróbál „bepattanni” az ülésébe egy ugrással, ám elvétette és a holdjáró helyett a [[jármű]] mellett a porba esett, a hátára. Ugyan szóban nem igényelte, ám mégis Schmitt sietett a segítségére a felállásban. Összességében a rutinnak számító graviméteres mérések történtek meg, mintavétel, panorámafotók készítése volt a műveletek között, valamint egy új mintavételi technika, a gereblyézés„gereblyézés” (ennek keretében egy nagy [[gereblye|gereblyével]] fésülték át a holdport és az így előtűnő kisebb-nagyobb köveket, kavicsokat szedték ki a holdporból.<ref name="HamLind_Ap17"/><ref name="USRA_A17_SOO"/>

A Sculptured Hillnél levő állomás után az űrhajósok elkezdtek visszafelé navigálni a holdkomphoz és az űrhajótól már csak 2,1 kilométere levő Van Serg kráterhez hajtottak (a kráter a nevét Jack Schmittől kapta, akinek a [[Harvard Egyetem|harvardi]] [[Beosztás (felsőoktatás)|professzora]], Hugh McKinstry írt tudományos [[szatíra|szatírákat]] ezen az [[írói álnév]]en). A dombokról a völgybe vezető átmenet meglehetősen nehéz terepnek bizonyult a rover és utasai számára, rengeteg kővel és mélyedéssel volt tarkítva. Cernan úgy jellemezte a helyet, hogy: ''...„ha 10 métert akartam előre jutni, 15 métert kellett vezetnem hozzá”...''. A Van Serg kráterről azt gondolták a tudósok - különösen a Shorty kráter után, amelyhez eléggé hasonló volt – hogy vulkanikus eredetű lehet. A páros a kréterkráter peremén parkolt le és kissé bele is mentek a mélyedésbe, amelynek az alján számos szikla hevert, be is gyűjtöttekbegyűjtöttek pár mintát, de a vulkanizmusnak nyoma sem volt, különösen nem elszíneződött talajnak, mint a Shorty-nál. A sikertelenségnek a CapCom vetett véget, amikor bejelentette, hogy ideje útra kelni a holdkomp felé. A munka közben kihelyezték az aktív rengésmérő egy újabb robbanó töltetét, elvégeztek két graviméteres mérést a szokásos fotódokumentáció (normál, panoráma és teleobjektíves képek) mellett. Az utolsó újdonság az árokásással összegyűjtött kőzetminták voltak. Ezzel a geológiai megállással elérkeztek az Apollo–17, de lényegében az egész [[Apollo-program]] tudományos kutatásainak végére.<ref name="HamLind_Ap17"/><ref name="USRA_A17_SOO"/>

A fenti geológiai jellegzetességek melletti megállókon kívül még összesen négy alkalommal álltak meg az űrhajósok, hogy gyors mintákat vegyenek. Ebből kettő a táv legelején, a talajelektromostalaj-elektromos mérések kezdeti helye, valamint a 6-os állomás között, egy másik a 7-es és 8-as állomások között, az utolsó pedig a 9-es állomás és a holdkomp között ment végbe.<ref name="HamLind_Ap17"/><ref name="USRA_A17_SOO"/>

A holdkomphoz érve – egy 28 perc 26 másodperces út után – az űrhajósok egy kis ünnepséget rögtönöztek a legutolsó mintavételhez. Ehhez Schmitt lenyúlt és lényegében találomra felvett egy követ, amely a 70017-es katalógusszámot kapta és mellé a parancsnok rövid beszédet rögtönzött. A 3 kg-os kőzetdarab később a ''Goodwill Rock'' (Jóakarat„jóakarat Köveköve”) elnevezést kapta. Később ezt a követ közel 500 darabra vágták és a világ múzeumai és kutatóhelyei kaptak belőle. Ezután még leleplezték az Apollo–11-éhez (és az összes holdraszállóholdra szálló expedícióhoz) hasonlóan a holdkomp lábára szerelt plakettet, amelyen az első leszálláshoz hasonlóan ismét szerepelt egy jelképes szöveg: '''„Itt ért véget az emberiség első holdfelfedező útja 1972. decemberében, A.D. Talán a béke, amellyel érkeztünk tükröződni fog az egész emberiség életében”'''.<ref name="HamLind_Ap17"/>

Ezek után a szimbolikus tevékenységek után Cernan még odébb parkolt a Roverrelroverrel, majd előbb Schmitt, majd a parancsnok is visszaszállt az űrhajóba. Ahogy 3 évvel korábban Armstrong első mondatamondatát is nagy várakozásokkal volt övezettövezték, úgy Cernannek jutott a tisztesség, hogy egy utolsó mondattal búcsúzzon el - azóta ismert, hogy több mint 50 évre – a Holdtól: ''...„Bob, itt Gene és még itt vagyok a felszínen; és ahogy megteszem az emberiség utolsó lépését, hogy hazamenjek és kis idő múlva visszatérjünk – és remélem nem túl soká következik ez el – szeretnék mondani valamit, amit talán a történelem is feljegyez. Ami Amerika mai kihívása, azt holnapra a jövő az ember sorsává kovácsolja majd. És ahogy mi elhagyjuk a Taurus-Littrow-t a Holdon, elhagyjuk, ahogy érkeztünk és Isten akaratának megfelelően visszatérünk, békében és az egész emberiség reményével. Godspeed az Apollo–17 legénységének”...''. Ezután bezárták a kabinajtókabinajtót és az Apollo–17 holdfelszíni tevékenysége végetértvéget ért.<ref name="HamLind_Ap17"/>