|
== Élete, munkássága ==
Basmet a [[Szovjetunió]]ban született 1953-ban. Szülei Abram Boriszovics Basmet vasútmérnök és Maja ZinovjevaZinovjevna Basmet filológus voltak. Az apát 1958-ban áthelyezték [[Lviv|Lvovba]], a család is követte. A fiú gyermekkorában hegedülni és zongorázni tanult. Tizennégy évesen vette fel a brácsát, miközben egy rockegyüttesben is gitározott. A Lvovi Speciális Zenei Középiskolában 1971-ben végzett, és ezután az anyja [[Moszkva|Moszkvába]] vitte meghallgatásra, aminek nyomán felvették a Moszkvai Konzervatóriumba, ahol 1971 és 1976 között tanult. Előbb Vagyim Boriszovszkij volt a brácsatanára, majd annak halála után, 1972-től Fjodor Druzsinyin vette át az oktatását. Itt ismerkedett meg későbbi feleségével, aki az osztálytársa volt (a házasságot Msztyiszlav Rosztropovics melegen támogatta). Basmet a végzés után még két év asszisztensi képzésben vett részt, és ennek végén, 1978-ban azonnal a konzervatórium tanára lett, mint az intézmény minden idők legfiatalabb tanára. 1975-ben, még hallgatóként második lett a Budapesti Nemzetközi Hegedűversenyen, majd a következő évben a müncheni ARD Nemzetközi Zenei Verseny első helyezettje lett. A sikereket követően széles körben ismert művésszé vált, de az akkori Szovjetunióban nem volt egyszerű a külföldi fellépések intézése. A következő évben azonban felléphetett Németországban, majd lassan [[Európa]] más országai, az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]], [[Kanada]], [[Latin-Amerika]], [[Ausztrália (ország)|Ausztrália]], [[Új-Zéland]] és [[Japán]] következett. Ő volt az első mélyhegedűs, aki szóló hangversenyt adott a [[Carnegie Hall]]ban, a [[Concertgebouw]]-ban, a [[Barbakán (építmény)|Barbicanben]], a [[Teatro alla Scala|Milanói Scalában]] és a Leningrádi Filharmónia nagytermében.
Még 1972-ben megvette a milánói Paolo Testore mestermélyhegedűjét, és a mai napig azon játszik. Eleinte csak szólistaként lépett fel, majd 1985-ben, Szvjatoszlav Richter ösztönzésére kezdett el dirigálni. 1986-ban megalakította a Moszkvai Szólisták kamarazenekart, amely gyorsan ismertté vált otthon és külföldön egyaránt. A zenekar [[párizs]]i fellépése után a zenekari tagok úgy döntöttek, hogy [[Franciaország]]ban maradnak (a zenekar Basmet nélkül hamar felbomlott). Hazatérve Basmet 1992-ben, csupa fiatal zenészből újjáalakította a zenekart, amely ugyanolyan sikeres volt, mint az elődje. 2008-ban a zenekar Grammy-díjat nyert [[Igor Stravinsky|Stravinsky]] és [[Szergej Szergejevics Prokofjev|Prokofjev]] műveinek hangfelvételéért.
Basmet 1978 óta tanít a Moszkvai Konzervatóriumban, 1996 óta professzorként. 1996-ban létrehozta és vezette a konzervatórium brácsa kísérleti osztályát, ahol a hallgatók szélesebb képzést kapnak, tanulmányaik kiterjednekfelölelik a kamara-, az opera- és a szimfonikus zene területéreterületét is. Zenepedagógiai tevékenysége a nagyközönség felé is kiterjed: szerzője és műsorvezetője az „Álomállomás” című (ilyen címmel önéletrajzi könyvet is írt), díjnyertes televíziós műsornak. 1980 után mesterkurzusokat vezet Japánban, Európában, Amerikában és Hongkongban, nyári tanfolyamokat tart [[Siena|Sienában]] és a [[Tours]]-ban.
2002-ben Basmetet kinevezték az „Új Oroszország” Állami Szimfonikus Zenekar művészeti igazgatójának és vezető karmesterének, 2012-ben pedig megalapította 28 orosz város 79 fiatal zenészéből az Összorosz Ifjúsági Szimfonikus Zenekart (amellyel rendszeresen fellép karmesterként és szólistaként is). Karmesteri tevékenysége mellett szólistaként egyébként is gyakori fellépő, nem ritkán egyetlen koncerten. Szeret kamarázni[[Kamarazene|kamarazenélni]] is, különböző felállásokban játszik kamaraműveket. Számos hírneves zenésszel lépett fel, például [[Szvjatoszlav Teofilovics Richter|Szvjatoszlav Richter]], [[Msztyiszlav Leopoldovics Rosztropovics|Msztyiszlav Rosztropovics]], [[Isaac Stern]], [[Gidon Kremer]], [[Martha Argerich]], [[Oleg Mojszejevics Kagan|Oleg Kagan]], [[Natalja Grigorjevna Gutman|Natalja Gutman]], [[Viktor Viktorovics Tretyakov|Viktor Tretyakov]], [[Yehudi Menuhin]], [[Charles Dutoit]], [[Kurt Masur]], [[Bernard Haitink]], [[Jurij Hatujevics Tyemirkanov|Jurij Tyemirkanov]] és [[Nikolaus Harnoncourt]].
A klasszikus szerzők mellett szívesen játszik kortárs szerzőktől is. Több zeneszerző írt, dedikált számára műveket, ezek száma több mint ötven. Ilyenek például Alfred Schnittke, Szofija Gubajdulina, Alekszandr Csajkovszkij, Vytautas Barkauskas, Andrej Espaj, Poul Ruders, Andrej Golovin, Alekszandr Raskatov és Gia Kancseli művei. Többször járt Magyarországon. Egy Richterrel adott budapesti koncertje után [[Kroó György]] írta róla: „Basmet tökéletes technikával és gyönyörű hangon muzsikál, salaktalan, nemes, éneklő, de szenvedélytől sem mentes tónusa, pazarul hajlékony vonóvezetése, a zenei anyagot nemcsak megmunkáló, hanem átható szellemisége a legszebb távlatokkal kecsegtet”.
|
