„Augsburgi vallásbéke” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
Címkék: Kézi visszaállítás Visszaállítva Vizuális szerkesztés
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát 94.21.217.62 (vita) szerkesztéséről OsvátA szerkesztésére
Címke: Visszaállítás
4. sor:
A birodalom belső egyensúlyát megteremtő [[schmalkaldeni háború]] lezárását követően az [[1555]]-ben tartott [[augsburg]]i birodalmi gyűlésen a [[Habsburg-család|Habsburgok]] engedményre kényszerültek, és [[V. Károly német-római császár|V. Károly]] császár képviseletében [[I. Ferdinánd magyar király|I. Ferdinánd]] [[szeptember 25.|szeptember 25-én]] békét kötött a rendekkel. Ez gyakorlatilag az [[Evangélikus kereszténység|evangélikus]] rendek egyenjogúságának és a [[Német-római Birodalom]] felekezeti megosztottságának elismerését jelentette.
 
A béke értelmében a fejedelmek szabadon választhattak a [[Római katolikus egyház|római katolikus]] és az evangélikus felekezetek közül, alattvalóiknak pedig követniük kellett a fejedelem vallását, vagy elköltözhettek egy másik fejedelemségbe. Az elv megfogalmazása [[latin nyelv|latinul]]: ''cuius regio, eius religio'' ([[magyar nyelv|magyarul]]: ''akié a föld, azé a vallás''). A dokumentum arról is rendelkezett, hogy a fejedelmek nem folytathatnak hittérítő tevékenységet más államok területén, határaikon túl élő hittestvéreiket sem védhetik meg, felekezeti indokból nem lehet háborút indítani. Felekezeti kisebbségek csak a birodalmi városokban élhettek. Így a béke a felekezetek területi elkülönülésének folyamatát, a tartományok felekezeti zártságát erősítette. A béke előírásai szerint ha egy főpap áttért [[Protestantizmus|protestáns]] hitre, akkor ezzel hivatalát, birtokait és rangját is elveszítette. (Ennek a kitételnek a latin megnevezése: ''reservatum ecclesiasticum''.) A [[Luther Márton]] által még elfogadott, az egyházi birtokok magántulajdonba vételét jelentő [[szekularizáció]] lehetősége az augsburgi vallásbékével megszűnt, ami a főnemesség körében kissé lelassította a protestantizmus terjedését.
 
A vallásbéke csak a katolikus és evangélikus felekezetekre vonatkozott, más irányzatok követői, például a [[Kálvinizmus|református]]ok nem élveztek hasonló sérthetetlenséget.