„Galileo Galilei” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→‎Pere: linkek, aprók
130. sor:
1623-ban a [[pápa (egyházfő)|pápai]] trónra [[VIII. Orbán pápa]] néven Barberini bíboros, Galilei híve és csodálója került, aki ellenezte a tudós 1616-os elmarasztalását. Megválasztása után meghívta firenzei barátját és három hétig vendégül látta, hogy megbeszélje vele Kopernikusz elméletét. Ekkor az egyértelmű bizonyítékok hiányára való tekintettel kérte Galileit, hogy addig ne terjessze a vitás nézetet, amíg nincs szükségszerű bizonyítéka. Galilei ezt meg is ígérte, de miután visszatért [[Firenze|Firenzébe]], elhatározta, hogy párbeszédes értekezést ír a pápával folytatott vitákról.
 
Kéziratát 1630-ban vitte el Rómába, hogy kiadásához megkapja az egyházi engedélyt. A [[Cenzúra|cenzorral]], Riccardival sokáig egyezkedett, de a második újraolvasást Galilei már nem várta meg Rómában, többek között a közeledő pestisjárvány[[pestis]]járvány miatt. Abban maradtak, hogy levelezés útján egyeztetik a szöveget. Ez igen nehézkesen ment, mert a pestis miatt az utak le voltak zárva. E miatt a futárok nagyon lassan jártak. Végül az engedélyt a firenzei cenzortól kapta meg barátai segítségével, de megkérték, hogy javítson ki néhány túlzást a szövegben. A ''Dialogo: sopra i due massimi sistemi del mondo tolemaico, e copernicano'' (''Párbeszédek: a két legnagyobb világrendszerről, a ptolemaiosziról és a kopernikusziról'') című mű az inkvizíció engedélyével [[1632]]-ben meg is jelent Firenzében.
 
Az előkészítés során a [[Pápa (egyházfő)|pápa]] arra kérte a tudóst, hogy ne foglaljon állást egyértelműen a heliocentrikus elmélet mellett, hanem szorítkozzon a pro és kontra érvek bemutatására, és emellett foglalja bele a könyvbe a pápa ügyben vallott nézeteit is. Galilei a kérésnek eleget tett, de a pápa gondolatait gyakran elferdítve az arisztotelészi[[arisztotelész]]i geocentrikus felfogást védő képzeletbeli személy, [[Simplicius]] (Együgyű) szájába adta, aki önmagával is többször ellentmondásba került, és az olvasóban egy bolond benyomását keltette. A legtöbb tudománytörténész szerint Galilei stílusa maliciózus volt, és később a könyvét ért kritikákat figyelmen kívül hagyta.
 
==== A per ====
Mivel sok támogatóját, köztük a pápát is sorra elveszítette, a támadások ellene egyre sokasodtak. Galilei ellenségei meggyőzték [[VIII. Orbán pápa|VIII. Orbán]] pápát arról, hogy a szerző nyilvánosan kigúnyolja őt ezzel az írásával és a korábbi tilalom ellenére Kopernikusz elméletét védelmezi. Ezért a pápának bele kellett egyeznie, hogy fizikus barátját a római törvényszék elé idézzék. A pápa kérte az [[Inkvizíció|inkvizítorokat]], hogy kezeljék jóindulattal az ügyet és ne említsék az ő személyét érő sérelmeket. Galilei [[1632]]. szeptember 23-án megkapta az idézést, hogy haladéktalanul jelenjék meg az inkvizíció főfelügyelője előtt, de ő orvosi igazolásokkal háromszor is megpróbálta magát kivonni a római utazás alól. Csak azután érkezett 1633. február 13-án az Örök Városba, miután a pápa elővezetési paranccsal fenyegette meg. A könyv megjelenése után az akkori viszonyok között rekordidőnek számító egy év eltelte után az inkvizíció 1633-ban perbe fogta. A per is gyorsan, még abban az évben lezajlott. [[1633]]. [[június 22.|június 22-én]] hirdettek ítéletet. Bizonyos források szerint a főbíró szerepét maga [[VIII. Orbán pápa]] töltötte be. [[Teres Ágoston]] ''Biblia és asztronómia'' című művében viszont azt állítja, hogy a pápa távol tartotta magát a pertől. A per tétje a legrosszabb forgatókönyv szerint akár Galilei élete is lehetett volna, mivel akkoriban az [[eretnekség]]ért súlyos esetekben [[halálbüntetés]] is járhatott. Galileinek azonban maradtak még befolyásos támogatói a papság egy részében, akik – noha tanait ők sem fogadták el, legalábbis nyíltan – igyekeztek közbenjárni érdekében. Fontos megjegyezni, hogy a per a [[harmincéves háború]] ideje alatt zajlott, amikor a [[világnézet]]i különbségek a végletekig kiéleződtek Európában. A kihallgatások ideje alatt Galilei háromszobás lakást kapott, két segítővel és teljes ellátással. [[Michael Hesemann]] ''Sötét alakok'' című művében azt írja, hogy hivatalosan öt luxusszoba állt rendelkezésére, saját szolgálókkal, ellátását pedig a Firenze-rezidencia biztosította. A per során Galilei kénytelen volt visszavonni a Föld mozgására vonatkozó tanait, de közben, állítólag, végig azt mormolta maga elé: ''„[[Eppur si muove]]!” („Mégis mozog!”).'' Michael Heseman azt állítja Sötét alakok című művében, hogy ez a híressé vált mondat valójában az utókor szüleménye; először egy 1645-ös festményen tűnt föl, mely a Murillo-iskolában készült, és Galileit valódi börtönben ábrázolja – egy olyan helyen, ahol sohasem fordult meg.<ref>{{Cite web |url=http://franka-egom.ofm.hu/irattar/irasok_gondolatok/konyvismertetesek/konyvek_12/sotet_alakok/galileo_galilei.htm# |title=Michael Hesemann: Sötét alakok – Galileo Galilei |accessdate=2010-05-24 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20101210132253/http://franka-egom.ofm.hu/irattar/irasok_gondolatok/konyvismertetesek/konyvek_12/sotet_alakok/galileo_galilei.htm# |archivedate=2010-12-10 }}</ref>
 
Három kihallgatás után az inkvizíció „súlyos tévedés és eretnekség gyanúja” miatt betiltotta Galilei könyvét, őt pedig megeskették, hogy többé nem védi a heliocentrikus rendszert. Az ítélet életfogytiglani házi őrizet volt. Vezeklésül[[Vezeklés]]ül arra kötelezték, hogy három éven át minden héten olvassa el a bűnbánati zsoltárt. Az ítéletet tízből három bíboros nem írta alá, köztük a pápa unokaöccse sem.
 
==== Az ítélet ====