„Hort Ida” változatai közötti eltérés

 

 

Dr. Szász Istvánné, Hort Idy 1900. január 11-én született Alsóábrányban, árvaságra jutott felvidéki gentri családból származó anya, valamint erdélyi – kolozsvári – gyógyszerész apa gyermekeként, és 1994. január 9-én halt meg Budapesten. Anyai ükapja Majthényi Mihály, Madách Imre első unokatestvére, de Balassi Bálint családjának is egyenes ágú leszármazottja. Gyógyszerész apja pályáját követve sokfelé jár iskolába, végül tanulmányait Budapesten fejezi be a Rákosi Szidi színiiskolájában. Ezalatt nagynénje Zsolnay Miklósné pártfogolja és vezeti be a főváros pezsgő szellemi életébe. Innen a forradalom közben kalandos körülmények közt tér vissza Verespatakra ahol gyógyszerész édesapja él, s ezzel végleg eljegyzi magát Erdélyországgal. Trianon után a Janovics Jenő féle Kolozsvári Magyar Színház alapító tagja. Nagy sikerrel lép fel prózai és énekes szerepekben, a város kedvence. Nemsokára azonban megismerkedik Szász Istvánnal, férjhez megy és elhagyja a színpadot. Férje családját ekkor teszi tönkre a román földreform, de a fiatal házaspár kemény munkával talpon marad és közben – az általa tervezett házukban – otthont ad a kisebbségi sorssal küzdő fiatal magyar értelmiségnek. A tehetséges fiatalasszony előzőleg a Nyugatos Miklós Jutkánál szerez fotóművészi mesterlevelet, majd a szobrász Kudelász Károly tanítvány lesz. Emellett még egyéb sokoldalú tevékenységet is folytat: bútort tervez, amatőr színjátszást rendez, szakácsversenyeket nyer és állandó aktív résztvevője a helyi magyarság szellemi életének. Legfontosabb szerepe a kolozsvári nemzetpolitikai szemle, a Hitel holdudvarának összetartása áldozatkész háziasszonyi minőségében is. A magyar négy év alatt az Erdélyi Kört ő rendezi be a Fő tér 5 szám alatt, és ez lesz központja a Teleki Pál ösztönzésére alapított Erdélyi Pártnak is. A háború után férjének viszontagságos sorsában segítője. Rajzol, süteményt süt, gyermekjátékokat készít s így menti a Hitel emlékeket az elkótyavetyéléstől. Férje az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület üv. alelnöke, majd a Bolyai Egyetem egyik alapító tanára, 1973-ban hal meg. Ő egyetlen fiával Szász István Tassal és annak családjával 1977-ben a Hitel általa tervezett otthonának feláldozása árán, de a relikviák sorsáról gondoskodva települ ki Magyarországra, Budapestre, fiatalságának színhelyére. A maradék Hitelesekkel itt is folyamatosan tartja a kapcsolatot, fiát arra ösztönzi, hogy a Hitel emlékezetének sorsát továbbra is tekintse a magyar jövőt szolgáló fontos feladatának, s folytonosan Erdély sorsára figyelve itt él – végig szellemi frissességben – 94 éves korában bekövetkezett haláláig. Ő volt a Janovics féle kolozsvári színtársulat utolsó hírvivője.

 

* Szász István Tas: Trianon sodrásában (memoár, Accordia, Budapest, 2001)

* Szász István Tas: Beszédes hallgatás. Három Hitel és ami utána következett. (sajtótörténeti tanulmány. Kriterion, Bukarest-Kolozsvár, 2007)