„Szata vára” változatai közötti eltérés
új lap |
(Nincs különbség)
|
A lap 2020. szeptember 26., 10:22-kori változata
Szata vára (horvátul: Utvrda Sotin) egy középkori várhely Horvátországban, a Vukovár-Szerém megyei Szata település határában.
Szata vára | |
Utvrda Sotin | |
Ország | Horvátország |
Mai település | Szata |
Tszf. magasság | 96 m |
Épült | 15. század |
Elhagyták | 18. század (lerombolták) |
Állapota | terepalakzatok |
Típusa | síkvidéki |
Építőanyaga | kő |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 45° 17′ 54″, k. h. 19° 05′ 51″Koordináták: é. sz. 45° 17′ 54″, k. h. 19° 05′ 51″ |
Fekvése
Szata várának csekély maradványa a Gradinának nevezett, a Duna árteréből kúpszerűen kiemelkedő löszdombon található. A várdombot északról és nyugatról nagyméretű, részben mesterséges árok választja el a Duna parti löszfal többi részétől. A felszínen épület, fal maradványok már nem találhatók.
Története
Szata várát 1416-ban „castrum”ként említik először.[1] A Garai Bánfiak építették a 15. század elején. A Garaiaké (vagyis garai Bánfiaké), majd csereként a kalocsai érsekségé volt. [2] Valamikor az 1460-as években cserélték el a kalocsai érsekséggel, így 1468-ban már Várdai István kalocsa-bácsi érsek tulajdonában volt a mezőváros. Mátyás király halálát követően Bánfi Lőrinc és Kishorvát János előbb felprédálták, majd elfoglalták. 1495 januárjában vette ostrom alá a Meziřičký János vezette királyi sereg és néhány nap leforgása alatt elfoglalta, majd katonái kifosztották. 1495 februárjában Váradi Péter érsek visszakapta. Később a Geréb testvérek és Váradi Péter pereskedtek többek között Szata tulajdonjoga miatt.
A török 1526-ban foglalta el a várost és a török uralom 1687-ig tartott. A török időkben fontos kereskedő és kézműves településként az újlaki náhije egyik városa (kasaba) volt. A településen a török uralom alatti muzulmán népesség mellett is maradt parányi keresztény közösség. 1659-ben plébánosukat is említik. A plébánia szolgálatát a vukovári ferencesek látták el. A muzulmánok mellett szerb martalócok is érkeztek ide, ők alkották a város pravoszláv lakosságát. A török utazó Evlia Cselebi is járt itt. Útleírásában beszámol a gyönyörű palánkvárról és megemlíti a várban álló dzsámit is. A vár valószínűleg a felszabadító háborúkban pusztult el. Később maradványait a lakosság építőanyagként széthordta.
A vár mai állapota
A terepalakulatok alapján a vár központi védelmét egy kb. 8x6 méteres torony adhatta, melyhez egy nagyobb épület, talán egy palota csatlakozott. Ezt a vármagot, a domb alakját követve egy fallal vették körül, melynek belső oldalához különböző épületek támaszkodtak. A vár kapuja a keleti oldalon lehetett, amit egy falszorossal biztosítottak. A felvezető út a várdomb északi oldalán haladhatott a már említett fal szoros északi végéhez. A várplatón, a torony keleti oldalán egy süppedés található, amely akár ciszterna is lehetett, noha a Duna közelsége miatt, a vár vízellátása nem okozhatott problémát. A felszíni nyomok alapján, a romokat mintegy félméteres földréteg takarja, melynek eltávolítása után, az egész vár területe könnyedén feltárható lenne, de erre a közeljövőben nemigen kerül sor, már csak azért sem, mert a település fontos római, kora középkori (Bjelo brdo-i kultúra) régészeti lelőhelynek számít, amit az itt talált leletek is bizonyítanak. [3]
Jegyzetek
- ↑ „Castrum desertum absque qualibet edificatione super facie possessionis Zatha existens”
- ↑ Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Valkó vármegye Bp. 1894.
- ↑ Varak.hu: Sotin – Szata