„Pap (hivatás)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
belső hivatkozások |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
15. sor:
=== A zsidó vallásban ===
Mint másutt, úgy a [[zsidók]]nál is a papoktól származott a vallásos törvényhozás, mely jobbára csak az áldozati szertartásokkal, az ünnepekkel, az evési és tisztálkodási szabályokkal foglalkozott, s ezekkel kezükbe adta a nép politikai és vallási vezetését mindaddig, míg ezt az írástudók magukhoz nem ragadták. A zsidó papság csak később fejlődött önálló kaszttá,
{{lásd|léviták}}
== Kereszténység ==
=== Katolikus egyház ===
A [[Római katolikus egyház|katolikus egyházban]] a pap az [[egyházi rend]], más néven [[klérus]] papi szolgálatra felszentelt tagja. Az egyházi rend (papság) szentsége azt fejezi ki, hogy a pap egy ''Istennek szentelt lélek''. A papszentelés által hasonlóvá lett az „Örök Főpaphoz” – [[Jézus
A katolikus tanítás alapján egyedül a papnak van hatalma:
30. sor:
Vagyis a pap több, mint „elöljáró” az egyházi ünnepeken.<ref>„A pap elsősorban tehát nem elöljáró egyházi ünnepeknél, hanem olyan meghatalmazásai vannak, amelyekkel az egyszerű hívek nem rendelkeznek. Krisztus ugyanis '''csak az apostoloknak''', nem pedig minden tanítványának mondotta: ''ezt cselekedjétek az én emlékezetemre (Lk 22,19)''” Matthias Gaudron: Katekizmus az Egyház kríziséhez. </ref> Az ezt érő protestáns kritikákat („hívek papsága” vagyis minden hívő egyben pap is) elsőként a [[tridenti zsinat]] ítélte el.<ref>„Aki azt mondja, hogy a felszentelt állapot, illetőleg a szent ordinatio nem egy igaz és tulajdonképpeni értelemben egy, Krisztus által beiktatott szentség, vagy hogy az csak egy emberi találmány, amelyet egyházi dolgokban járatlan férfiak kigondoltak, vagy hogy az csak egy rítus a szolgák kiválasztására, akik aztán Isten igéjének és a szentségeknek szolgálatába állnak, az Anathemával van sújtva.” idézi: Matthias Gaudron i. m. 190 old</ref><ref>„Aki azt állítja, hogy a Katolikus Egyházban nincs isteni rendelkezés által fölállított hierarchia, amely püspökökből, papokból és szolgákból áll, az Anathemával van sújtva.” idézi: Matthias Gaudron, i. m. 190. old.</ref>
A pap legfontosabb feladata a [[szentmise]] bemutatása. Pappá szentelni csak férfiakat lehet<ref>Egyházjogi Kódex (''Codex Iuris Canonici,'' 1917-ből): „A pappá szentelésben érvényesen csak egy megkeresztelt férfi részesülhet” (986,1.)</ref><ref>II. János Pál, ''Ordinatio Sacerdotalis'' apostoli levél (1994): „az egyháznak nincs joga a papszentelést nőknek kiszolgáltatni (nőket pappá szentelni) és az egyház hívenek végérvényesen ehhez a döntéshez kell tartaniuk magukat.”</ref>. A Vatikán a 20. században ettől az elvtől egyetlen kivételes esetben, Csehszlovákiában tért el a gyakorlatban, az 1970-es években, a hitélet gyakorlásának illegális körülményei között<ref>PREUNKERT-SKÁLOVÁ, Petra: [http://universaar.uni-saarland.de/journals/index.php/tg_beihefte/article/viewFile/731/776 Die Frauenweihe in der tschechischen Untergrundkirche,
Azon papokat, akik nem egy [[Keresztény szerzetesség|szerzetesi]] közösség tagjai, [[Világi papság|világi papoknak]] is nevezik.
=== Ortodox egyházak ===
Az [[Ortodox kereszténység|ortodox]] pap jogköre és hatalma hasonló a katolikuséhoz, különbség, hogy az ortodox pap lehet házasember, jelentős megkötésekkel.<ref>
▲Az [[Ortodox kereszténység|ortodox]] pap jogköre és hatalma hasonló a katolikuséhoz, különbség, hogy az ortodox pap lehet házasember, jelentős megkötésekkel.<ref>"A keleti egyház egy szinóduson a VII. században (II. Trullosz - 691) az általánosan elharapódzott gyakorlatnak engedve, a papoknak a szentelésük előtt kötött házasságuk folytatását engedélyezte. Csak a püspökök számára tartotta meg a régi gyakorlatot. Ezt a szabályt a pápák a római egységbe visszatért keleti egyház papjainál továbbra is megtűrték. Látni kell azonban, hogy ez az eredeti ideáltól való eltérés. Ennek az ideálnak egy maradékát a keleti egyház is megőrizte: a diakónus és pap folytathatja a szentelése előtt kötött házasságot, azonban újat már nem köthet. Ha meghal a felesége, nőtlenül kell tovább élnie. A püspököket általában a szerzetesek közül választják, akik soha nem éltek házasságban. Ha azonban egy nős papot püspökké választanak, annak külön kell válnia feleségétől.
=== Protestáns egyházak ===
53 ⟶ 51 sor:
== Jegyzetek ==
{{
== Források ==
60 ⟶ 58 sor:
== További információk ==
* (szerk.) [[Hevenesi János]]ː ''Akik Krisztus követségében járnak – A papi hivatásokért'', Magyar Katolikus Püspöki Kar, 1981
* ''Papramorgó. (Papi adomák)''. In: [[Gracza György]]: A nevető Magyarország. Bp., 1901. I. kötet.
== Kapcsolódó szócikkek ==
| |||