„2. zongoraverseny (Bartók)” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Darev (vitalap | szerkesztései)
a idézőjelek
10. sor:
Mint később egy svájci lapban nyilatkozott, ezt a művet azzal a szándékkal írta, hogy a ''„nehézre sikeredett mind a zenekar, mind a közönség számára”'' (nem beszélve az előadókról) ''„[[Bartók: I. zongoraverseny|elsőnek]] mintegy ellendarabjá”''t megalkossa, amelynek ''„tematikus anyagai [...] tetszetősebbek”''
 
(Bartók egészen pontosan így jellemezte a művet: ''"Első„Első zongoraversenyemet [[1926]]-ban írtam. Sikerült munkának tartom, bár faktúrája kissé – sőt, mondhatni nagyon is – nehéz, mind a zenekar, mind a közönség számára. Néhány év múlva, 1930–31-ben ezért akartam megírni Második zongoraversenyemben az elsőnek mintegy ellendarabját kevesebb nehézséggel a zenekar számára, tematikus anyagában tetszetősebbet. Ez a szándék magyarázza a darab legtöbb témájának népszerűbb és könnyebb jellegét. Könnyedségében néha szinte egyik-másik fiatalkori művemre emlékeztet."'')
 
A koncert számos vonatkozásban utal Bartók [[neoklasszikus stílus]]korszakára, amelyben az [[Bartók: I. zongoraverseny|I. zongoraverseny]] is fogant. A barokk utánérzés azonban ezúttal másodrendű szerepet játszik Stravinsky „barbár” hangvételű műveinek hatása, de főként a magyar [[népzene]] inspirációja mellett.
27. sor:
*A középső tétel önmagában is egy háromtagú forma és még szimmetrikus is: adagio, scherzo, az adagio variációja.
 
Tehát úgynevezett "hídformáról"„hídformáról” beszélhetünk (ABCBA).
 
===Allegro===
45. sor:
 
===Adagio===
A lassú-gyors-lassú szimmetriájára épülő tétel, mint Bartók annyi más lassú tétele, látomásszerű "éjszaka"„éjszaka”, vagy "természet"„természet” zene.
 
A szordinált vonósok és az üstdob tört fényű, imbolygó hátteréből, mint magányos távoli monológ lép elő a zongora szólója. Ez a szóló-recitativó beszédszerűségében már az emberi szó lejtéséhez közelít, titokzatos, töprengő hang.