„Manuel de Llanza y Pignatelli” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a napóleóni javítva napóleoni-ra
1. sor:
'''Manuel de Llanza y de Pignatelli de Aragón, Hurtado de Mendoza y Esquivel, Solferio 9. hercege, Coscojuela 11. márkija,  Centelles 13. grófja, Spanyolország nagykövete''' (1858–1927) spanyol karlista politikus volt. A 19. század végén Katalóniában a párt vezetőinek egyike volt, és 1910–1914, valamint 1917–1919 között a regionális vezetője volt.
 
{{Személy infobox
| név = Manuel de Llanza y Pignatelli
| típus =
| kép = TTV.98.113.jpg
| születési dátum = 1858
| születési hely = Barcelona
| halál dátuma = 1927
| halál helye = Barcelona
| szakma = politikus
| alsablon =
| állampolgárság = spanyol
}}
'''Manuel de Llanza y de Pignatelli de Aragón, Hurtado de Mendoza y Esquivel, Solferio 9. hercege, Coscojuela 11. márkija,  Centelles 13. grófja, Spanyolország nagykövete''' (1858–19271858 – 1927) spanyol [[Karlisták|karlista]] politikus volt. A 19. század végén Katalóniában a párt vezetőinek egyike volt, és 1910–1914, valamint 1917–1919 között a regionális vezetője volt.
 
== Család és ifjúság ==
A Llanzák [[Katalónia]] egyik legrégebbi családja, amelyről már a 12. századból is maradtak fenn feljegyzések. A 17. század elején az egyik ága [[Vilassar de Mar]]-ban telepedett le. Manuel apai nagyapja, Rafael de Llanza i de Valls (1772–1833) a napóleoni években katonáskodott, harcolt szinte egész Európában. Bebörtönözték, mivel 1808-ban megpróbált csatlakozni a franciaellenes felkeléshez ( [[félszigeti háború]] ).
 
Rafael fia és Manuel apja, Benito Llanza y de Esquivel (1822–1863)  kezdetben szintén a hadseregben szolgált. Mindazonáltal aA Ministerio de Instrucción Pública főtisztviselőjeként vált ismertté az egymást követő Narváez- kormányokban,  az intellektuális elit tagja, és vitákat folytatott Pablo Piferrer-relPiferrerrel , Joan Mañé i Flaquer-relFlaquerrel, Francesc Pi i Margall-lal, Manuel Milà i Fontanals-sal, valamint Manuel Tamayo y Baus-sal. 1849-ben apja feleségül vette Maria de la Concepción Pignatelli de Aragón y Bellonit (1824-1858), Solferino hercegnőjét és Centelles grófnőjét.
 
A házaspárnak 5 gyermeke született: Manuel a két fiú fiatalabbikaként született. Gyerekkoráról keveset tudunk, de annyi bizonyos, hogy nagyon korán árva maradt; mivel idősebb bátyja csecsemőkorban hunyt el,  10 éves korára ő örökölte családja összes nemesi címét és a vagyont. Nővéreivel együtt apai nagybátyja, Rafael Llanza y Esquivel nevelte fel, aki testvérével ellentétben karlista volt. A család a Köztársaság nyilatkozatát követően elhagyta Spanyolországot, és csak 1876-ban tért vissza. Manuel beiratkozott az egyetemre a Barcelonában, és valamikoraz 1870-es évek végén végzett. 1881-ben feleségül vette Maria Asunción de Bobadilla y Martínez de Arizalát (1861-1898),  egy gazdag navarresei család leszármazottját (apja, Mauricio de Bobadilla y Escrivá de Romaní, aki a navarrai karlisták vezetője volt). A pár Barcelonában telepedett le. 1884 és 1895 között összesen hét gyermekük született. A legidősebb fiú, Luis Gonzaga de Llanza y de Bobadilla, testvérével, Francisco-valFranciscóval együtt karlista volt, de egyikük sem vált kiemelkedő politikussá.
 
== Források ==
33 ⟶ 28 sor:
* Colin M. Winston, ''Workers and the Right in Spain, 1900-1936'', Princeton 2014, {{ISBN|9781400858095}}
{{Csonk-életrajz}}
 
[[Kategória:1858-ban született személyek]]
[[Kategória:1927-ben elhunyt személyek]]
[[Kategória:Spanyolországi politikusok]]