„Bátori-barlang” változatai közötti eltérés

 

Az 1919. évi [[Barlangkutatás (folyóirat)|''Barlangkutatás''ban]] publikált [[Kadić Ottokár]] jelentésben az van írva, hogy a [[Pál-völgyi-barlangrendszer|Pál-völgyi-barlang]] kutatásának befejezése után 1919-ben a többi pál-völgyi és Budapest vidéki barlang, például a ''Báthory-barlang'' tanulmányozására és felmérésére került sor. A barlangban a kutatás be van fejezve. A barlang közismert üreg, amely a Nagy-Hárs-hegy csúcsa alatt lévő sétaút mellett DK-re nyílik. A barlang közepesen nagy öblös előcsarnokból, néhány kisebb üregből és bonyolult, többször elágazó folyosókból áll, melyek hárshegyi homokkővel határos dachsteini mészkőben keletkeztek. Agyaggal van kitöltve az előcsarnok és ezért jó lenne próbaásatást végezni benne.

 

Az 1919. évi ''Barlangkutatás''ban lévő Scholtz Pál Kornél beszámoló alapján Kadić Ottokárt [[Lóczy Lajos (geológus, 1849–1920)|Lóczy Lajos]] bízta meg, hogy a Budai-hegység barlangjait felmérje és ebben a munkában a ''Pannónia Turista-Egyesület Barlangkutató Szakosztálya'' támogatta Kadić Ottokárt. A távolabbi barlangok közül a ''Báthory-barlang'' is fel lett mérve. 1920-ban a szakosztály elkezdte gondozni a Budapest közelében lévő barlangokat. A ''Báthory-barlang''hoz vezető utakat színes jelzésekkel és útbaigazító táblákkal látta el. 1923-ban a barlangban barlangállattani kutatásokat végzett [[Bokor Elemér]] és kimutatta a barlangból az első hazai barlangi ''Apterygogenea'' fajt, a ''Heteromurus nitidus v. margaritaceus Wanek''-et. 1923–1924-ben [[közönséges denevér]] és [[kis patkósdenevér]] kerültek elő a barlangból a [[Tasnádi Kubacska András]] és Véghelyi Lajos által végzett chiropterológiai vizsgálatkor. 1924-ben Tasnádi Kubacska András és Véghelyi Lajos megállapították, hogy a barlangban van kis patkósdenevér és [[hegyesorrú denevér]].

Az 1929-es ''Geológiai kirándulások Budapest környékén'' című műben az lett kiadva, hogy a Nagy-Hárs-hegy K-i oldalán, dachsteini mészkő és hárshegyi homokkő határához közel, padokkal ellátott terasz ÉNy-i oldalában található a ''Báthory-barlang''. A barlang dachsteini mészkősziklák közötti bejárata vasráccsal van bekerítve. Kőlépcsőkön lehet bemenni a vízszintesre kiegyengetett talpú bejárati terembe, melynek hátsó részéből szűk folyosó vezet tovább. A barlangban remetéskedett ''Báthory László'' 1437 és 1456 között, mialatt magyar nyelvre fordította a Bibliát és megírta a szentek életét. Később a barlangot, mint veszélyes helyet betömték és csak 1870-ben fedezte fel újra [[Szabó József (geológus)|Szabó József]]. A barlang a János-hegy és Nagy-Hárs-hegy közötti nyergen található Szépjuhászné vendéglő mellett lévő pálos rendi kolostorral régen összefüggött.

 

 

A ''Turisták Lapja'' 1931. évi évfolyamában lévő [[Kadić Ottokár]] publikáció szerint a Nagy-Hárs-hegy csúcsa alatt nyíló legendás ''Báthory-barlang'' a főváros területén található, de távol van Budapest központjától. A barlang kutatása és felmérése megtörtént, de ásatása és turista szempontból történő rendezése még várat magára. [[Dudich Endre (zoológus)|Dudich Endre]] 1932-ben napvilágot látott könyvében az van írva, hogy a Budai-hegységben lévő ''Báthory-barlang'' (''Hárshegyi barlang'') a Nagy-Hárs-hegy csúcsa alatt helyezkedik el. Azért ez a neve, mert 1437-től 1456-ig itt remetéskedett Báthory László pálosrendi szerzetes, aki itt fordította a Bibliát magyarra és írta meg a szentek életét. A barlang közepesen nagy öblös előcsarnokból, néhány kisebb üregből és bonyolult folyosókból áll. Érdekes az állatvilága. A kiadvány barlangra vonatkozó része 4 irodalmi mű alapján lett írva.

 

Az 1941-es ''Magyar turista lexikon'' szerint a Nagy-Hárs-hegy csúcsa alatt van a barlang, amelyben ''Báthory László'' 1437 és 1456 között remetéskedett, amíg a Bibliát lefordította. A barlangot betömték halála után. 1910-ben a főváros kinyittatta és a bejáratnál márványtáblát helyeztetett el. A barlangban több különleges denevérfajt találtak. Az ''Országjárás'' 1942. évi évfolyamában megjelent ismertetésben említve van, hogy a Hűvösvölgynél található barlangban a XV. században élt egy ''Báthory László'' nevű remete és kényelmetlen lakásában fordította magyar nyelvre a Bibliát. Az 1942-ben kiadott ''Budapest élővilága'' című könyv szerint a barlangban többször találtak középdunai rablócsigát (''Daudebardia pannonica''), amely a barlang körül is előfordul. A barlangból ki van mutatva egy nagy barlangi tegzes (''Stenophylax permistus'') is.

 

Az 1958-ban napvilágot látott ''Budapest természeti képe'' című munkában az olvasható, hogy a ''Báthory-barlang'' 408 m abszolút és 200 m viszonylagos magasságban nyílik. A Hűvösvölgy feletti Nagy-Hárs-hegy csúcsa alatt a K-i oldalon van a bejárata. Dachsteini mészkőben, részben hárshegyi homokkő határán oldódott ki és 45–50 m hosszú. Sok benne a kalcitos kitöltés, máshol csak vörösagyagos üledék béleli. A barlang alját durva törmelék fedi és el is tömődnek a szerteágazó járatok. A hőforrás barlangok közé tartozik gömbfülkéi alapján. A barlang keletkezése a pliocén végén vagy a pliocén-pleisztocén határán következhetett be. Állatvilága a legjobban ismert a budapesti barlangok állatvilágai közül. A barlangból előkerült egy endemikus százlábú faj, a ''Lithobius stygius infernus''. Itt él a barlangi tegzes (''Stenophylax permistus'').

 

Az 1962-ben kiadott ''A barlangok világa'' című könyv szerint a barlangban előfordul az 1948-ban leírt ''Lithobius stygius infernus Loksa'' nevű százlábú alfaj. A budai ''Báthory-barlang''nak van a magyarországi hévizes barlangok között a legmagasabban, kb. 440 m tszf. magasságban a bejárata, amely a Nagy-Hárs-hegy csúcsa alatt, a hegy ÉNy-i oldalában helyezkedik el. Irodalmi adatok alapján az 1200-as években a pálos rend remetéinek volt a lakhelye. 1437-től 1456-ig Báthory László élt benne, akiről el lett nevezve a barlang. Középkoriak a barlangfalakon lévő mesterséges tágítások nyomai és az egyik oldalágban legújabban talált lépcsők, cserepek, csontleletek. A barlangot az utóbbi évtizedekben többször betömték, majd újra kibontották. 1961 óta Vajna György vezetésével sokat ígérő feltáró kutatás folyik.

[[Gebhardt Antal]] 1963. évi tanulmánya szerint előfordul a barlangban ''Heteromurus nitidus v. Margaritarius''.

 

 

Az 1964-es ''Geológiai kirándulások Budapest környékén'' című munkában az van írva, hogy az ásványvizek oldó hatása érvényesül a Bátori-barlangban. A terület legszebb limonitjai most kerültek elő a barlangból. A környék legnagyobb és legszebb földtani ürege a ''Báthori barlang'', amely ''Báthori László'' pálos rendi szerzetesről lett elnevezve, aki itt remetéskedett 1437 és 1456 között. A Nagy-Hárs-hegy K-i csúcsához közeli oldalon van a barlangbejárat. Ez a hévforrásbarlangok egyik legszebb iskolapéldája. Meredeken mélyedt be a hegy belseje felé KDK–NyÉNy irányban. A hévforrásokra jellemző üstszerű képződmények és gömbfülkék vannak benne. A hasadékokat kitöltő 0,5 m-t is elérő limonittelérek és az őket kísérő hófehér gipszkristályok jelzik a hévforrások egykori járatait.

Az 1976-ban befejezett és [[Bertalan Károly]] által írt ''Magyarország barlangleltára'' című kéziratban az olvasható, hogy a Budai-hegyekben, Budapest II. kerületében lévő ''Bátori-barlang'' további nevei ''Aranka-barlang'', ''Báthory-barlang'' és ''Hárshegyi-barlang''. A Nagy-Hárs-hegy csúcsának K-i oldalán van a bejárata. A 20. század elején kegyhely volt nyírfa korláttal és előcsarnokában oltárral. Vajna György feltárásai előtt 78 m hosszú volt a 12 m mély barlang. Kis részben mesterségesen bővített, hévizes barlang, amelyben érckiválások, főleg vasérckiválás figyelhető meg. Jelenleg le van zárva. A Börcsök Péter által vezetett BSE Barlangkutató Csoport kezeli. Előzetes bejelentés alapján lehet bejárni és kis létszámú csoport látogathatja. A kézirat barlangra vonatkozó része 6 irodalmi mű alapján lett írva.

 

 

Az 1977-ben napvilágot látott ''Bél Mátyás Pest megyéről'' című könyv szerint Szent Lőrinc monostorából már semmi sem maradt csak romok, bővizű forrás és nem tudom miféle barlang, amelyet egyesek bányának mondanak, mások celláknak. Azt hallottuk, hogy ott több effajta üreg van, amelyeknek számát megállapítani, vagy nyomait megtalálni nem könnyű feladat. Mindent bokrok és cserjék takarnak ugyanis, és az érdeklődőket megakadályozzák, hogy közel férkőzzenek ezekhez.

 

Az Acheron Barlangkutató Szakosztály 1992. évi jelentésében van egy Rosner Péter által írt beszámoló a barlang 1992-ben történt gondozásáról, amelyben az olvasható, hogy a Hárs-hegy oldalában nyíló, fokozottan védett barlang évek óta gazdátlanul, tárva-nyitva állt és ez komoly balesetveszélyt jelentett, valamint veszélyeztette a barlang állapotát is. Bár ajtaját a szakosztály tagjai több alkalommal lezárták korábban, a rongálók találékonysága miatt március 15-én a zárszerkezetet megerősítették és a lezárást megbízhatóbbá tették. Azóta 4–5-ször kellett műszaki eszközökkel felvonulniuk, hogy az ajtón helyrehozzák a rongálási kísérleteket. A barlangot rendszeresen, 2–3 hetente helyszínelték és más barlangkutató csoportoknak túrákat vezettek.

 

Elkezdték a barlang és környezetének rendbetételét, amely leginkább a felhalmozódott hulladék elszállítását jelentette. Tervet dolgoztak ki a barlang turista jellegű bemutatására, amelyet a Barlangtani Intézet előzetesen jóváhagyott. A gondozás és bemutatás mellett szeretnék elkezdeni a barlang klimatológiai és biológiai feldolgozását. 1998. május 14-től a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint a [[Duna–Ipoly Nemzeti Park]] Igazgatóság illetékességi területén található és Budai-hegységben lévő ''Bátori-barlang'' az igazgatóság engedélyével látogatható.