„Amritszári mészárlás” változatai közötti eltérés

Délután négy óra harminc perckor az egység figyelmeztetés nélkül tüzet nyitott a csapdába szorult, pánikba esett emberekre. Tíz-tizenöt percen keresztül válogatás nélkül tüzeltek mindenkire, mintegy 1650 lőszert felhasználva, amíg a töltény el nem fogyott. Dyer személyesen irányította a mészárlást, sőt embereinek megparancsolta, hogy a lövéseket azokra a helyekre irányítsák, ahol emberek feltorlódtak. Azoknak a katonáknak is szigorú parancsot adott, hogy a tömegre kell lőni, akik inkább a levegőbe próbáltak tüzelni.
 
A tüzelés során – a hivatalos verzió szerint – 379 halálos lövést adtak le, és mintegy ezerötszázan megsebesültek. Sokan akkor haltak meg, amikor a golyók elől menekülve az udvaron álló mély kútba vetették magukat. A pánik következtében szintén sokakat tapostak agyon a menekülők. A függetlenség elnyerése után felállított emlékmű felirata szerint ebből a kútból másnap 120 halottat emeltek ki. Dyer ezután visszavonta az embereit, anélkül, hogy az udvaron a sebesültek megmentésére kísérletet tett volna. Ezt a falon kívül rekedt lakosság sem tehette meg, ugyanis a kijárási tilalom még érvényben volt, ezért az éjszaka folyamán még többen meghaltak. Az áldozatok között mindenféle korú és nemű személy akadt. A legfiatalabb halott, akit a helyszínen azonosítottak, egy hathetes csecsemő volt. Dyer végig közönyösen viseltetett az áldozatok iránt és nem adott ki semmilyen parancsot arra, hogy a még élő sérülteket esetleg orvosi segítségben részesítsék.
 
A lövések okozta halálesetek száma vitatott. Bár a hivatalos adat (az angol vizsgálat szerint) 379 halálesetet említ, magát a vizsgálati módszert ezek felderítésére több kritika érte. 1919 júniusában, három hónappal a mészárlás után az angol elöljáróság felkérte a város lakosságát, hogy maguk jelentsék be a mészárlás során elhunyt hozzátartozójukat, ám ez a szám sem pontos, hiszen sokan az áldozatok közül nem helyi lakosok voltak.
34 542

szerkesztés