62 945
szerkesztés
Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés |
a (→Megalakulás: a nyuszimagazinnak ehhez semmi köze, az újságra mutató link törölve.) |
||
[[File:Dieter Meier on October 15, 2011.jpg|thumb|300px|left|Dieter Meier (2011), énekes, szövegíró, menedzser, producer, stylist]]
Meier egy gazdag svájci üzletember (bankár<ref name="udiscover-yello"/>) fiaként már a járókában is milliomos volt. Az ifjúkori hároméves hegedűképzés érintetlenül hagyva pergett le róla. Fiatalon
A két kislemezt forgalmazó kiadó a Paul Vasjabel tulajdonában álló Periphery Perfume volt. Vasjabelnek emellett volt egy népszerű kis lemezboltja is Zürichben, a Music Marker, ahová Meier néha eljárt [[jazz]]-lemezeket vásárolgatni. Amikor egyszer mindketten betértek a boltba, Vasjabel bemutatta Blanknak Meiert, mint énekest.<ref name="udiscover-yello" /> A Yello létrejöttéhez ez a félreértés is jelentősen hozzájárult - legalábbis Meier szerint félreértés volt, ő ugyanis egyrészt egyáltalán nem tartotta magát (jó) énekesnek, és esze ágában sem volt énekesi karriert kezdeni, másrészt Blank nem kedvelte a punkokat, és nem vokalistát keresett, hanem egy „igazi” profi énekest. „Dupla katasztrófa volt ez Boris számára” - mondta később Meier. [https://www.theguardian.com/music/2016/sep/22/return-of-yello-america-thought-black-guys-rapping-toy-dieter-meier-boris-blank Guardian]. Az azonban az utólag történtek fényében kétségtelen, hogy mégis megpróbáltak együtt dolgozni, bár 1979-ig, az első kislemez megjelentéig erről a nagyvilág nem sokat tudhatott meg. Hogy együtt maradtak, az bizonyos zenekrónikások szerint annak köszönhető, hogy Perónnak megtetszett Meier mély hangja, Blank pedig nem volt konfliktuskereső típus, így végül is hozzájárult a zenekar kibővítéséhez. [http://archivregiidokpopzeneje.blogspot.com/2011/10/yello.html Régi idők popzenéje / Yello]
|