„I. Károly frank császár” változatai közötti eltérés

[[772]]-ben [[I. Adorján pápa]] igényét fejezte ki a [[Ravennai Exarchátus]] néhány városára, amelyek ezidőtájt Desiderius uralma alá tartoztak. A lombard király ahelyett, hogy megtámadta volna a [[Pentapolis]]t, azaz a [[Pápai Állam]]ot, egyenesen [[Róma|Rómának]] támadt. A pápa követséget küldött Nagy Károlyhoz azzal a kéréssel, hogy erővel szerezzen érvényt apja, Pipin egyességéreegyezségére a [[Szent szék]]kel, mi szerint a frank uralkodó megvédi a [[Pápai Állam]] függetlenségét. Desiderius saját követei által visszautasította a pápa vádjait. Károly mindkét követséget [[Thionville]]-ben fogadta és a pápának adott igazat. Károly azonnal rá akarta kényszeríteni a lombard királyt a pápa kérésének teljesítésére, de az megesküdött, hogy soha nem adja át területeit önként. A megszállás nem váratott sokat magára. Károly és nagybátyja, [[Bernárd (Martell Károly fia)|Bernárd]] [[773]]-ban átkeltek az [[Alpok]]on és [[Pávia|Páviá]]ig kergették a lombardokat. Károly egy időre otthagyta az ostromló sereget, hogy [[Adelchis]]sel, Desiderius fiával foglalkozzon, aki [[Verona|Veronában]] gyűjtött seregeket. A frankok az [[Adriai-tenger]]ig kergették az ifjú herceget, ahonnan az [[Konstantinápoly]]ba menekült, hogy [[V. Konstantin]] [[Bizánci császárok listája|bizánci császár]] segítségéért esedezzen. Ám a császár éppen a [[bolgárok]] ellen viselt hadat.