„Johann Georg Hamann” változatai közötti eltérés

hamis, elavult állítást távolítottam el
(tények: 1788-ban halt meg, soha nem csinált semmit Varsóban. Hamannhoz méltatlan stílusban íródott a cikk - szörnyű mondatokkal, amik ráadásul ténybeli tévedéseket, és véleményeket tényként beállító mondatokat tartalmazott (részben még most is tartalmaz, csak azért nem javítottam, mert nincs most erre időm))
(hamis, elavult állítást távolítottam el)
Teológiát és filozofiát tanult. Állami szolgálatban működött Königsbergben, de folyton szükséggel küzdött és céltalanul hányódott.
 
Fő művei: ''Sokratische Denkwürdigkeiten'' (1759) és ''Kreuzzüge der Philologen'' (1762), rendszertelen, és zavaros, de új és mély eszmékben gazdag könyvek. Friedrich Karl von Moser nevezte el Észak Mágusának. A név utal a napkeleti bölcsekre, és Hamann königsbergi származására.. A nagy közönség nem értette őt és nem is tudott róla, viszont annál nagyobb hatással volt kora jeleseire, elsősorban [[Johann Gottfried Herder|Herder]]re, aki a szó igazi értelmében Hamann tanítvány, de [[Johann Wolfgang von Goethe|Goethére]], [[Johann Georg Jacobi]]ra, [[Jean Paul Richter]]re és másokra is.
 
A költészetet az emberiség nyelvének tekintette, és nem akarta, hogy a költőt elavult szabályokkal korlátozzák, Nézeteivel ő volt az első megindítója annak a forradalmi mozgalomnak a német irodalomban, melyet már a kortársak [[Sturm und Drang]] névvel jelöltek. Munkáit kiadták Roth: Sämmtliche Schriften (1821-43, 8 kötet) és Petri (1872-74, 4 kötet) Életét megírták Gildemeister: ''Johann George Hamanns Leben und Schriften'', műveinek új kiadásával, 1857-72. 6 kötet) és Poel (1874-76, 2 kötet). Jelentőségét legjobban kifejtette Minor (1881); levelezését Herderrel kiadta Hoffmann (1889).
2

szerkesztés