„Szovjet Haditengerészet” változatai közötti eltérés

1918. áprilisának végén a német birodalmi csapatok a Fekete-tenger partja mentén haladva bejutottak a Krímbe, és elindultak a szevasztopoli haditengerészeti bázis felé. A hatékonyabb hajókat Szevasztopolból Novoroszijszkba vitték, ahol egy német ultimátum után [[Vlagyimir Lenin]] parancsára többé nem használták őket. A Szevasztopolban maradt hajókat a németek elfoglalták, majd a háborút lezáró nyugati fronton későbbi, 1918. november 11-i fegyverszünet után további orosz hajókat foglaltak le az angolok. 1919. április 1-jén, és az azt követő orosz polgárháború alatt, amikor a Vörös Hadsereg visszafoglalta a Krímet, a [[Brit Királyi Haditengerészet]]nek vissza kellett vonulnia, de távozása előtt megrongálták az összes hátralévő csatahajót és tizenhárom új tengeralattjárót elsüllyesztettek. Amikor a cári hadsereg 1919-ben elfoglalta a Krímet, megmentett és felújított néhány egységet.

 

 

A szovjet flotta építése kulcsfontosságú volt. A sztálini tisztogatások alatt nagyon sok tengerész tisztet gyilkoltak meg.<ref>Jürgen Rohwer and Mikhail S. Monakov, ''Stalin's Ocean-going Fleet: Soviet Naval Strategy and Shipbuilding Programmes, 1935–1953'' (Psychology Press, 2001)</ref> A fegyverkezési költségvetés haditengerészeti részesedése az 1941-es 11,5%-ról 1944-ben 6,6%-ra csökkent. <ref>Mark Harrison, "The Volume of Soviet Munitions Output, 1937–1945: A Reevaluation," ''Journal of Economic History'' (1990) 50#3 pp. 569–589 at p 582</ref>