„Amritszári mészárlás” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Nincs szerkesztési összefoglaló
[[Image:JallianwalaBaghmemorial1227.JPG|thumb|250px|Emlékmű a Dzsallianvala Bághban, a mészárlás helyén]]
 
Az 1919. április 13-i '''amritszári mészárlás''' vagy '''Dzsallianvala Bágh-i mészárlás''' néven ismert esemény, melynek során a [[Brit Birodalom|brit hadsereg]] fegyvertelen [[india]]i tüntetők közé lőtt, 379 tüntetőt megölve és 1200-at megsebesítve. Ezen a napon a fallal körülvett [[amritszár]]i Dzsallianvala Bágh kertjében mintegy tízezer fős zarándoktömeg gyűlt össze a [[szikhizmus|szikh]] ünnep, a Viszákhi (pandzsábi: ਵਿਸਾਖੀ) [[Nemzetközi fonetikai ábécé|IPA]]:visākhī) fesztivál alkalmából, akikhez számos, az angol uralom ellen fellépő, az Indiai Nemzeti Kongresszus két vezetőjének letartóztatását sérelmező tüntető is csatlakozott. A tömeg annak ellenére gyűlt össze, hogy az angolok erre a napra kijárási tilalmat rendeltek el. Reginald Dyer dandártábornok – felkeléstől tartva – parancsba adta [[Gurkhák|gurkha]] katonáinak, hogy lőjenek a tüntetőkftüntetők közé. A katonák előzetes figyelmeztetés nélkül tíz percig kézifegyverekkel, célzott lövésekkel lőtték a menekülésre képtelen, fegyvertelen tömeget, köztük számtalan nő, gyermek halálát okozva.<ref>{{cite news|last=Dalrymple|first=William|title=Apologising for Amritsar is pointless. Better redress is to never forget|url=http://www.theguardian.com/commentisfree/2013/feb/23/apologising-amritsar-teach-british-empire|accessdate=13 December 2013|newspaper=The Guardian|date=23 February 2013}}</ref> Az esemény nemcsak az indiai, hanem a brit közvéleményt is megdöbbentette, egyúttal közvetlen kiváltó oka volt [[Mohandász Karamcsand Gandhi|Mahátma Gandhi]] passzív ellenállást hirdető mozgalmának és jelentős szerepet játszott India függetlenségi küzdelmeinek kibontakozásában.
 
== Előzmények ==
A politikailag érdekelt [[Indiai Nemzeti Kongresszus]] létrehozott egy saját vizsgálóbizottságot, ami a sebesültek számát 1500-ra, a halottakét mintegy ezer főre tette.
 
Angliában egy bizottságot neveztek ki az események kivizsgálására és feltárására, amit Lord Hunter, egy skót bíró vezetett. Kezdetben úgy tűnt, hogy Dyer megvédi magát a bizottság előtt, de az erkölcsileg elítélte, és kényszerítette, hogy leköszönjön az indiai hadseregben viselt beosztásáról. A [[Lordok Háza]] viszont dicséretben részesítette, s a tagok közül nem egy ki is fejtette faji nézeteit az indiaiakkal szemben (Dyer maga is rendkívül előítéletes volt a gyarmatok bennszülött lakosaival szemben). Erőteljes vita alakult ki azok között, akik egyetértettek a Hunter-bizottság ítéletével, és azok között, akik azt gondolták, hogy Dyer járt el hatékonyan, hogy megakadályozza egy újabb indiai lázadás (→[[Szipojlázadás]]) kitörését. A Dyert dicsérők között volt maga [[Rudyard Kipling]] is, aki szerint a tábornok tettével Indiát ''„mentette meg.”'' Az író még pénzalapot is létrehozott az addigra már ''amritszári mészáros''-nak elkeresztelt Dyer támogatására (más vélemények szerint nem Kipling, hanem a ''Morning Post'' nevűcímű lap indította az alapot). A Dyer mellett kiállók több esetben ragadtatták el magukat [[rasszizmus|rasszista]] kijelentésre, kiemelve az indiaiak visszamaradottságát és az angolok természetszerű jogát az ilyen népek uralására. Akik Dyer tömegmészárlása ellen szólaltak fel emberiség elleni bűnként, közönséges gaztettként, barbárságként hivatkoztak az eseményre, amelynek egyértelmű célja megalázni és rettegésben tartani Indiát.
 
Churchill fegyelmi eljárást javasolt Dyer ellen, de ehelyett a dandártábornoko mindössze lemondatták és büntetlenül távozhatott a haderő kötelékéből nyugdíjasként, aki számára létrehozott alapból a ''„mészárlásért”'' akkori mértékkel óriási, mintegy 26 ezer font juttatásban részesült (ebből 50 font származott Kiplingtől). A mészárlás túlélői és az áldozatok családtagjai sohasem kaptak semmilyen kártérítést.