„XXI. János pápa” változatai közötti eltérés

kis
(sablon)
(kis)
 
 
== A katedra kiváló mestere ==
A későbbi XXI. János pápa eredetileg [[1210]] és [[1220]] között született [[Lisszabon]]ban, [[Portugália]] fővárosában, és így az első egyházfő volt országából. Egy bizonyos ''Julianus'' gyermeke volt, és mivel a [[Péter]] nevet adták keresztelésekor neki, a későbbiekben gyakran nevezik őt ''Pedro Julião''nak [[portugál nyelv|portugálul]], avagy ''Petrus Juliani''nak [[latin nyelv|latinul]], de mivel több művét is lefordították Európa legtöbb nyelvére, ezért elterjedt volt a ''Hispán Péter'' név is. <br />
 
Pedro tanulmányait Lisszabonban kezdte meg, egy [[katedrális]] iskolájában. Évek múltán a [[párizs]]i egyetem hallgatója lett, amely életének egyik legmeghatározóbb részévé vált. A francia fővárosban [[dialektika|dialektikát]], [[logika|logikát]] és [[arisztotelész]]i [[fizika|fizikát]] és metafizikát tanult. Albetus Magnus tanítványaként fogékony tanulónak bizonyult, és különösen Arisztotelész művei iránt mutatott kiemelkedő érdeklődést. Évek múltán Parmai János tanítványa lett, akitől mesteri fokon megtanulta az orvoslás és a [[teológia]] minden akkori tudományát. Miután befejezte tanulmányait Párizsban, az éppen bővülő [[siena]]i egyetem [[1247]]-ben orvosprofesszorként meghívta az itáliai város katedrájára. Pedro számára ezek az évek hozták meg az európai hírnevet. Sienai tartózkodása alatt írta meg ''Summulae logicales'' című művét, amely közel háromszáz éven át a logika egyik alapkötetének számított. A Summulae-t több nyelvre is lefordították, hiszen az akkori egyházi szemléletbe illesztette Arisztotelész gondolatait. Ezen felül Sienában írta meg receptgyűjteményét is, amely a korabeli orvostudomány legátfogóbb műve volt. Ezek után Pedro visszatért szülőföldjére. Először Lisszabon [[diakónus]]a lett, majd [[Braga]] városának archidiakónusának szentelték fel. Befolyását hazájában is kamatoztatni tudta, ezért a [[Guimarães]]ban székelő királyi udvarnál helyezkedett el, és [[III. Alfonz portugál király|III. Alfonz]] király tanácsadója lett. Leginkább egyházi ügyekben sietett az uralkodó segítségére, később megpróbálta megszerezni Lisszabon [[püspök]]i székét is, azonban politikai ellenfelei ebben meggátolták. [[1272]]-ben Itáliába utazott az újonnan választott [[X. Gergely pápa]] hívására, aki kinevezte őt udvari orvosának.
 
[[Fájl:Thesaurus pauperum V00179 00000004.tif|thumb|''Thesaurus pauperum'']]
Ekkor írta meg ''Thesaurus pauperum'' című alkotását, amely az emberi test betegségeinek ellenszereit veszi lajstromba. Kivételes érdemei igazán [[1273]]-ban értek be, amikor felajánlották neki Braga püspöki székét, és [[július 5.|július 5-én]] a pápa [[Tusculum]] [[bíboros]]ának szentelte fel püspöki rangon. Két éven keresztül Pedro párhuzamosan töltötte be a tusculumi és a bragai pozícióját, amikor az egyházfő Braga élére [[érsek]]et nevezett ki, és felmentette Pedrot a püspöki címe alól. Gergely mellett részt vett az [[1274]]-es második [[lyon]]i zsinaton, amelyen a pápa egyik legfontosabb legátusa volt.
 
Gergely halálát követően a bíborosok két igen rövid életű egyházfőt választottak meg [[Szent Péter]] trónjára. Amikor a második, [[V. Adorján pápa]] meghalt, alig egy hónapnyi pontifikátus után, a [[konklávé]] [[Viterbo]] városában ült össze. Miután a város lakossága lázadozni kezdett a bíborosok hosszas döntése ellen, és ráadásul a Anjou Károly is túlzott befolyásával fenyegette a pápaválasztást, a bíborosok gyors döntést hoztak, és [[1276]]. [[szeptember 13.|szeptember 13-án]] Pedrot választották meg pápának, aki felvette a XXI. János uralkodói nevet. Egy héttel megválasztása után, [[szeptember 20.|szeptember 20-án]] tartották koronázási ceremóniáját.
 
== Rövid pontifikátus ==
János koronázásának napján lázasan hozzáfogott az egyház kormányzásához, és rögtön két bullát is kiadott. Az egyik a ''"Licet„Licet felicis recordationis"recordationis”'' nevetszavakkal viseltekezdődött, amelybenebben János megerősítette [[V. Adorján pápa|V. Adorján]] döntését a [[lyon]]i zsinaton elfogadott szigorú [[konklávé]] szabályok enyhítése mellett. Majd egy másik bullában elítélte azokat, akik ezen a zsinaton megzavarták a rendet és az egyház méltóságát.
 
Az energikus pápa a nemzetközi politikai életben is jelentős szerepet játszott. Mint minden trónra lépő egyházfőnek, neki is számolnia kellett a szomszédos hatalmak terjeszkedő törekvéseire. Ez különösen igaz volt az egyház kegyéből [[Szicília]] és [[Nápoly]] élére kerülő [[I. Károly nápolyi király|Anjou Károlyra]], aki szépen lassan felrúgott minden szerződést, amelyet aláírt a [[Laterán]]nal. János azonban keményebb ellenfélnek bizonyult. [[október 7.|Október 7-én]] [[Viterbo|Viterbóban]] találkoztak, ahol Károly letette János kezébe a hűbéri esküt. A király azonban hiába várta cserébe kinevezését a [[róma]]i [[senatus|szenátusba]] és vikáriusi címét Toszkána és Lombardia felett, János nem akart túl nagy hatalmat lerakni a francia kezébe. Az ő érdeme volt, hogy a hajdani [[Stauf-ház|Hohenstauf]] birtokok fölött hatalmat szerző két uralkodó, Károly és [[I. Rudolf német király|Habsburg Rudolf]] békét kössön egymással. A béke aláírása után János követeket küldött Rudolf udvarába, hogy tárgyaljanak az uralkodó császári koronázásáról. <br />
János pontifikátusának egyik legjelentősebb eseménye volt, hogy a lyoni zsinaton elinduló közeledés a keleti egyházakkal uralma alatt tovább folytatódott. A pápa elődje, V. Adorján is követeket küldött [[Bizánc]]ba, de azok eredményeiről már nem értesülhetett. János két püspököt és két dominikánus szerzetest küldött [[VIII. Mihály bizánci császár|VIII. Mihály]] császár udvarába. A követek János leveleit vitték a császárnak, a trónörökösnek és a görög klérusnak. [[1277]] áprilisában [[Konstantinápoly]]ban ült össze a keleti egyházak zsinata, amelyen az új konstantinápolyi [[pátriárka]], ''Beccus János'' elnökölt. A pátriárka az egyházegyesítés híve volt, így a zsinaton vita nélkül elfogadták a lyoni zsinat rendeleteit. A császár elismerte és megerősítette a bizánci követek lyoni szerződését, majd a zsinat után János pátriárka szívélyes levelet küldött XXI. Jánosnak, amelyben elismerte a római pápa primátusát és a két egyház doktrináinak különbségét is egybefonta. A levelek és János követei azonban már csak a pápa halála után tértek vissza Rómába. <br />János pontifikátusa alatt érkezett Rómába [[Abáká ilhán|Abáká]] [[kán (méltóság)|kán]] két követe is, akik a lyoni zsinatban megkötött szerződések nyomán szövetségüket ígérték a keresztes hadaknak. Azonban János felhívására egyik keresztény uralkodó sem akart hadjáratot indítani a Szentföldre. A kán hittérítőket is kért országának, amelyet János haladéktalanul meg is adott a távoli államnak.
 
János pontifikátusára egyfajta kettősség volt jellemző. Az energikus egyházfő a tudományok embere maradt, és ezért egy-egy fellángolástól eltekintve, nagyrészt visszavonultan élt. Távollétében [[III. Miklós pápa|Giovanni Gaetano Orsini]] [[bíboros]] vette kezébe az egyház kormányzását. Hogy biztosítsa magának a tudományos elmélkedéshez szükséges nyugodt környezetet, építkezésekbe fogott. Kibővíttette a viterboiviterbói pápai palotát, azonban annak szerkezetét nem erősítették meg eléggé, így [[1277]]. [[május 14.|május 14-én]] Jánosra álmában rászakadt a tető egy része. A romok alól kimentett egyházfő sérüléseibe [[május 20.|május 20-án]] belehalt. A viterboiviterbói katedrálisban helyezték örök nyugalomra.<br />
 
Azonban János emléke még sokáig keringett még a nép ajkánkörében. Sokan a szerzetes rendek ellenségének tartották, bár ennek semmiféle történelmi bizonyítéka nem ismert. Sőt, több kiváltságlevele is fennmaradt, amelyeket különböző rendeknek adományozott. A tudományos elvonultságát is többen félreértették, és halála után fekete mágiával vádolták meg. Hírnevét egyedül [[Dante Alighieri]] örökítette meg méltóan. Az Isteni színjátékban a költő ''Pietro Spano'' néven említi a pápát, aki a Nap mennyországában lakik a többi nagynevű skolasztikussal együtt.
 
==Művei==