„Lepra” változatai közötti eltérés

13 509 bájt hozzáadva ,  2 évvel ezelőtt
A Lepramisszió által nyújtott információkkal való kiegészítések.
[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
(Az oldalon szereplő információk bővítése)
(A Lepramisszió által nyújtott információkkal való kiegészítések.)
 
== Megbélyegzés ==
A hatékony orvosi kezelések és a felvilágosító erőfeszítések ellenére, a leprával kapcsolatos
 
megbélyegzés még mindig problémát jelent azokban a fejlődő országokban, ahol a lepra gyakori.
 
Maga a betegség rendkívül gyakori az elszegényedett, illetve a társadalom perifériájára szorult néprétegek között, ahol e társadalmi bélyeget feltehetően más társadalmi egyenlőtlenségek is súlyosbítanak. A társadalmi és családi kiközösítéstől, illetve a munkahely elvesztésétől való félelem hozzájárulhat a halogatott diagnózishoz illetve kezeléshez.
 
A világ több részén a népi hiedelmek, az ismeret hiánya, illetve a betegséggel kapcsolatos vallási képzetek folyamatosan befolyásolják e betegségtől szenvedők társadalmi megítélését. Brazíliában például úgy tartják, hogy a leprát kutyák terjesztik, s olyan betegség, mely a szexuális kicsapongással van kapcsolatban, és időnkét az ember bűneinek vagy erkölcsi vétkeinek a büntetése. A társadalmi-gazdasági tényezőknek szintén közvetlen hatása van e betegségre. Amint a lepra tünetei nyilvánvalóvá válnak, az alsó társadalmi osztályba tartozó háztartási alkalmazottak, akik számára gyakran a tehetősebb réteg gondoskodik munkáról, úgy érzik, hogy megélhetésüket veszély fenyegeti. A betegség miatt kialakuló bőrelszíneződés, illetve sötétebb pigmentáció a társadalom részéről szintén negatív megítélés alá esik. India északi részén, extrém esetekben, a lepra és az „érinthetetlenség” státusza közé egyenlőségjelet tesznek, ami „gyakran sokáig azután is fennáll, miután a leprával fertőzött személy meggyógyul. Emiatt viszont őt egész életében a válás, a kilakoltatás, a munkanélküliség, illetve a társadalmi és családi kiközösítés fenyegeti.”
 
== Diagnózis ==
Azokban az országokban, ahol a lepra gyakran előfordul, akkor tekintenek valakit leprabetegnek, amikor a következő két dolog közül az egyik megfigyelhető esetében:
 
* Leprával kapcsolatos bőrrendellenesség határozott érzékvesztéssel együtt.
* Pozitív bőrkenet.
 
A bőrrendellenességekből egy vagy több található meg, s ezek az elváltozások rendszerint alacsonyan pigmentáltak, habár vöröses vagy rézszínű bőrelváltozások is előfordulnak esetenként.
 
Ezek lehetnek laposak (makulák vagy kiemelkedő papulák), illetve tömör kiemelkedő bőrterületek (nodulárisak). A bőrrendellenességekkel együtt tapasztalható érzékvesztés olyan jelenség, mely segíthet eldönteni, hogy az adott elváltozást lepra okozza-e, vagy egy másik fertőzés, mint pl. a tinea versicolor. A megvastagodott idegeket ugyan összefüggésbe hozzák a leprabetegséggel, s ezt kísérheti érzékvesztés illetve izomgyengeség; viszont a jellemző bőrrendellenesség és érzékvesztés nélkül, az izomgyengeség önmagában nem tekintendő a lepra megbízható jelének.
 
Bizonyos esetekben a saválló lepra baktériumok bőrkenetekben való jelenlétét kórmeghatározónak tekintik. Azonban e diagnózisok tipikusan laboratóriumi tesztek nélkül születnek, pusztán tüneteken alapulva. Ha egy adott személynél lepradiagnózis születik, viszont már látható elváltozásokat okozott szervezetében a betegség, a diagnózist megkésettnek tekintik.
 
Azokban az országokban illetve régiókban, ahol a leprabetegség ritka, a diagnózis gyakran megkésve születik meg, mivel az egészségügyi dolgozók nincsenek tisztában e betegséggel illetve tüneteivel. A betegség korai diagnózisa és kezelése meggátolja az idegrendszeri érintettséget, amely a lepra gyakori és jellegzetes tünete az általa okozott rokkantsággal együtt.
 
Nem létezik olyan ajánlott teszt, mely tünetmentes személyekben a látens leprabetegséget diagnosztizálná. Csak kevés látens leprabeteg esetében születnek pozitív tesztek anti-PGL-1 antitestekre. Az M. leprae bakteriális DNS meghatározható polimeráz láncreakció-alapú technika alkalmazásával. E molekuláris teszt ugyan önmagában nem elegendő a diagnózishoz, ám e
 
megközelítés alkalmazható azon személyek meghatározására, akik esetében a lepra megjelenésének illetve terjesztésének nagy a valószínűsége. Ők azok, akiknél már megfigyelhető valamilyen mértékű bőrrendellenesség, illetve valamilyen atipikus klinikai tünet.
 
== Megelőzés ==
Lényeges a betegség korai észlelése, mivel a fizikai illetve neurológiai károsodás még annak kezelésével együtt is visszafordíthatatlan lehet. A gyógyszeres kezelés csökkentheti annak a kockázatát, hogy a leprabeteggel együtt élők elkaphassák a betegséget, illetve azok is, akik az érintett háztartáson kívül kerültek kapcsolatba a beteg személlyel. A WHO azt javasolja, hogy megelőző gyógyszeres kezelést kapjon mindenki, aki közeli kapcsolatban van egy leprabeteggel. Az ajánlott megelőző kezelés a rifampicin egyszeri dózisa (SDR) olyan felnőttek és két évnél idősebb gyermekek esetében, akik szervezetében még nem jelent meg a lepra vagy a tuberkulózis kórokozója. A megelőző kezelést hozzák kapcsolatba a fertőzések 57%-os csökkenésével két éven belül, illetve 30%-os csökkenésével hat éven belül.
 
A Bacillus Calmette–Guérin (BCG) vakcina változó mértékű védelmet nyújt a lepra ellen a tuberkulózis elleni jellegén kívül. Úgy tűnik, hogy 26-41%-ban hatékony (a kontrollált esetek tükrében), és hozzávetőleg 60%-os hatékonyságot jelent a megfigyelésekre alapozva, abból kiindulva, hogy két dózis feltehetően hatékonyabb mint egy. 2018-ban a WHO szakemberei arra következtettek, hogy a születéskor beadott BCG vakcina csökkenti a lepra kockázatát, ezért alkalmazása ajánlott azokban az országokban, ahol gyakori e betegség és a tuberkulózis előfordulása. Egy hatékonyabb vakcina kifejlesztése folyamatban van.
 
== Lepra elleni gyógyszeres kezelés ==
Egykor úgy hitték, hogy a lepra rendkívül fertőző betegség, s ezért higannyal kezelték, éppen úgy mint a szifiliszt, melyet először 1530-ban írtak le. Számos, korai, leprának vélt eset feltehetően szifilisz lehetett.
 
Több olyan hatóanyag, mely gátolja a leprabaktérium szaporodását kezelés céljára elérhető. Rifampicinből, dapszonból és klofaziminből álló kombinált gyógyszerkúra ajánlott minden leprabetegnek: 6 hónapig a kis kórokozó sűrűségű lepra esetére, 12 hónapig a nagy kórokozó sűrűségűére.
 
A kombinált gyógyszeres kezelés (Multidrug Therapy – MDT) rendkívül hatékony, s a kezelt személyek az első havi dózist követően már nem fertőznek. Terepviszonyok között könnyű és biztonságos az alkalmazása, mivel naptári buborékcsomagolásban kerül forgalomba. A kezelést követő visszaesési ráta alacsony. Több országban megfigyelhető volt a betegségnek a gyógyszerrel szembeni ellenállása, bár az esetek száma alacsony volt. Azok akiknek a betegsége ellenáll a rifampicinnek, kezelhetők másodvonalas hatóanyagokkal mint pl. a fluorokinolok, a minociklin, vagy a klaritromicin; a kezelés időtartama azonban esetükben 24 hónapig tart e hatóanyagok alacsonyabb baktericid hatása miatt. A hatóanyagokkal szemben ellenálló leprára alkalmazható alternatív gyógyszerkúrák lehetséges előnyeinek és hátrányainak bizonyítéka még nem kézzelfogható.
 
A leprabetegség kórokozóját, az M. leprae-t, G. H. Armauer Hansen fedezte fel 1873-ban Norvégiában, ezzel meghatározva az első, emberi betegséget okozó baktériumot is. Az első hatékony kezelés (promin) az 1940-es években vált elérhetővé. Az 1950-es években forgalomba került a dapszon.
 
A további hatékony lepraellenes gyógyszerek utáni kutatás a klofazimin alkalmazásához vezetett az 1960-as években, illetve a rifampicin alkalmazásához az 1970-es években. Később az indiai tudós Shantaram Yawalkar és kollégái összeállítottak egy kombinált gyógyszerterápiát rifampicin és dapszon felhasználásával, melynek célja a leprabaktérium ellenállásának a gyengítése volt. A mindhárom gyógyszert tartalmazó kombinált gyógyszeres kezelést a WHO 1981-ben ajánlotta először. E három lepraellenes gyógyszert még mindig alkalmazzák a standard kombinált gyógyszeres kezelésekben.
 
Az első kezelésre ellenállással reagált a betegség. Egy adott közösségen belül lehetetlen volt sikeresen diagnosztizálni és kezelni a leprát, amíg az 1980-as évek elején be nem vezették a betegség kombinált gyógyszeres kezelését.
 
== Megjelenése a történelemben ==
A lepra írásos nyomai évezredekre nyúlnak vissza. Különböző bőrbetegségek, melyeket lepraként értelmeztek, már megjelennek az ókori indiai Atharvavéda szövegében i.e. 600 előtt. Egy másik indiai szöveg, a Manusmriti (i.e. 200), megtiltotta a leprabetegekkal való érintkezést, s a velük kötött házasságot pedig büntethetővé tette.
 
A Biblia nyelvezetében a héber „tsara” vagy „tsaraath”szótő (צָרַע,—tsaw-rah'—leprával súlytottnak vagy leprásnak lenni), és a görög λεπρός (leprás) tágabb értelmű szavak, mint amire a Hansen- betegség meghatározásával kapcsolatos szűkebb használat utal. Bármilyen progresszív bőrbetegség (a bőr foltokban jelentkező kifehéredése; pikkelyes, sebes, fertőző, vagy kiütéses kidudorodása, stb.) éppen úgy mint bármilyen ruházat vagy bőreszköz általános penészedése illetve felszíni elszíneződése, ezen kívül az emberi lakóépületek falain és felületein jelentkező elszíneződések mind-mind a „lepra törvénye” alá estek (Mózes III. könyve 14:54-57). Az olyan ókori források mint pl. a Talmud (Szifra 63) világossá teszik, hogy a tzaraath olyan különböző fajta rendellenességekre illetve foltokra utal, amely a rituális tisztátalansággal van kapcsolatban, s ruha szövetén, bőreszközön, épületen, vagy emberi bőrön fordul elő. Az Újszövetség leír olyan eseményeket Jézussal kapcsolatban, amikor leprabetegeket gyógyít meg (Lukács 17:11), habár nem egyértelmű, hogy a tzaraath nevű betegség ott a Hansen-betegséggel azonos lenne. Az a bibliai szemlélet, miszerint a leprások tisztátalanok, megtalálható Mózes III. könyvének 13. részében, a 44. verstől a 46-ig versig terjedő szakaszban. Míg e szakasz a leprabeteget tisztátalanként határozza meg, mégsem mond ki felette határozott erkölcsi ítéletet. A korai keresztények közül egyesek úgy hitték, hogy akiket e betegség súlyt, azokat Isten bűnös viselkedésük miatt bünteti vele. A betegséghez kötődő erkölcsi gondolattársítás az egész történelmen végigvonul. I. Gergely pápa (540-604) és Sevillai Szent Izidor (560-636) a leprásokat eretnekeknek tekintette.
 
=== Középkor ===
A 12. és 13. században alapított leprásokat gondozó kórházak megnőtt száma alapján azt feltételezik, hogy a betegek száma a középkorban nőtt meg ugrásszerűen Európában. E korban egyedül Franciaországban közel 2000 leprakórház működött. A leprával kapcsolatos szemléletmód a középkori társadalmi közösségekben általában félelemből fakadt, s a leprásokról azt gondolták, hogy tisztátalanok, megbízhatatlanok, illetve erkölcsileg romlottak. Általános volt a társadalomtól való elkülönítésük; a leprabetegektől gyakran megkövetelték, hogy olyan ruházatot viseljenek, amely egyértelműen jelzi betegségüket, vagy pedig jelenlétüket jelző lepracsengőt hordjanak maguknál. Az 1179-ben összehívott harmadik lateráni zsinat, illetve Eduard király 1346-i rendelete elűzte a leprabetegeket a városok határaiból. A betegséggel kapcsolatos erkölcsi megbélyegzés miatt a kezelés fizikai és lelki módszereket is magában foglalt, ezért a leprakórházak az Egyház fennhatósága alá tartoztak.
 
A „lepra” szavunk a görög „λέπος (lépos) – bőr” szóból, illetve a „λεπερός (leperós) – pikkelyes ember” szóból származik.
 
=== Norvégia ===
Norvégia volt a lepra nyomonkövetésével és kezelésével kapcsolatos progresszív álláspont helyszíne, s befolyásos szerepet játszott a betegség európai megítélésében is. Dr. J. J. Hjort 1832- ben elvégezte az első leprával kapcsolatos felmérést, így teremtve meg a járványkutatások alapját. Az ezt követő felmérések egy nemzeti leprabeteg nyilvántartás létrejöttéhez vezettek, melynek célja a lepra okainak a kutatása, illetve a fertőzési ráta nyomon követése volt. A korai leprakutatást Európa-szerte két norvég tudós, Daniel Cornelius Danielssen és Carl Wilhelm Boeck irányította. Munkájuk eredményeként jött létre a Nemzeti Leprakutató és Leprakezelő Központ (National Leprosy Research and Treatment Center). Danielssen és Boeck úgy vélték, hogy a lepra terjedése örökletes okokra vezethető vissza.
 
== Leprával foglalkozó szervezetek ==
A világ jelenleg legnagyobb lepraszervezete a 31 tagországot egyesítő, londoni központú, 1874-ben alapított The Leprosy Mission International: https://www.leprosymission.org/. Magyarországon 1974 óta működik a Lepramisszió – Magyarország https://www.lepramisszio.hu/, a Nemzetközi Lepramisszió egyetlen kelet-európai tagszervezete.
 
== Története ==
1

szerkesztés