„Demény Pál (politikus)” változatai közötti eltérés

a
→‎A második világháború alatt: felesleges vessző törlése
a (→‎A második világháború alatt: felesleges vessző törlése)
=== A második világháború alatt ===
 
1940 novemberében szabadult. A deményisták több közös akciót, sztrájkot és szabotázst készítettek elő csepeli szociáldemokratákkal, s egyéb kommunistákkal ([[Kalamár József]], [[Mályi Vilmos]], [[Pataki István (forradalmár)|Pataki István]], [[Kreutz Róbert]]). Demény frakciója (és köztük Demény) a [[második világháború]] alatt menekülteket, [[zsidók]]at (például [[Péter Gábor]]t) és [[munkaszolgálat]]osokat, bújtatott és látott el hamis papírokkal, s a nyilasok és németek elleni harcra fegyvereket gyűjtött. Termelést alig végző vegyi üzemében a [[szélsőjobboldal]]i rendszer által halállal fenyegetetteknek adott munkát, szálláshelyet, rendőröket áruval megvesztegetett – később ezért a [[moszkoviták]] kollaboránsnak kiáltották ki. [[1944]]-re a Demény-frakció az egyik legerősebb frakciónak számított a [[kommunizmus|kommunista]] mozgalmon belül. Októberben – több találkozó után – Demény együttműködési egyezményt kötött a Kommunista Párttal,<ref grouP=m>A [[KMP]]-ből 1943-ban létrejövő [[Békepárt (1943)|Békepárt]] neve 1944 szeptemberétől.</ref> s részt vett az ellenállásban. Az illegális Szabad Nép a megegyezésről így írt: „''Ez a megállapodás is egy lépés előre a munkásosztály ideológiai, valamint szervezeti egységének megteremtése felé.''” A csoport elsősorban Csepelen fejtett ki intenzív ellenállást; létrehozták az ún. 13-as bizottságot, amely a helyi ellenállás ügyéért volt felelős. Ebben a vezérkarban négy deményista kapott helyet. [[Ungváry Krisztián]] szerint a bizottságban a Demény-féle frakció minden téren erősebb volt a kommunistáknál. Az ellenállás keretein belül jelentős munkalassításokkal gátolták a haditermelést, mentették a gépeket az ország kifosztásától.<ref>Ungváry Krisztián: ''Budapest ostroma''. Budapest, 2005, Corvina Kiadó, 310. p. {{ISBN|978 963 13 5825 4}}</ref> Főbb eredményük az üzemek leszerelésének megakadályozása, s a termelés, elsősorban a "Szálasi-röppentyű" becenévre hallgató fegyver lőszergyártásának szabotálása voltak. Egyik legnagyobb érdemük a község kiürítésének megakadályozása volt 1944. december 4-én és 5-én. A nyilasok december 4-én ragasztották ki a 24 órán belüli kitelepítést elrendelő felhívásokat, amely hatalmas felháborodást váltott ki az ottani lakosokban – leszaggatták a plakátokat és elindultak a községháza felé. A spontán demonstráció során betörték az ablakokat. A kirendelt karhatalom biztosította a tüntetőket támogatásáról. A nyilasokat elkergették. Másnap a nyilasok letartóztattak két hivatalnokot, akik együttműködtek a tüntetőkkel. Ezeknek szabadon bocsátását követelték az emberek, ám további letartóztatásokra került sor. Emiatt a négy kommunista megrohanta a nyilasházat, s kiszabadították a bennlévő foglyokat.<ref>i. m. 260-261. p.</ref>
 
=== A második világháború után ===