„Nankingi mészárlás” változatai közötti eltérés

1937 decemberedecember után a nyugati közvélemény a nankingi mészárláshoz hasonló események miatt élesen a japánok ellen fordult. 1938-ban visszarendelték Japánba [[Macui Ivane]] tábornokot., Őaki leszerelt a hadseregtől, és visszatért szülővárosába, ahol szentélyt építtetett a nankingi mészárlás áldozatainak emlékére, akik miatt állandó bűntudat gyötörte. Macui a mészárlás idején súlyosansúlyos beteg volt, és máig vitás kérdésvitatott, hogy ez mennyire hatott ki a csapatai feletti parancsnoklásiparancsnoki képességéreképességeire. 1948-ban a [[tokiói per]]ben „nemzeti szégyennek” nevezte a történteket, későbbennek mégis,ellenére mint háborús főbűnöst felakasztották. Azonban őŐ volt az egyetlen olyan, akit a mészárlásért elítéltek. Így sok alacsonyabb rendfokozatban lévő, a mészárlás lebonyolításában aktívan részt vevő tisztet semmiféle retorzió nem ért.<ref>{{Opcit|n=Ian Buruma|o=108}}</ref>

A nankingi események hatásai ma is érezhetőek. A Kína és Japán közötti hűvös diplomácia kapcsolathoz nagyban hozzájárul, hogy a japán vezetés továbbra is bagatellizálja az eseményeket. Sőt, már megjelentekVannak olyan politikai csoportok és törekvések, amelyek szerinttagadják a mészárlás meg se történtmegtörténtét, az ottarról készült fotókfotókat hamisítványokhamisítványnak nevezik. A japán történelemkönyvekbentörténelemkönyvek apró incidensként jellemzik, hiszen a japán közvélemény képtelen elfogadni, hogy katonáik ilyen kegyetlenségben vetteknankingi résztmészárlást. [[Iris Chang]] írónő a túlélők emlékiratai alapján elkészítetteírta meg a „The''The Rape of Nanking – The Forgotten Holocaust of World War II”II'' (''Nanking megerőszakolása – A második világháború elfeledett holokausztja'') című könyvét, amibőlamelyből később film is készült.