„Pázmány Péter Társaság” változatai közötti eltérés

Előzményeként tartható számon az [[1921]]-ben alakult [[Erdélyi Római Katolikus Népszövetség]] tudományos és művészeti szakosztálya, amelynek elnöke előbb [[Karácsonyi János]], majd Németh Gyula, főtitkára [[P. Jánossy Béla|Pap Jánossy Béla]] volt. A szakosztály önálló egyesületté alakításáról már 1922-ben cikkek jelentek meg, a tényleges kezdeményezésre azonban csak [[1928]]-ban került sor a [[nagykároly]]i katolikus nagygyűlés keretében. Akkor ([[1928]]. [[Szeptember 15.|szeptember 15]]-én) a nagygyűlés elfogadta [[Pakocs Károly]] indítványát, s egy alapszabályzat és ügyrend megalkotásával [[Karácsonyi János]]t bízta meg.

Az önálló egyesület Erdélyi Katholikus Akadémia néven [[1929]]. [[Március 13.|március 13]]-án alakult meg [[Nagyvárad]]on. Első elnöke Németh Gyula, alelnökei [[Paál Árpád (politikus)|Paál Árpád]] és [[Pakocs Károly]], főtitkára [[György Lajos (irodalomtörténész)|György Lajos]] lett. Az Akadémia tevékenységét három szakosztályban fejtette ki: a szépirodalmi és művészeti szakosztály elnöke [[Gulácsy Irén]] (visszavonulása után [[P. Jánossy Béla]]), a tudományos szakosztály elnöke [[Bíró Vencel]], a társadalomtudományi és újságírói szakosztály elnöke [[Gyárfás Elemér]] (majd lemondása után Balázs András) lett. Az irodalmi és művészeti szakosztálynak [[Antal Áron]], Járossy Rezső, Kövér Erzsébet, [[Mael Ferenc]], Magyar Bálint, Pakocs Károly, P. [[Gulácsy Irén]], P. Jánossy Béla, [[Rass Károly]], [[Serestély Béla]], [[Szemlér Ferenc (költő, 1871–1938)|id. Szemlér Ferenc]], [[Szopos Sándor]], Szalay Mátyás, Újlaky János és [[Walter Gyula]] voltak a tagjai. Központi titkára, fizetett állásban, 1933-tól volt, [[Dsida Jenő]] személyében.

Megváltozott neveken is fenntartotta az eredeti célt: "... a szellemi alkotó tevékenység hatékonyabb pártfogását s annak a lehetőségekhez képest intenzívebb gyakorlati hasznosítását a népszolgálatban, a tömegek keresztényi műveltségi és erkölcsi szintjének emelésére hivatott iskolai és iskolán kívüli oktatói és nevelői munkálkodásában". A tagként meghívott katolikus irodalmi, művészeti, tudományos és közéleti személyiségek lelkészek, írók, történészek, politikusok, tanárok egészen 1938-ig tartották meg felolvasóüléseiket, s önálló könyvsorozatot is sikerült megjelentetniük ''Az Erdélyi Katholikus Akadémia Felolvasásai'' címmel, György Lajos szerkesztésében. A szerzők [[Bíró Vencel]], [[Boros Fortunát Domokos|Boros Fortunát]], [[Gyárfás Elemér]], Juhász Kálmán, [[Rajka László]], [[Ruzitska Béla]], [[Sulyok István (újságíró)|Sulyok István]], Temesváry János voltak.

Az átalakuláskor a korábbi rendes tagok (Bagossy Bertalan, [[Baráth Béla]], Bíró Vencel, [[Boga Alajos]], P. Boros Fortunát, [[Czumbel Lajos]], Gyárfás Elemér, György Lajos, P. Jánossy Béla, Lestyán Endre, Mael Ferenc, Némethy Gyula, [[Orient Gyula]], [[Paál Árpád (politikus)|Paál Árpád]], Rass Károly, [[Scheffler János]], [[Schütz Balázs]], Szalay Mátyás, [[Szopos Sándor]], [[Trefán Leonárd|P. Trefán Leonárd]], Újlaky János, [[Veress Ernő]], [[Walter Gyula]] és [[Wild Endre]]) mellé a rendes tagok sorába választották gr. Bethlen Györgynét, Boga Lajost, Búzás[[Buzás GerőtGerő]]t, [[Erőss AlfrédetAlfréd]]et, [[Földes ZoltántZoltán]]t, [[Heszke Béla|Heszke Bélát]], [[Jakabffy Elemér]]t, [[Kiss JenőtJenő (költő)|Kiss Jenő]]t, [[Réthy Andor|Reischel Artúrt]], [[Rózsa JózsefetJózsef (író)|Rózsa József]]et, Ruzitska Gyulát, [[Venczel JózsefetJózsef]]et és [[Xántus JánostJános (földrajztudós, 1888–1962)|Xántus János]]t, ugyanakkor 23 levelező tagja is lett a Pázmány Péter Társaságnak, köztük [[Dávid László (katolikus pap)|Dávid László]], [[Domokos Pál Péter]], Faragó Ferenc, [[Fodor József (lelkész)|Fodor József]], [[Flórián Tibor (költő)|Flórián Tibor]], [[Huzella Ödön]], [[Józsa János]], Kéky[[Kéki Béla]], [[Málnásy Tivadar]], Nagy András, [[Németh Kálmán (egyházi író)|P. Németh Gellért]], [P. Papp Asztrik]], [[Puskás Ferenc (egyháztörténész)|P. Puskás Hugolin]], [[Schiff Béla]], [[Vámszer Géza]] és [[Vuchetich Endre]].