|
[[Fájl:Cubit rod Louvre 1.PNG|jobbra|100px|bélyegkép|Könyökrúd. Louvre Museum]]
A [[compendium]]ok olyan részletességgel íródtak, melyek azt feltételezik, hogy olvasója nem rendelkezik alapos [[gyógyszerész]]i ismeretekkel, ám gyakran hiányoznak a [[mértékegység]]ek. Sokszor gondot jelent a kutatóknak az előiratokban felhasználandó alapanyagok mennyiségének és mértékegységének a meghatározása. Gyakran ezek mértékét és minőségét teljes egészében kihagyták az előiratokból. A megfelelő dózisok alkalmazása mindezek alapján fontos részét alkotta az [[orvostudomány]]nak, melyet az [[orvos]] korábbi tanulmányai során sajátított el és az [[isten]]ektől érkezett akarat, sugallat alapján állapított meg a listajellegű [[Recept (egészségügy)|recept]]eknél.
Hogy ez a [[tudomány]] is az [[isten]]ektől származott, jól tudjuk, hiszen [[Thot]] találta fel az orvostudományt, lánya, [[Szesat]] a számolást, és könyvnyi, istenektől származó [[Recept (egészségügy)|recept]]et tartottak számon, amelyekből hatot az [[Ebers-papirusz]]ban is lejegyeztek. Az említett ''recept''ekben a mennyiség helyén mindig az 1-es szám található, tehát a tényleges mennyiség eldöntése itt is az orvos [[isten]]ektől származó korábbi ismereteire támaszkodott. Ennek alapján feltételezhető, hogy a precíz mennyiségek megadása után a mérés már pusztán rutin tevékenység lett.<ref name="Egyiptomban 2011">Győry Hedvig Gyógyszerkészítési eljárások az ókori Egyiptomban. MAGYAR ORVOSI NYELV 2011.1.</ref>
=== A felhasznált mennyiségek szempontjából a receptek három csoportba sorolhatók===
# A felsorolt alapanyagok mellé többnyire törtszámokat (1/8; 1/16; 1/32) írtak
A legegyszerűbb fajta önmagában felsorolja a [[materia medica|materia medicát]].
A két másiknál az anyagok megnevezését a mennyiség jelzésével bővítik. A kvantitatív receptek egyik fajtájánál mindegyik anyag mellett az ''1''-es szám áll, a másik esetben különböző, többnyire tört számok szerepelnek. Mértékegységet ritkán írtak ki. Az ''1'' -el írt előiratokban olyan anyagok is szerepelnek azonos mennyiségben, amelyek a törtekkel jelölt mennyiségű receptekben jellemzően különböző nagyságrendekkel találhatók meg. Óvatosságra int az is, hogy ugyanazon [[recept]]nek lehet olyan változata, ahol éppen a mennyiségekben van eltérés. Az ''1'' jelzőszámos esetekben azt kívánták megadni, hogy az adott anyagra jellemző egységnyire van szükség – a [[víz]], a [[sör]] és más folyadékok ilyenkor többnyire mennyiség nélkül tűnnek fel, jelezve, hogy nem alakult ki általános egységük.<ref name="Egyiptomban 2011"/>
Felmerül a kérdés, hogy ahol önmagában adták meg az „1” számot, ott más mértékegység is elképzelhető ez az egység az 5 r<big>ɜ</big>-val lenne egyenértékű, vagyis az udzsat szem függőleges vonalának egyszerűsített írásmódja volna, és akkor a korabeli technikákkal is mérhető mennyiség szerepelne a receptekben.<ref>Westendorf javaslata szerint (Westendorf 1999:522: Eb416, Bln95, Bln104).</ref> Az 1 jelzőszámú receptekben azonban olyan anyagok is szükségesek azonos mennyiségben, amelyek a törtekkel jelölt mennyiségeknél jellemzően különböző nagyságrendekkel találhatók meg. Óvatosságra int továbbá, hogy ugyanazon receptnek lehet olyan változata, amelyben éppen a mennyiségekben van eltérés.
=== Felezési technikán alapuló mérési rendszer ===
[[Fájl:Storia della frazione.png|jobbra|100px|bélyegkép|A törtek szimbólumai az ókori Egyiptomban]]
:1 hin (hnw) = 1 / 10 hekat
:1 ro (r<big>ɜ</big>) = 1 / 320 hekat
Az egység nélkül megadott törtek lehettek arányszámok az európai házi receptek gyakorlatának megfelelően. Néha a véka/hordó (1 = hekat = 4,54 l) tört részeinek jelei is megtalálhatók mellettük, ezért mégis valószínűbb, hogy a többi törtszám is egy állandó, a hekatnál kisebb mértékegység tört értékeinek felelnek meg: 1 hin (hnw) = 1 / 10 hekat vagy 1 ro (r'''<big>ɜ</big>''') = 1 / 320 hekat.<ref>HW.II.1781–1783.</ref> Mérési rendszerük a felezési technikán alapult, vagyis az egy egész egységet először:<ref>[A new measurement of pharmaceutical prescriptions of the Ebers papyrus] Author Pommerening, Tanja Publ ished 2003-03 Journal Berichte zur Wissenschaftsgeschichte</ref>
:két félre osztották (1/2), majd azt
:két újabb félre (1/4), létrehozva a negyedet, ennek elfelezésével
:a nyolcadot (1/8), tovább felezve
:két 1/16-ot kaptak, ismét felezve
:1/32 lett, újabb felezés után
:1/64, végül a nagyon ritkán használt
:1/128.
=== Hórusz szeme, Udzsatszem egyes elemei, mint számérték ===
[[Fájl:Oudjat.svg|jobbra|100px|bélyegkép|Horusz szeme és a törtek]]
[[Hórusz]] [[sólyomisten]] volt, a szeme félig [[ember]]é, félig [[sólyom]]é. Szemének misztikus jelentősége volt. [[Ozírisz]] és [[Ízisz]] egyetlen fiaként ''Hórusz'' esküt tett, hogy megbosszulja apja halálát, akit annak fivére, [[Szeth]] ölt meg. Egyik párviadalukban ''Szeth'' kitépte ''Hórusz'' szemét. Hat darabra szaggatta és a darabokat szétszórta [[Egyiptom]] felett. A legenda szerint az istenek közbeléptek: ''Hóruszt'' 'Egyiptom'' királyává és a [[fáraó]]k védelmezőjévé tették. [[Thot]]ot a tanulás és varázslás [[isten]]ét utasították, hogy rakja össze ''Hórusz'' szemének darabjait. ''Hórusz'' szeme ezután a teljesség, a tisztánlátás, a bőség és a termékenység jelképe lett; [[amulett]]é vált, formája az [[udzsatszem]]. Nem meglepő, hogy az ősi ''Egyiptom'' fejlett [[matematika]]i ismeretekkel rendelkezett. ''Hórusz-szemével'' már 4000 éves adatok szerint is számokat fejeztek ki az ''egyiptomi''ak.
Ezen számokkal kiírt törtek mellett az ''udzsatszem'' egyes elemei szintén számértékben jelennek meg, mivel a ''hekat'' felezési értékeit így jelezték a mértékegység kiírása nélkül. A [[ráolvasás]] a kimérés folyamatának is részét alkotta, hiszen a mérőeszköz is speciális tulajdonságokkal rendelkezett, rendszerint ''isten''i eredetre nyúlt vissza. A ''Hq<big>ɜ</big>t'' mérték mondása: „ami ezt a mértéket illeti, ez ''Hórusz szeme'', megmérve, leellenőrizve. ''Izisz'' hozta ezt fiának, ''Hórusz''nak, hogy ''ẖt''-jét megnyissa, hogy hadd menjen ki belőle a rossz, ami a ''ẖt''-jében van.” A ''Hq<big>ɜ</big>t'', vagyis ''véka/hordó'' [[mitológia]]i síkon ''Hórusz szem''ével volt azonos, ahogy a XVIII. dinasztia idején a [[Hearst-papirusz]]ban megfogalmazták. Az azonosítás nemcsak elvont, elméleti síkon történt meg, hanem írásképileg is – ez a magyarázata annak, hogy az orvosi szövegekben az egész számokat rendszeresen a [[Hórusz-szem]], más néven ''udzsat'', vagyis ismét ép szem rajzának egy-egy elemével jegyezték le. Így jelölik:
:a bal oldali szemcsücsök a 160-at,
:a szemkarika a 80-at,
:a szemöldök a 40-et,
:a jobb oldali szemcsücsök a 20-at,
:a spirális a 10-et,
:a függőleges nyúlvány az 5-öt.
=== Debeh, ''dbḥ'' 91 gramm===
:''debeh'', ''dbḥ''= kb. 91g
A [[Hearst-papirusz]] szerint a ''debeh'' (''dbḥ'', kb. 91 g) mértékkel is mértek ki alapanyagokat. Ezt szintén a [[Hórusz-szem]]mel hozták kapcsolatba. Mondás a ''dbḥ'' mértékre: „Mondás a ''dbḥ'' mértékre, amikor megragadják, hogy az orvosságot kimérjék: Ami ezt a ''dbḥ'' mértéket illeti, amivel én ezt az orvosságot kimérem, ez az a ''dbḥ'' mérték, amivel ''Hórusz'' a szemét méri. Megvizsgálták, és egészségesnek találták. Megmérik ezzel a ''dbḥ'' mértékkel ezt az orvosságot, hogy elűzzenek ezzel minden betegséget, ami ebben a ''ẖt''-ben van – kedv szerint folytatva.” Felmerül tehát a kérdés, mikor, melyik mértékegységben gondolkoztak, amikor a [[recept]]eket leírták. Esetleg az alkalmazott alapanyagtól függött a mértékegység megválasztása? Minthogy az Óbirodalom korából még a ''debeh'' ''(dbḥ)'' szó sem ismert, a középbirodalmi szövegekben viszont igen, a szüksége van rá, kér, követel, s mérték, mérőedény, kanál jelentésekkel. Hogy ez a tudomány is az istenektől származott, jól tudjuk, hiszen [[Thot]] találta fel az [[orvostudomány]]t, lánya, [[Szesat]] a számolást, és egész könyvnyi istenektől származó receptet tartottak számon, amelyekből hatot az Ebers-papiruszban is lejegyeztek. Az említett receptekben a mennyiség helyén mindig az ''1''-es szám található, tehát a tényleges mennyiség eldöntése itt is az orvosistenektől származó korábbi ismereteire támaszkodott. Ennek alapján feltételezhető, hogy a precíz mennyiségek megadása után a mérés már pusztán gyakorlati tevékenység volt.
=== Évszakonként szedett gyógyszerek ===
=== Materia medica a titoktartás istene, Moth védelmező akarata alatt ===
Az [[egyiptom]]i [[orvos]]ok kiváló [[gyógyszer]]ismerettel rendelkeztek, de titkaikat féltve őrizték [[théba]]i, [[memphis]]-i és [[heliopolis]]-i [[szentély]]eikben, ezért keveset tudunk a korabeli medicinákról. Mivel titkaikat szigorú szabályok kötötték, ezért csak rébuszokban fejthették ki ismereteiket a nyilvánosság előtt, aki elárulta a titkot, azt megmérgezték, [[barack]]fa magjából és leveléből készített [[kéksav]]val([[cián]]) mérgezték meg, mivel vétett [[Moth]], a titoktartás [[isten]]e ellen.
===Alapanyagok és istenek===
Az [[anyag (fizika)|anyag]]oknak a [[fizika]]i tulajdonságukon túl volt még egy fontos tulajdonságuk. Minden ''anyag'' valamilyen módon kapcsolatban állt az [[isten]]ekel vagy a különböző [[túlvilág]]i lényekkel, eseményekkel. Kiválasztásuk és alkalmazásuk tehát egyúttal [[Rituale|rituális]], [[Mágia|mágikus]] jelentőséggel is járt, és ezt megtanulták az orvosok. A [[papirusz]]okon azonban ezeket csak ritkán jegyezték le, a ráolvasások szövegeinek a [[iatromágikus]] [[papirusz]]okon volt a helye, vagyis a gyógyítást főként ''mágikus'' eljárással végző [[ember]]ek irataiban. A hozzájuk kapcsolódó cselekmény és annak előírt körülményei pedig még azokról is gyakran hiányoznak, vagy címszavakban vannak megadva, hiszen ezek szakmai titkok voltak.
Az élő vagy a friss jelzők megválasztása tudat alatt is felidézte a hasonlóság elvét a beteg állapotára vonatkozólag. A régiről ''(ỉst)'' az [[ősök]]re, ősidőkre és az első [[isten]]ekre asszociáltak, akik a beteggel kapcsolatba kerülve a túlvilágról segíthették őket. Ismerünk a [[halott]]akhoz írt leveleket, amelyekben éppen ilyen kérésekkel keresték meg őket. A magától keletkezett ''(ḫpr ḏs=f)'' kifejezés az [[ókori egyiptomi vallás|egyiptomi vallásban]] a teremtő ''istenek'' állandó jelzője, akik magukat is megteremtették. A [[gabona]] és annak művelése/feldolgozása [[Ozirisz]] [[tanítás]]a nyomán terjedt el, tehát az ő közreműködését idézte fel.
Az [[olaj]]ok [[isten]]e, [[Nofertum]] magát [[Ré]] ''napistent'' is győzelemre segítette, hogyne tudott volna segíteni a betegen. A ''merehet'' [[olaj]] különleges képességeit bizonyítja, hogy volt saját varázsigéje, amely ugyanakkor a [[Hearst-papirusz]] szerint minden tetszés szerinti orvosságra is vonatkozott, míg további két ''ráolvasás'' a [[sör]]rel és a [[méz]]zel foglalkozott. Az ''aḍ'' szó nemcsak a zsír megnevezésére szolgált, hanem az épségben levő, sértetlen személy megjelölésére is, és mint ige a felismer, észrevesz értelemmel rendelkezett. Még ha ezek csak azonos hangzású szavak is voltak, a [[szómágia]] révén hatékonyaknak tarthatták őket. Ezért az, hogy ezeket a használatukkal birtokba vették, ugyancsak [[Mágia|mágikus]] jelentőséggel bírt.
=== Alapanyagok rendszerezése ===
[[Fájl:שבעת המינים.jpg|thumb|140px|A hét növényi faj - a bibliai vers Mózes 08:08: - Egyiptom, Izrael földjén. A búza és az árpa, a szőlő és a fügefa, a gránátalma, az olívaolaj és datolyaméz alkotja]]
[[Fájl:Maler der Grabkammer des Menna 012.jpg|thumb|140px|Sír kamara Menna-ban. A helyszínen a király jegyzője menna-i gabonabetakarítás közben. Kr. e. 1422-1411.]]
Mindezek megválasztásában a gyakorlati ismeretek és a [[teológia]]i háttér egyaránt fontos volt. Ez a kettősség ugyancsak megfigyelhető az előíratok mennyiségének megadásánál. A legtöbb [[gyógyszer]]készítéshez használt alapanyag minőséget meghatározó jelző nélkül volt használatos, minden valószínűség szerint nyers volt, és feltehetően a tárolt formát jelezheti, hiszen így állhatott bármikor az [[orvos]]-[[Pap (foglalkozás)|pap]]-[[gyógyszerész]] rendelkezésére. Utalásokból lehet az alapanyagok eredetére és állagára következtetni néha. ▼Az alapanyagok [[konzisztencia|konzisztenciájukat]] tekintve az [[ókor]]i [[Egyiptom]]ban gyógyításra felhasznált anyagok igen széles skáláját mutatják. A legbiztonságosabban tárolt formákban használták fel őket, az idényjellegű [[recept]]eknél azonban az élő [[természet]]ből közvetlen begyűjthető alakjukra volt szükség. Változtatást jelenthetett a feldolgozás valamilyen formája, akár [[fizika]]i, akár [[kémia]]i átalakulással járt (mint őrlés, cséplés, törés, pörkölés, áztatás, főzés, szétfőzés vagy tésztaféle, tejipari termék, zsiradék, ital készítése).
▲Mindezek megválasztásában a gyakorlati ismeretek és a [[teológia]]i háttér egyaránt fontos volt. Ez a kettősség ugyancsak megfigyelhető az előíratok mennyiségének megadásánál. A legtöbb [[gyógyszer]]készítéshez használt alapanyag minőséget meghatározó jelző nélkül volt használatos, minden valószínűség szerint nyers volt, és feltehetően a tárolt formát jelezheti, hiszen így állhatott bármikor az [[orvos]]-[[Pap (foglalkozás)|pap]]-[[gyógyszerész]] rendelkezésére. Utalásokból lehet az alapanyagok eredetére és állagára következtetni néha.
====Friss materia medica====
[[Fájl:Egyptian Domesticated Animals.jpg|thumb|140px| Régi egyiptomi hieroglifikus festmény látható korai példája egy háziasított tehénnek, amit fejnek. The Metropolitan Museum of Art, Rogers Fund, 1948.]]
[[Fájl:El-Amra cattle british museum.JPG|thumb|140px| Agyag modell négy szarvasmarha Kr. e. 3500. El-Amra-ban, Egyiptomban találták. British Museum.]]
Az első napon friss [[hús]]ra (''jwf'' ''¢ńẖ''), élő húsra volt általában szükség a nyitott sebek ellátásánál, pakolás céljából.<ref>(pl. Eb5221)</ref> [[Fájdalomcsillapítás]]ra is alkalmazták, további [[gyógyszer]]ekkel együtt az élőállat húsát. Az élőállatot röviddel a hús felhasználása előtt vágták le. Egy másik megoldási lehetőséget is felvet, hogy valóban az élő [[állat]]ból vágták ki húsdarabot. A [[szájmegnyitás]] szertartásánál az egyik reprodukált festményen ábrázoltak ilyen szertartást. Azonban ez valószínűtlen, mivel a szarvasmarha értékes állat volt. A templomi és a halotti áldozatok között rendszeresen megtalálhatók voltak a szarvasmarhák.[[Fájl:Carobs.JPG|thumb|140px|Szentjánoskenyérfa Sokkalgyümölcse. célszerűbb''Ceratonia voltsiliqua''. tehát[[Szacharóz]], ezekből[[pektin]], az[[cser]]anyagok, amúgy is levágásra kerülő állatokból beszerezniés a kívántsajátos húsdarabot.ízt Vanadó azonban még egy lehetőség: az élő hús lehetett[[izovajsav]], a nyers húsmagvak kifejezésegalaktomannán isnyálkaanyagokat, és az anh ''(¢ńẖ[[karubin]]t)'' főnévként jelenthet fiatal szarvasmarhát is.tartalmaznak]]
===== Növények =====
[[Fájl:Palm trees and Nile.JPG|thumb|140px|Edfu és Kom Ombo, Aswan kormányzóság, Egyiptom. Közönséges datolyapálma fák''(Phoenix dactylifera)'' és a Nílus]]
[[Fájl:Carobs.JPG|thumb|140px|Szentjánoskenyérfa gyümölcse. ''Ceratonia siliqua''. [[Szacharóz]], [[pektin]], [[cser]]anyagok, és a sajátos ízt adó [[izovajsav]], a magvak galaktomannán nyálkaanyagokat, ([[karubin]]t) tartalmaznak]]
[[Fájl:Ceratonia siliqua green pods.jpg|thumb|140px| A szentjánoskenyérmagból készült liszt hasmenésgátló és védi a beleket az izgató anyagoktól. Nyálkaanyaga, a magbelső kipréselt leve sűrítő tulajdonságú és hányás ellen hatásos, nem emészthető, ugyanakkor csökkenti az éhségérzetet]]
Az élő ''(¢ńẖ)'', vagyis friss [[növény]] kifejezésnél, friss [[sás]]''(swt ¢ńẖ)'' vagy az ezzel egyenértékű zöld, friss ''(wʒḏ)'' növény megnevezésekor, friss [[nád]]szál(twr wʒḏ) közvetlenül a [[gyógyszer]] készítése előtt gyűjtött ''növény'' felhasználására következtethetünk. Nem tudjuk, hogy a friss szó megválasztása mögött további árnyalatnyi jelentéskülönbség rejtőzik-e, hiszen a nád és a [[sás]] két egymáshoz közel álló ''növény'', egyiknél mégis az élő, másiknál a zöld jelentésű friss jelző szerepel. Mivel nem valószínű, hogy mint a vágott virágot az [[orvos]]ok rendszeresen vázában tartottak volna bizonyos [[gyógynövény]]eket az esetlegesen felmerülő szükségletekhez, sokkal valószínűbb, hogy szükség esetén a [[vadon]]ban, természetes élőhelyükön gyűjtötték, vagy [[füvészkert]]jükben nevelték.
Az alkalmas időben betakarított [[növény]]eket raktárukban őrizték, ahogy ha a kezelés valóban megkívánta, kéznél legyenek, de ezek a tárolt anyagok már nem tartoztak a friss ''növény''ek kategóriájába. Minthogy a friss [[termés]]ek vagy [[virág (botanika)|virágok]] nem álltak – még a kertekben sem – bármikor az orvos rendelkezésére, az ilyen növényeket tartalmazó receptek többnyire időszakhoz kötött orvosságot adtak meg. A friss termés beszerzése tehát akkor volt lehetséges, amikor a növény érése az éppen megkívánt fázisban volt, hiszen tárolás céljára csak a szárítás/[[aszalás]] módszerét ismerték, ez után már semmiképpen sem lehetett frissnek nevezni a terméket. Ilyen termés volt a friss [[datolya]], és a [[szentjánoskenyérfa]] friss termése. Vagyis a [[hashajtó]] vagy [[vizeletszabályozó]] gyógyhatású szer, amelyben ez szerepelt, kifejezetten nyári gyógyszer volt. Ugyancsak a [[szentjánoskenyér]] friss hüvelyéről mondható el ez.
[[Fájl:Ficus sycomorus 2.jpg|thumb|140px|Szikomórfüge, ''Ficus sycomorus''. Szennedzsem sírkamrájában láthatjuk az ókori egyiptomiak legjellegzetesebb és legkedveltebb fáját, a szikomorfügefát]]
[[Fájl:Ficus sycomorus 0001.jpg|thumb|140px|Ficus sycomorus]]
Hasonlóan szezonális gyógynövény volt az, amelyben a bevágott [[szikomórfügét]]''(Ficus sycomorus)'' használták, minthogy a bevágás műveletét a [[szikomórfüge]] érését 3–4 nappal megelőzően ejtették meg. Kérdés, mennyi ideig lehetett az érett gyümölcsöket eredeti állapotukban tárolni. Ha ugyanis már romlani vagy erjedni kezdett, nem lehetett gyógyászati célra felhasználni. A megkülönböztetés frissen elkészült ételekre is vonatkozhatott, például [[kenyér]]nél / friss kenyér. Felmerül azonban az a lehetőség is, hogy néha a zöld értelmében használták az ''uadzs'' ''(wʒḏ)'' szót, vagyis a fajta megkülönböztetésére vagy a még éretlen termésre. A szín jelentésével használták például a hatos [[Árpa|árpánál]], ahol a zöld, friss a fehér színűvel lett szembeállítva.
Hasonló lehetett a helyzet az [[aludttej]] esete. Itt feltehetően arról lehet szó, hogy minél régebbi az ''aludttej'', annál savósabb, íze is egyre savanyúbb, a végén pedig teljesen besűrűsödik, és élesen elkülönül a savó és a túrószerű anyaggá sűrűsödött fele. A friss ennek a folyamatnak a megindulása előtti állapotot jelezheti. Nem kizárható azonban a ''’zöld aludttej’'' jelentés sem. A 20. század hazai gyógyászatában a penészes aludttejet így nevezték.
==== Porítással előkészített, szárazon raktározott alapanyagok ====
(''dḳw'' liszt, ''sk'' őrölt, ''sḥm'' csépelt)
===== Őrlés =====
Ahogy a [[Gabona|gabonákat]] a háztartásokban frissen őrölték, feltételezhető, hogy a [[gyógynövény]]ekből is csak kis mennyiséget tároltak por formájában. Ezek előállítása nemcsak őrlőkövekkel, hanem [[mozsár]]ban. A [[liszt]] minőségével kapcsolatban tudjuk, hogy többfélét különböztettek meg: volt kenyérliszt ''(dḳw)'', amelyet már tisztítottak és szitáltak, ''nḍ'' [[liszt]], amelyet botos és őrlőköves emberrel egyaránt ábrázoltak, és mivel a [[Molnár (foglalkozás)|molnár]] foglalkozás nevét is ebből képezték, az [[ipar]]i durvább ''liszt'' lehetett, és volt korpás liszt ''(dḍw)''. A [[gyógyszer]]ekhez a tisztított ''dḳw'' lisztet használták. A ''lisztet'' zömében gabonaféléknél említették: árpa, búza, szorgum(?), de jellemző még a datolyából, a szentjánoskenyérfa terméséből és a [[tigrismogyoró]]ból készített ''liszt'' is. Viszonylag gyakran készült liszt [[lóbab]]ból, és megnevezése előfordul számos más [[növény]] mellett is, mint a [[fehér üröm]] / ''Arthemisia absinthium''?, [[feketebors]]/ [[borsmustár]], [[borsó]], [[koriander]].
Magát a szót, bár ritkán, de mint a [[gyógyszer]]készítési eljárás részét is használták a [[liszt]]té alakítani ''(jrj m dḳw)'' kifejezésben. Az őrölt [[árpa]] ''(jt sk)'' esetében [[árpa]]liszttől eltérő őrlemény is készült. Az őrlemény a kézzel jól érzékelhető, tapintható tulajdonsággal rendelkezett. Elképzelhető, hogy nagyon finomra őrölték a [[Gabona|gabonát]], és a kéz alatt olyan könnyen és gyorsan mélyedt be a „has”, mint ahogy a finomlisztben a kéz. A [[gabona]] állapotával kapcsolatban a csépelt, összetört, döngölt gabona is jelölt. A hétköznapi életben egyaránt használták olyankor, amikor [[Szarvasmarha|szarvasmarhákat]] hajtottak a gabonára, hogy kitapossák a [[kalász]]ból a [[mag]]okat, és olyankor, amikor [[mozsár]]ban törővel törték meg a [[szem]]eket. Maga a mozsártörő szó is ebből a tőből származik ''(sḥmt)''.
===== Döngölés =====
Tekintve, hogy a gabonát mindig csépelt állapotban tárolták, annak, hogy itt külön kiteszik a csépelt jelzőt, biztosan megkülönböztető szerepe volt. Ez vagy azt jelenti, hogy ebben a tárolt formában használták fel, vagy azt, hogy a korábban ütéssel vagy [[állatok]]kal kicsépelt gabonát újabb, a cséplésre emlékeztető, most már kis mennyiséggel elvégzett műveletnek vetették alá, amelyet minden bizonnyal [[ember]], feltehetően maga az [[orvos]] vagy a segédje végzett. Az előbbi lehetőségnek kisebb a valószínűsége, mivel a [[jelző]] nélküli állapot eleve magát a nyersanyagot, vagyis a csépelt gabonát jelölte. Feltételezhetően tehát inkább a második lehetőséggel érdemes számolni. Ennek eredményeképpen pedig, akár az ütést, akár a kitaposást vesszük figyelembe, a gabonaszemek biztosan kisimultak. Az így előállított döngölt forma tehát valamilyen gabonapehely lehetett.
==== Hőközléssel előkészített alapanyagok====
===== Főzés =====
A tigrismogyorót például nyersen és főzve használták, majd sokszor a főtt tigrismogyorón is tovább dolgoztak, és a lisztje lett az alapanyag. A búzát (swt psj) és az árpapehelyt (jt sHm) szintén megfőzött (psj) a gyógyszer előkészítője. Állati eredetű anyagok is lehettek a már előre megfőzött nyersanyagok között, mint a nílusi sügér szálkája (gnw nw aHA psj), amit fejfájásra alkalmaztak. A főtt/megsütött kenyér (t psj) megnevezés az elkészült kenyeret még egyszer – talán más technológiával, ismét megsütötték, talán mint a kétszersültet.
===== Pörkölés=====
Szintén az előkészítés fázisához tartozott a pörkölés, amelyet viszonylag ritkán említenek (pl. mjmj awg). A váladék elzáródásában (Sna n stt) szenvedő embert pörköletlen friss árpából készült, datolyamagos főzet átpasszírozásával készült itallal itassák. Ezzel a gyógyszert elhatárolták a sörkészítés folyamatától, bár lehetséges, hogy szokás volt a pörkölt árpából más főzetet is főzni.
===== Szétfőzés =====
Egyes anyagokat szétfőzve (snwx) kevertek a masszába. Ennek oka a materia medica túlságosan kemény volta volt, amelyet csak a hosszas főzéssel lehetett megpuhítani. A lassan puhuló tigrismogyoró, lóbab, árpa, sás és szorgum (?) esetében a hatóanyag használhatóvá tételéhez az ételkészítés adhatta az ötletet, és az állatoknál is hasonló lehetett a helyzet. Különös helyet foglal el az alapanyagok között a papirusz és a golyócskává szétfőtt fajansz. Az egyiptomi fajansz alapvetően kvarcszemcsék, mész és hamu összeégetett keveréke, amelybe rendszerint rezet tettek festékanyagként. Nyomokban azonban számos más elem is megtalálható benne.
Az így létrehozott kőjellegű anyag a meleg víz hatására valóban szétmállik, és iszapállagú anyaggá bomlik. A recept szerint azonban csak addig kellett főzni, amíg golyócska (jppt) lett belőle. Ugyancsak darabjaira hullik a papiruszlap, amely a növény szárának belső részéből készült. Ennek anyaga ugyan rostok formájában megmarad: nem mállik tovább, de teljesen megpuhul. Bár a szétfő (snwx) szót csak a Középbirodalom korától találjuk meg az eddig ismert szöveges forrásokban, de biztosan alkalmazták a műveletet a tűz feltalálása óta, hiszen ez alapvető tevékenység.
====Kész termékek, feldolgozás után alkalmazott alapanyagok====
A [[gyógyszer]]ek alapanyaga lehetett valamilyen, egyébként feldolgozott, késztermék. Kenyerek, friss kásák és pépek, vagy a friss aludttej (smj wAD). Jellemző a sokféle zsírszerű anyag. A késztermékek sorába tartoznak az italok is. Különösen fontosak voltak az orvosi kezelések számára az erjesztett italok, mint a sör, a bor és a különféle pálinkák. A sor azonban így sem teljes, mivel egyedi esetekben további késztermékeket is igénybe vettek. A kenyér, a kása, a pép, az aludttej. Kérdéses, hogy a kását főzéssel vagy hosszas áztatással, hidegen készítették-e.
Mi volt a pép, a kásánál apróbb szemcsés, finomabb állagú anyagot vagy egy speciális eljárás során kialakított pürés/pépes konzisztenciájú? Ennek a készítésére alkalmazott eljárás egyezik-e a kásáéval, vagy eltér tőle? A kenyér milyen volt, az adott vidéken legelterjedtebb fajtájára vonatkozik? Frissessége még meleg voltára utal, vagy egyszerűen csak annyit jelez, hogy a legutóbbi sütésből származik? Az aludttejnél kérdéses, hogy melyik állat tejét használták az altatásra, illetve beoltották-e valamilyen gombával.
===== Zsírok =====
Az olajoknál/zsíroknál sok a bizonytalanság, hogy pontosan miből, milyen eljárással vonták ki, a nyers zsiradékot jelenti-e, vagy finomították, esetleg kezelték-e valamivel. Ugyanakkor tudjuk, hogy több foglalkozás is épült az olajok/zsírok kinyerésére és különböző formájú feldolgozására, és bizonyos, hogy ez az anyag alapul szolgált további zsiradékok létrehozásához, így például a fehér olajhoz vagy a tiszta olajhoz. Talán minőségi megjelölésre utal a tárolási hely megadása, mint a deszedény tetejéről való olaj (mrHt nt tp ds) megnevezése.
Túlnyomó többségében növényhez kapcsolják az olaj szót, amit a ricinus terméséből készítenek, ezért praktikus okokból olajnak szokás fordítani. Gyakran libából való olajat is említenek, vagy vízilóolajat (mrHt db – Eb114) is. Ez a megkülönböztetés talán arra vezethető vissza, hogy a libában a zsír természetes formájában a hártyás fallal körülvéve „szilárd” alakban található meg, és csak a megsérült cellafalú részeken folyik ki (olvadási átlaghőmérséklete 37 °C). Erre gondolva valószínűnek tartom, hogy a folyékony, a növényi olajokhoz hasonló állagú, már kifőzött libazsír lehetett a mrHt-sA, hiszen ebben a formájában állaga megegyezett azokéval.
Az állatok olajánál azonban nem szabad a „másodlagos olaj” lehetőségéről sem megfeledkezni, hiszen szokás volt Egyiptomban a mrHt-ben különböző állatokat is kisütni, és az így keletkezett olaj az adott anyagból több mindent magába olvasztott. Az egyik receptben például a békát merehetben főzték szét, és az így keletkezett olajat bizonyára „békaolajnak” hívták. Egyelőre értelmezhetetlen a száraz olaj swg-ja (swg n mrHt Swt), ahol a száraz olaj név esetleg már kiszáradóban levő, avas olajra vonatkozhat. A mrHt olajnak előfordul egy különleges formája is, az idegen föld/sivatag olaja (mrHt-xAst) kifejezés, amely feltehetően kőolajat vagy aszfaltot jelent.
A másik, zsiradékot általánosan jelölő szó, az adzs (aD) inkább állati eredetűnek tűnik. Viszonylag gyakran kapcsolódik a liba (sA) szóhoz, de együtt szerepel például a bikával vagy a szamárral. Ugyanakkor ez a „zsír” is lehetett növényi eredetű, hiszen kapcsolódhatott például a cédrusfenyőhöz (Eb758). Éppen ezért az ókori egyiptomiak feltehetően inkább az állag alapján különítették el a két zsiradékot a folyékony olajra (mrHt) és a többé-kevésbé szilárd zsírra (aD). Egyes speciális fajtáknak, mint például a tormafafélékhez tartozó Moringa peregrinából készült olajnak (bAk) és a cédrus olajnak (sfT) saját neve volt.
===== Erjesztett italok =====
(''(xpr)'' ''Ds=f'' – (magától) keletkezett, ''awA'' – erjedt.)<br />
Az alapanyagok megnevezése közben találkozunk az erjesztés fogalmával, amelynek a folyamatát nem írták le, csak az eredményét, ha ilyen formában használták fel az adott anyagot. A receptekben több alapanyaggal kapcsolatban is megtalálható, például a megerjedt méz ''(xpr Dsf n bjt)'' és a megerjedt datolyaszirup (xpr Ds=f n bnjw), de eredetmegjelölés nélkül is szerepel, mint az erjesztett cefré ''(Sbt xprt)'' és az erjedmény leve ''(HsA n awAyt)''. Legtöbbször azonban a sörre, valamivel ritkábban a borra vonatkozott.
===Napjainkban is alkalmazott alapanyagok===
|
