„G–5 (hajó)” változatai közötti eltérés

 
A Szovjetunióban az első [[Siklóhajó|siklóhajón]] (glisszer) alapuló torpedónaszád az ''ANT–3'' volt, amelyelt [[Andrej Nyikolajevics Tupoljev|Andrej Tupoljev]], a CAGI fémépítéső repülőgépek tervezésére létrehozott csoportja készített 1927-ben. Ezt a hajót [[Moszkva|Moszkvában]] készítették és [[Szevasztopol|Szevasztopolban]] próbálták ki. Ezt követte a ''GANT–4'' torpedónaszád 1928-ban, amelyet ''S–4'' jelzéssel rendszeresítettek a haditengerészetnél és 59 darabot építettek belőle 1928–1931 között.
 
Az S–4 azonban nem felet meg teljesen az elvárásoknak, ezért a flotta 1928-ban megbízta Tupoljev tervezőcsoportját egy új torpedónaszád kifejlesztésével. Az új hajhóval kapcsolatos főbb elvárások a nagy sebesség mellett az 533 mm-es torpedók, valamint hazai gyártású motorok alkalmazása volt. A ''GANT–5'' vagy ''G–5'' jelzést (a G betű a siklóhajóra – oroszul ''glisszirglisszer'' – utal, az ANT Tuplojev nevének kezdőbetűiből jön) kapott hajó konstrukciója alapvetően alapvetően az S–4-en alapult.
 
A szovjet építésű motorokat használták és elődjénél nagyobb torpedókat szállított. A prototípust a TsAGI (orosz: Центра́льный аэрогидродинами́ческий институ́т), a Központi Aerohidrodinamikai Intézet tervezte és építette 1932–33-ban. Mivel a tervezett motorok még nem álltak rendelkezésre, két 1000 lóerős Isotta Fraschini motort importáltak Olaszországból. Fegyvertelen és nagy üzemanyag-terheléssel a Fekete-tengeren 1933-ban végzett tesztelés során 63,5 csomó (73,1 km/h) maximális sebességet ért el, és döntés született a gyártásba helyezéséről.