„Maderspach Viktor” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
1 forrás archiválása és 1 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta10ehf1) |
kieg+ref-ek, forrás, +1kép |
||
13. sor:
==Életpályája==
1848—1849-es szabadsághős-házaspár unokája volt.
Gyermekkorát a család Hunyad megyei birtokán élte.<ref name=BJ2014>Bodó József: [http://www.retyezat.ro/maderspach Maderspach Viktor nyomában a Retyezát hegységben], barangolás a retyezáti akcióhős kalandjainak helyszínein, retyezat.ro - 2014.</ref> Tanulmányait a [[bécs]]i Műegyetemen végezte. Később a család [[Hunyad vármegye]]i birtokainak irányításával foglalkozott. Őseitől a [[ruszkabánya]]i [[vörösmárvány]]- és [[vasérc]]bányát, kohót, és több ezer holdnyi erdőt örökölt.<ref>Kászoni Zoltán: ''Hatvan éve távozott Maderspach Viktor'', Nimród 89. évfolyam 11. szám - 2001. november (online: [https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/Nimrod_2001/?pg=515&layout=s adtplus.arcanum.hu])</ref> A [[Zsil]] völgyének vidéke, a Retyezát és a [[Páring-hegység|Páring havasok]] jó része egykor a Maderspach család birtokához tartozott.<ref name=BJ2014/> Elismert mérnök, sportoló és vadász volt. A magyar mellett kiválóan beszélt németül, románul, angolul, olaszul, de értett franciául és törökül is.
1914-ben az [[első világháború]] kitörésekor az elsők között jelentkezett harctéri szolgálatra és az orosz frontra vezényelték. Két év szolgálat után szabadságra hazatér Iszkronyba. Az [[Erdélyi hadjárat (1916)|erdélyi román betöréskor]] gerillacsapatot vezetett a [[Retyezát]] és Páring hegységekben, a [[Kudzsiri-havasok]]ban, valamint a Vulkán-hegységben (erről írta ''Az oláhok vérnyomában a Fekete-tengerig'' c. könyvét). A [[trianoni békeszerződés]] után család birtokán maradt és – akarata ellenére – román állampolgárrá lett. 1921-ben csapdát állítottak neki, így egy magyar tiszti összeesküvésben való részvétele miatt menekülnie kellett, Szerbián keresztül Magyarországra.<ref name=BJ2014/> Ennek történetét ''Menekülésem Erdélyből'' című könyvében írta le (először a ''Magyarság'', majd a ''[[Soproni Szemle]]'' közölte).
A [[nyugat-magyarországi felkelés]]ben is részt vett, a nagy jelentőségű [[második ágfalvi összecsapás]] egyik parancsnoka volt. Legitimistaként részt vett a budaörsi csatában is, ahol megsebesült, majd fogságba került.
Később mérnökként dolgozott, valamint írásaiból élt, [[Székesfehérvár]] mellett és [[Mátyásföld]]ön.
A Rongyos Gárda tagjaként szerepet vállalt Sopron és környéke megtartásában, az 1921-es sorsdöntő népszavazás kikényszerítésében. Közreműködött az [[Második bécsi döntés|1940-es erdélyi bevonulásban]]. Teherautója felborulásakor szerzett sérülésébe halt bele 1941. október 4-én. 1934-től haláláig Mátyásföldön élt családjával. A [[cinkotai köztemető]]ben nyugszik.<ref>[http://intezet.nori.gov.hu/national-tombs/budapest/cinkotai-temeto/maderspach-viktor/ Maderspach Viktor], Nemzeti Sírhelyek, intezet.nori.gov.hu</ref>
==Művei==
25 ⟶ 35 sor:
* ''Havasi vadászataim'' (Vajna és Bokor, Budapest, 1942)
* ''Medve!'' (Ruszkabányai, Budapest, 1943)
== Emlékezete ==
[[Fájl:Maderspach Viktor sétány street sign - 2020.jpg|bélyegkép|Utcatábla a Mátyásföldi Lawn Tennis Club (MLTC) épületénél]]
*Nevét viseli 2020. szeptember 2-ától [[Budapest XVI. kerülete|Budapest XVI. kerületébe]] az [[Erzsébetligeti Színház]] melletti sétány.
==Források==
* [[Somogyváry Gyula]]: ''[[És mégis élünk]]''. Auktor, Budapest, 2004. {{ISBN|9637780912}}
* [[Domonkos László (író)|Domonkos László]]: ''Tűzzel-vassal a hazáért. A Maderspach család.'' Kárpátia Stúdió, Budapest, 2011. {{ISBN|9638929105}}
* [https://www.bp16.hu/hirek/aktualis/mostantol-maderspach-viktor-nevet-viseli-az-erzsebetligeti-szinhaz-melletti-setany Mostantól Maderspach Viktor nevét viseli az Erzsébetligeti Színház melletti sétány], bp16.hu - 2020. szeptember 2.
==További információk==
| |||