„István, a király” változatai közötti eltérés

A csata áldozatait gyászolják - a [[regös]] ősi énekével siratja a békét ''(Gyászba öltözött csillagom)'', míg a térítők immár magyar imával: ,,Töltsd el szívünk, fényesség."A győztes seregek dicsőségben ünneplik Istvánt: ''„Hála néked, fejedelem!”''(T-007.132.779-1) A lakoma zajában érkezik Réka és kísérete, akik kérésükkel Istvánhoz fordulnak: ''Halld meg, Uram, a kérésem…'' A fiatal úrnő atyja holttestét kéri, hogy tisztességgel eltemethesse. István hajlana is a szépséges lány kérésére, de Sarolt nem engedi - ki is adja a parancsot: ''„Felnégyelni!”'' István hasonlóan imádkozik, mint az esztergomi felvonás végén, ám most Gizellával énekli: „''Oly távol vagy tőlem…''”. Koppányt felnégyelik, a nép Istvánt üdvözli: „Gloria in Excelsis Deo”.