„István, a király” változatai közötti eltérés

Isten békéjét kéri a nép: ''Da pacem, Domine''; majd Istvánt és anyját, [[Sarolt fejedelemasszony|Saroltot]] regösök látogatják meg, szerencsét kívánva az új fejedelemnek: ''Üdvöz légyen Géza fia''. Ám amikor felemlegetik a dicső múltat, Sarolt ezt lázításnak tartja, és elküldi őket. Ebbe a jelenetbe csöppen Laborc, aki Koppány követeként kéri Saroltot: „''Koppány küldött, jó úrnőm''” - azért, hogy az [[levirátus|ősi hagyomány]] szerint Koppányhoz menjen nőül, és ezzel emelje őt fejedelemmé. A már amúgy is ingerült Saroltot Koppány kérése és Laborc fölényessége felbőszíti: rikoltva kinyilatkozza, hogy a fejedelmi címet István kapja meg "tűzzel-vassal, hogyha kell", majd Laborcot aljas hitszegőnek bélyegzi, és parancsot ad a felakasztására. Laborcot lerohanják és elhurcolják a testőrök, Sarolt pedig maga elé füstölög: "''Mit képzel Koppány?!''" E mondatát visszhangozva jelennek meg a haszonleső urak, Sur, Solt és Bese, akik István jóindulatát igyekeznek megnyerni: ''Abcúg Koppány!'' Istvánra azonban nem hat a hízelgés. Az urak távoztával magába roskad, és enged kétségeinek, ám anyja erőt ad neki: ''István, fiam!'' Gizella eközben egy német kísérőjével, Vecellinnel múlatja az időt. A magát elhanyagoltnak érző fiatal asszony és a harcolni és birtokot szerezni vágyó lovag nem örül István elfoglaltságainak: „''Jaj, de unom a politikát…''”(T-007.132.838-5) (Az első változatban még nem volt benne ez a dal, a hanglemezen volt hallható először, majd ezután került be az előadásokba is.)